Munka és nyaralás Menorcán

 Kissé megkésve írom az utolsó bejegyzést, de már meg se próbálok magyarázkodni. Közben rájöttem, hogy a blogírástól is teljesen elszoktam már, nem szívesen osztok meg infókat magamról a nagyvilággal, na de azért lássuk csak mégis.

Decemberben meglátogatott egy gimis volt osztálytársam, Niki, aki immár hetedik éve tölti be a mondhatni legjobb barátnő szerepet az életemben. Bár voltak nyelvi nehézségei (hála a magyar (nyelv)oktatásnak, ami azt, hogy képesek legyünk szólalni egy idegen nyelven éppen annyira veszi komolyan mint például a kormányok a cigány kérdést) azért az igyekezet meg a kedves emberek úgy vélem végül könnyítettek a helyzetén (na meg az egyéb nem verbális nyelvi eszközök...).  Életem első család nélküli karácsonya volt, amit mondhatni mindenféle komolyabb családmelegehiányos depresszió nélkül átvészeltem, mivel nem voltam egyedül. Szenteste napján szokás szerint a konyhában sürgölődtünk, csak most anyám helyett Nikivel veszekedtem :D (ez karácsonykor elmaradhatatlan, hogy marakodjon a család, ugyanis egyszerűen túlságosan össze vannak zárva az emberek azért, hogy hivatalosan is szeressék egymást, így senkinek nincs menekvés), aztán szenteste a finn és a német fiúk lakásán volt olyan 6-7 (később 9-10) személyes karácsonyi vacsora. Elég fura volt hó és hideg nélkül a 15 fokos melegben karácsonyozni, mondhatni semmi karácsonyi hangulatom nem volt, csak az agyonhallgatott csöpögős karácsonyi zenék javítottak valamit rajta, de tetszett azért, ráadásul még buborékfúvót is kaptam! :) Azért én is megajándékoztam ám magam rendesen, sőt, mintha tudtam volna, hogy pár napon belül megint el fogják lopni valamimet, vettem magamnak egy sálat, és lám, a karácsony másnapi buliban a kabátomból eltűnt a régi sálam... Na de ezzel, és az évvel együtt, be is fejeződött a 2010-es kirablássorozatom. XD

Szilveszterkor az erasmusos házibuliba mindenkinek kellett vinnie valami kaját (én az egyik legújabb találmányomat, amit ezúttal garnélarákos változatban készítettem el, és nagy örömömre megint csak sok mindenkinek ízlett), így a végére egész kis svéd asztal alakult ki. 11 körül az egész csapat elindult a főtérre, ahol éjfélkor spanyol szokás szerint szőlőt ettünk (ha én nem felejtettem volna ott az enyémet a házibuliban..), polgármesteri köszöntő beszéd, aztán utcabál éjjel 2ig. Nagyon jó hangulat volt és még csak hideg se volt egy csöppet sem. És megint csak nem hagytam el semmimet! :D

Sajnos az év végi lazítás és az új év első mámoros napjai után hamar rá kellett jönnöm, hogy most már el kell kezdeni tanulni. Így az édes semmittevés véget ért és én egész januárban, mondhatni minden nap reggeltől estig könyvtárba jártam, mivel rájöttem otthon túl sok dolog vonja el a figyelmemet (és a könyvtár csak 2 perc sétára volt- azért a lustaság még mindig fáj :P).Talán az első vizsga volt a legnehezebb, vagy csak annak az ízére tudtam még a legkevésbé ráérezni (kiszámoltam, hogy konkrétan 6 hónapig(!) nem tanultam és ennyi idő után baromi nehéz volt újra belerázódnom, hát még akkor annak milyen lehet, aki éveket halaszt...), az nem is sikerült, viszont a többi mind meglett, sőt az egyik tárgyból 7,9-et értem el a 10-ből, amire nagyon büszke is vagyok, tekintve, hogy 2,5 éve ilyenkor még a jónapotot és a jóreggeltet is összekevertem.

