Újra meleg van. Hétvégére kicsit lehűlt az idő, ami annyit jelent, hogy be kellett takarózni éjszakára lepedővel, de így legalább kellemes volt az idő szombat délelőtt a kajakozáshoz. Reggel 9.45-re kellett ott lennünk, Noeminek is szabadnapja volt, így együtt mentünk. Kb 3 órás volt a túra, bementünk jó pár barlangba, és olyan 3-4 km hosszan eleveztünk a part mentén. Kicsit másabb tengeren evezni mint otthon a Tiszán, így ez felért egy kiadós edzéssel, még kicsit mindig érzem a derekamon. Anya most a következőt ne olvasd, ne is képzeld el. Végül kiszálltunk egy strandnál, és ott volt egy nagy szikla, kb 5 méter magas, csomóan ugráltak onnan, bár elég félelmetes volt. Hát én leugrottam onnan. 
Hülye vagyok, mostmár tudom, mert nagyon szar volt :D. Azt hittem nem élem túl, a gyomrom a szívem helyén volt kb, az összes belső szervem fentebb csúszott jó pár centivel. Annyira megrémültem, hogy nem mertem kinyitni a szemem és kicsit segges-lábas érkezést sikerült produkálnom, aminek a nyomait még mindig viselem :D. De legalább megcsináltam, igaz, hogy többé nem vágyom rá. Jut eszembe, pénteken itt is esett az eső, Aude-dal épp boltban voltunk, és hazafelé úgy eláztunk, hogy valami hihetetlen, de jó volt. Valamelyik este Gianna-val elmentünk futni, végre, jó volt csinálni valami kis testmozgást. Nem sokat futottunk, olyan kb 25 percet, akkor még nem volt meleg. Viszont tegnap hiába mentem 11kor, sokkal rosszabb volt, de legalább így is megvolt a fél órám. Vasárnap délután elmentünk a Sa Lluna bárba, ahol a piscina van, és egész délután fürdőztünk, Kerim, Steve, Gyöngyi, Aude meg én. Végre kezd igazából színem lenni. Hétfőn szabadnapunk volt (Hugo, Steve, én), így elmentünk a Macarella beachre Cala Galdanától kb 30 perc sétára van. Erdei út, ösvény, tiszta kirándulós volt, bár déli hőségben nem volt épp kellemes az odaút. Kisebb strand mint az itteni, viszont tegnap épp vagy 2-3 méteres hullmámok voltak, így egész délután azokon lovagoltunk.
Jó dolog ez a szörfözés. Később Jeeron és Noemi is csatlakozott hozzánk, Jeeron fél-negyed részt magyar, de nem igazán tud magyarul, csak pár kifejezést.
Közben felkerültem a negyedik emeleti étteremből az ötödikre, és Kerim segít be lent. De, hogy a lentiek mennyire lusták! Iszonyat lassúak, én eddig soha nem mertem mondani nekik, hogy miközben pletyiznek a kezük is járjon, de elvileg Kerim igen, így vagy negyed órval hamarabb végeznek mostanában. Ja igen, és megkaptam a második borravalómat is közben, egy angol testvértpártól, mint utólag kiderült.5 eurot, egy borítékban, amire kis üzenetet írtak nekem, mivel szombaton épp nem dolgoztam, hogy köszönet a kedvességemért meg örültek, hogy megismertek, blabla. Tök jól esett :).
Amúgy azért ez a cím (je ne veux pas travailler-nem akarok dolgozni), biztos ha hallanátok mindenki tudná, régen valamelyik francia kocsi reklámban volt benne, mert Aude-dal mindig énekelgetünk ha már elmentek a vendégek és törölgetjük a millió tányért meg poharat. Ilyenkor kicsit jobb hangulatban telik a munka. :) Na már ma se jutok le a strandra, azért remélem a többiek nem haragszanak meg. Hasta luego!