Durva megfigyelni a saját személyes fejlődésemet is. Azt, hogy mikor megérkeztem, még emlékszem mennyire keveset beszéltem, alig mertem megszólalni, még kevesebbet értettem meg másokat. Míg a vége felé mindenki folyton csak dicsért, hogy mennyire jól beszélek már, főleg mikor elmondtam, hogy két és fél éve kezdtem el spanyolul tanulni. Szó se róla, ez még csak a beszéd, és bőőőőven van még mit tanulnom, de legalább már 3 nyelven nem adnak el. :) Szóval a nagy semmittevés meg bulihegyek között azért senki ne siklodjon át ezen a tényen, és én pont emiatt, mindenkinek csak ajánlani merem, ha van rá lehetősége és megteheti, próbálja ki és vágjon bele az erasmusba, mert azon kívül, hogy egy életre szóló élményt és felejthetetlen pillanatokat fog szerezni, észrevétlenül megtanulhat egy nyelvet, ami (auch de közhely :P) olyan tudás amit senki nem vehet el tőle. Hacsak nem az idő meg a nemfoglalkozás hiánya. :D

Szóval azért januárban is volt 1-2 bulicskánk. Egy kiemelkedő Peternek, a német srácnak a szülinapi bulija, ahová mindenkinek sportszerkóban kellett mennie, mert ő rajong a Sporting de Gijónért :), és utána úgy mentünk el az erasmusos törzshelyre, a Sixty-be is. Tény, hogy az eddigi legkényelmesebb bulizásom volt sport cipőben meg melegítőnadrágban, a spanyolországos focimezemben pedig egyértelműen én voltam a legmenőbb. :D A másik győztes egy Vicky nevű angol csajnak a születésnapi bulija volt, ami elvileg szuperhősök és szupergonoszok bulijának indult volna, de a végén szuperüdítőtől kezdve Jocky Ewing-on át rózsaszín szívecskés neonzöldköpenyes alakig mindenki felbukkant, így lett egy őrült jelmezes parti. Én macskanő voltam :) , később megint csak jelmezben mentünk bulizni, az utolsó szombat estémen Gijónban, ami hihetetlenül jó volt. Reggel 7kor hazafelé menet még megreggeliztem pár ismeretlen spanyollal, akik azóta tiszteletbeli gijóni parti-bajtársaikká fogadtak engem :D, így délelőtt 11kor megint csak lefeküdtem. Az utolsó hónapban csak annyi változott, hogy Carlosék ugye decemberben kiköltöztek a lakásból (pár egyéb alapvető használati tárggyal együtt), és januárban Guy is utánuk ment, így az egyik barátja, egy szintén angol tanár, Mike nevezetű angol srác költözött be. Az utolsó héten pedig egy Adam nevű barátja jött meglátogatni Angliából, aki nagyon jó fejnek bizonyult, tiszta muri volt két ilyen fiúval együtt lakni! :D Nem csak baromi jó társaságot jelentettek, de még a brit akcentusom is fejlődésnek indult egy picit (ami mindig is nagyon tetszett), ugyanis Adam még nem beszél spanyolul.

Az utolsó héten egyik búcsúbuli a másikat követte, kicsit el is szomorítottak. Bár tény, a legszomorúbb a sajátom volt, amit január 27én csütörtökön tartottam. Nem számoltam össze, de nagyon sokan, vagy 30-an eljöttek az én kis lakásomba, úgy, hogy a nappaliban alig fértünk. 3kor elmentünk otthonról bulizni a kedvenc helyemre, a Cabaret-ba, ahol ezennel is a legjobbakat táncoltuk, egészen reggel 7ig, amikor is sajnos haza mentünk, de csak muszájból, azért, hogy induljak a buszhoz. XD Egyenesen a reptérre mentem, nem kockáztattam meg egy 29 meg egy 10 kg-s bőrönddel való metrózást (főleg mivel nem voltam benne biztos, hogy eléggé letörölték-e már a homlokomról a "külföldi vagyok, rabolj ki"-feliratot). De az útitársam egész jó beszélgetőpartnernek bizonyult, ráadásul 3 órát aludni is tudtam, így egész hamar eltelt a 7 óra buszozás.

Szóval véget ért ez az 5 fantasztikus spanyolországi, gijóni hónap. Közben rengeteg új érdekes és értékes embert ismertem meg, másokról kiderült, hogy szemetek és jobb lett volna kezdettől fogva a megérzésemre hallgatni, de főleg ott az az 1-2 ember akikben talán új barátra is leltem. Hogy ezek a kapcsolatok kiállják-e az idő próbáját, az még a jövő zenéje, de én addig is állok elébe az újabb kalandoknak abban a tudatban, hogy világ rám vár, hogy meghódítsam...

Végre sikerült rávennem magam egy újabb bejegyzésre, bár már olyan rég írtam, hogy el is felejtettem hogyan kell. Kifogás az van millió, de tény, hogy nagyon nem volt időm erre mostanában, soha nem unatkoztam. Majd' egy hónap kimaradt, de megpróbálom felvenni a fonalat.

Szóval tartsunk ott, hogy még mikor Margit meglátogatott Gijónban, akkor megvettük a repjegyünket Madridból Lisszabonba, mivel december első hétvégéje hosszúhétvége volt, "puente", így kitaláltuk, hogy először én meglátogatom őt Granadában, majd együtt átugrunk pár napra Portugáliába, visszafelé egy gyors visit Madridban, majd ki ki a saját városába. Elérkezett a december, szerda volt az utolsó napom itthon (mivel két csütörtökre szabadnapoltam magam...), ami úgy nézett ki, hogy este 11kor még nem kezdtem el bepakolni. Jó, ez éjjel 3ra szerencsésen meg is történt (lány létemre sikerült egyetlen kézipoggyásznyi cuccal elmennem 1 hétre!), közbe persze minden mást csináltam. Reggel 8kor indult a buszom a reptérre, amit szerencsésen már itthon majdnem lekéstem. Azt az ideget nem tudom leírni, de persze csak magamnak meg a rossz szerencsémnek köszönhetem, hogy nem indultam el otthonról időben és lekéstem épp a helyi buszt. 2 perccel 8 előtt értem oda a buszmegállóba, ahonnan még kb 300 m volt a ALSA buszállomás, és egy akkora sprintet levágtam a két bazi nehéz táskámmal a zuhogó esőben mindenkin keresztülgázolva, hogy áldottam magamat, hogy járok futni. Már járt a motor és buszsofőr szerintem csak azért nem indult el mert senki nem ült a buszon és várt, hátha befut valaki az utolsó pillanatban, hogy ne menjen üresen. De így legalább elbeszélgettünk a bő félórás út alatt és sikerült kifújni magam. Megnyugatott (ő is), hogy Lisszabon csodálatos hely, elmondott csomó látnivalót amit nézzek meg feltétlenül és minden jót kívánt. Ez volt az első, és egyben szerintem az utolsó alkalom is, hogy havat (inkább csak havasesőt) láttam az Oviedo meg Gijón közti úton. Madridba gond nélkül megérkeztem, a buszállomásnál megebédeltem a kis szendvicsem aztán elindultam sétálni, de rájöttem, hogy baromira semmi érdekes nincs a környéken, távolabbra meg már nem akartam menni, így csak jól eltévedtem meg kimelegedtem, mert megint rohantam vissza. Az itteni buszokon meg egyszerűen csak ámulok. Granadáig két filmet is adtak és, hogy ne zavarják azt aki nem kíváncsi rá, az előtted lévő ülés háttámláján van egy csatlakozó amin keresztül hallgathatod a filmet a saját fülhallgatóddal. Nesze neked volán. Este 11re érkeztem meg kb Granadába, első benyomások: tiszta vicces az andalúz akcentus, baromira hideg van, és Margit nem akar megismerni. Miután lecuccoltunk rögtön elmentünk tapasozni, mivel ez délen alap, hogy ha kérsz egy italt, csomó kaját adnak mellé, ingyen. Péntek délelőtt Margitnak és a lakótársának Zsófinak, aki szintén BGF-es, vizsgájuk volt, így mikor végeztek kb 3 körül elmentünk az Alhambrába. Hát az gyönyörű volt, tényleg, vagy 3-4 órán keresztül csak sétálgattunk ott, rengeteget fényképeztünk, próbáltunk mindent megnézni, bár szerintem ott több napot is el lehet tölteni, ha mindent igazán részletesen meg akar nézni az ember. Nagyon szép napos idő volt, csak iszonyat hideg, a kis kínais kesztyűm aligha melegített.

 Mikor hazamentünk, nem tudom, hogy jött a felkérés, de Zsófi elkezdte levágni Margitnak a haját. Később a másik lakótárs Susanna is beszállt, "csak egy kicsit a végéből", de hát a lépcsőzetes vágás nem úgy sikerült, ahogy tervezték... Kicsit meleg lett a helyzet, de szerencsére helyrehoztuk a dolgot, akkorra már én is beszálltam így összesen 3an vágtuk a haját :D, és a végeredmény mindenkinek tetszett. Mondjuk Margitnak legutoljára, de végül neki is. :P Mivel Granadában hivatalosan nem lehet inni az utcán, egy darab kijelölt hely van erre egy nagy téren, elmentünk botellónozni, de aznap éjjel annyira de annyira hideg volt, kb érződött vagy 0 foknak, hogy nem sokáig maradtunk. Jött 4 francia couchos Madridból, velük kajáltunk, Susanna paellát főzött nekünk aztán vásárolni mentünk, majd megint készülődtünk az estére. Egy lengyel erasmusos Milena nevű csajnál kajáltunk, szintén paellát :) aztán a lakótársa Alicia is beszállt, beszélgettünk, vizipipáztunk, táncoltunk, koreografáltunk XD, igazi csajos este volt. Aztán 2 körül elindultunk otthonról, a városban találkoztunk két srác ismerősükkel, később a couchosok is csatlakoztak, így sokan mentünk el táncolni. Aztán mikor 7kor zárt a hely az utcán folytattuk, mivel valakik csak úgy spontán megálltak a trendi kocsijukkal, tárva az ajtókat és hagy szóljon a zene! Nagggyon jó volt, annyira hangulatos volt, csomó ember összegyűlt ott az úttesten, néha kikerültünk pár kocsit ami arra merészkedett, és együtt táncoltunk. :D

Aztán reggel 8kor még elmentünk reggelizni, majd felsétáltunk egy kilátóba, ott elfilozofálgattunk az élet nagy dolgairól, majd reggel 10 körül hazaindultunk. Hát nekem negyed12kor sikerült is lefeküdöm... Na ezt azért nehéz lesz überelni. :D Vasárnap este még elmentünk tapasozni aztán otthon pakoltunk, mert hétfőn éjjel 1kor indult a buszunk Madridba. Hát nem voltunk a legfrissebbek mikor reggel 7kor megérkeztünk, ráadásul szakadt az eső, a csizmámban állt a víz, így kb 1 óra sétálgatás és fényképezés után úgy voltunk vele, hogy na, akkor már láttuk Madridot, most menjünk kávézni. Délután indult a gépünk Lisboába, ami baromi izgi volt, akkora légörvényekbe keveredtünk, hogy csak úgy rázkódott a gép, de örültem, hogy legalább valami ismerőssel fogok meghalni. Szerencsésen megérkeztünk, már csak szállásunk nem volt. Couchsurf-ölni akartunk, viszont akivel megbeszéltük végül nem válaszolt, magyarul átejtett minket. De sebaj, No para Be laza, így hát elindultunk találomra a városba, hogy majd csak lesz valami. Bár kicsit ott is esett az eső, sokkal melegebb volt mint itt, később meg egész héten szinte kánikula. Ha belegondolok, hogy otthon még szinte megfagytam, utána meg pólóban meg vékony kabátban is melegem volt... Szóval egy étteremben megvacsiztunk, mert ugye nyaralunk, aztán elmentünk egy szimpatikus hostel előtt, és végül úgy döntöttünk ott maradunk hétfő estére. A recepciós srác nagyon jó fej volt, este elvitt minket éjszakai városnézésre, elmentünk két nagyon klassz helyre is plusz egy illegális sütödébe (ami azért illegális, mert éjjel van olyan pékség ami kinyit és nagyon nagyon olcsón árulja a pékáruit, ami megmaradt, vagy ilyesmi, és ezt nem lehetne). Kedden korán felkeltünk, hogy ne alvásra pazaroljuk az időnk, és mivel közben befutott Milena is és couch-ot is találtunk, elhagytuk a hostelt és elmentünk a Ricardo nevű host-unkhoz, aki a belvárostól kb 15 percre lakik metróval. Délután elmentünk az ál-Golden-Bridge-hez, meg csomót sétáltunk és megkóstoltuk a pastel de Belént is, ami egy tipikus vaniliás krémmel töltött portugál édesség. Este visszatértünk a hostelbe, csak az ismerősök miatt, aztán Rickkel rögtön bevezetett minket a lisszaboni éjszakai életbe, vagy 4ig táncoltunk. Szerdán is városnézés volt a program, este pedig otthon pörköltet főztünk, így akartunk kedveskedni a host-unknak. Elvileg finom lett (hát milyen is lett volna ha egyszer én főztem...), bár nekem elég viccesen hatott ahogy koktélt ittunk hozzá. :D Amúgy egész idő alatt egyszer sem ettünk Ricknél (annyira nem illik mégse), ezt az alkalmat leszámítva, és mindenhol sokkal olcsóbb volt mint például Gijónban. Csütörtök délelőtt elmentünk Sintrába, ami kb 1 órára van Lisboától vonattal, mivel sokan mondták nekünk, hogy egy nagyon szép kisváros, és egy vár is van ott. Hát sajnos arra már nem jutott időnk, mivel délután indult a gépünk vissza Madridba, amit nagy rohanva ugyan de időben elértünk. A becsekkolás érdekes volt, ugyanis elromlott a számítógép, és így kézzel kellett megírniuk a boarding pass-unkat, kb egy órát késtünk így. Ha nincs ez az egy óra, talán máshogy alakul, talán nem számított volna ez se, de ami történt már megint velem, az hihetelen. Épp a legnagyobb tömegben értünk oda a metróba, és egy hivatásos ezt kihasználva valószínűleg egy mozgólépcsőn felvágta a táskámat és ellopta a pénztárcámat. :( Nem akartam hinni a szememnek, mivel a szeptemberi eset után tényleg annyira de annyira figyeltem, legalábbis ezt hittem, de erre még én se számítottam... Így épp, hogy megérkeztünk a bárba ahol az argentín couchsurfösünk dolgozott, mehettünk is a rendőrségre bejelentést tenni... De én most se törtem össze, talán már ennyire megedződtem? "Always look on the bright side of life...", vagyis örüljek, hogy ezúttal csak a pénztárcám lett oda, amibe szintén alig volt pénz és az útlevelem is más helyen volt. Viszont újabb bankkártya XD, ez már tuti, hogy a bankkártyagyárakat én látom el munkával. :D Találkoztunk Margit egyik ismerősével aki most épp Madridban dolgozik, elkísért minket, később meg ott maradtunk a bárban zárás után iszogatni. Pénteken 3asban ebédeltünk aztán egy parkot néztünk meg. Este Margit is ment a buszához, én meg a reptérre, kb egyszerre érhettünk haza. Én még hazafelé jövet benéztem egy házibuliba, de csak, hogy köszönjek a többieknek, nem maradtam sokáig. Igazából egész héten nem sokat aludtam és kedvem se volt. Ha nem Gijónba tértem volna vissza, akkor nagyon szomorú lettem volna, mint minden jó ha a végéhez ér, de így kicsit jó érzés volt "haza" jönni. Az biztos, hogy nem semmi egy út volt, örülök, hogy végül Portugália mellett döntöttünk. Durva belegondolni, hogy egy nap alatt szinte keresztülutaztam az egész Ibériai-félszigetet északtól délig, 1 hét alatt 3 nagyvárost és 2 időzónát is megjártam, és megint mennyi új embert ismertem meg! Áh, imádok utazni! És imádom ezt az életet. :)

Az utóbbi időben kicsit elmaradtam az írással, gondolhatjátok, hogy mert sosem volt időm rá. Sok változás történt mostanában. Az egyik legfontosabb mai informatizált, világhálófüggő világunkban, az az internet: már majdnem egy hete van itthon netünk, ami eddig nagyon jól szuperál, és havi 10 euróba fáj. A másik, hogy végre valahára beruháztam egy kondibérletre is, így most már legalább le fogok járni, mert a 27 alkalmat le kell járnom január végéig ha már egyszer kifizettem :D. Elkezdtem gyakorlati helyet is keresni februártól, mondjuk egyelőre még nem halad valami jól, de hátha összejön és kint tudok maradni valahol. Muszáj lesz.

Péntek késő este érkezett meg Margit (egyik) legjobb barátnőm busszal, aki sajna csak egy rövidke hétvégére jött látogatóba Gijónba. Mindegy, azért elég hasznosan töltöttük az időt. Rögtön elmentünk egy házibuliba, a 2009-es nyár hivatalos itala, a pomada(vagyis menorcás gin meg fanta citrom) nem maradhatott el :), aztán bulizni is természetesen, de csak 4-5ig, mert fáradt volt a hosszú utazástól (én ugye még bírtam volna). Aztán mivel szombaton későn keltünk fel meg egész délután esett is az eső, itthon maradtunk, főztem neki Barbiféle mindenbele kaját (mostanában mindig feltalálok valami egytálételt...), pihengettünk, meg beszélgettünk, próbáltuk bepótolni az elmúlt majd' fél évet. Este elmentünk a koncertjére annak az énekkarnak ahová én is járok, egy közeli templomban volt. Pedig emlékszem egyszer régen megígértem, hogy soha többé be nem teszem a lábam egy templomba... Nagyon nagyon szép volt, én ugye az összes dalt ismertem, de most nem volt kedvem/merszem(?) velük kiállni, hiába kértek, talán majd a karácsonyi koncertre összeszedem magam. Utána mikor odamentünk gratulálni meg pár szóra beszélgetni, tök rendesek voltak, mert mindkettőnket meghívtak az utána rendezett állófogadásra, amit a kórus kapott ajándékba úgymond, és ahol volt kaja, pia, minden mi szem szájnak ingere, így legalább kicsit jóllaktunk meg boroztunk és én meg építhettem a kapcsolatokat.:P Utána még a spanyolokhoz képest is nagyon későn, fél3kor mentünk el itthonról, és bár nem találtuk meg a többieket, azért jól éreztük magunkat. Vasárnap délután Margit végre először láthatta Gijónt nappal is és nem csak az éjszakázva. Először a parton sétáltunk, megkértünk egy kutyasétáltatót, hogy csináljon rólunk egy fotót, de a nagy pózolásban háttal a tengernek nem vettük észre, ő meg nem szólt, hogy egy baromi nagy hullám jön, így telibe is kapott minket. Utána kellemes volt majdnem térdig vizes-homokos cipőben meg nadrágban sétálgatni egész estig. De legalább láthattam, hogy másokra is milyen lenyűgöző hatással van a tenger, ha nem csinált csak 100 fotót a vízről, akkor egyet sem :). Este még lementünk a lakásom alatti sidreríába, ez is mostanra szokássá vált, hogy az erasmusosok minden kedden elmennek egy sidreríába.

Csak azért, hogy még kevesebben szeressenek, el kell mondjam: szóval december 6án és 8án itt ünnep lesz (nem, nem a mikulás miatt :P bár én már előre szorongok, hogy így távol az otthonomtól hogy kerül majd csomag a csizmámba :( - lehet megkérem majd valamelyik lakótársamat, hogy lepjen meg XD). Az ugye puente, hosszúhétvége, mert megadják a keddi napot. Bezony, a spanyolok már csak ilyen jófejek. Amúgy tényleg, mióta itt vagyok már legalább tucatnyi szünet vagy ez-az volt. Szóval ha már van 5 nap szabadom úgy döntöttem megtoldom sajátmagamnak még kettővel, magyarul lógok :D (Mo-n úgyse teszem), és meglátogatom Margitot Granadában, utána meg átruccanunk Lisszabonba, Portugáliába. :) Már megvan a jegyem mindkét helyre, és jövőhét csütörtökön indulok Oviedo-ból először Granadába, aztán hétfőn éjjel busszal újra Madrid, és onnan Lisboa (a gyengébbek kedvéért ez is Lisszabont jelent...). Ma hallottam, hogy lehet pár erasmusos innen szintén csatlakozna hozzánk. Hát még egyelőre nem kezdtem el izgulni, de van egy olyan érzésem, hogy felejthetetlen út lesz. :) És remélem nem amiatt, mert megint kirabolnak XD. Couchsurfinggel akarunk megszállni, Madridban és Lisszabonban is, hogy ne kelljen szállásért fizetni. Én épp ma tettem meg az első lépéseket efelé. Már augusztus vége óta be vagyok regisztrálva erre az oldalra, de eddig még nem volt semmilyen tapasztalatom, viszont a héten írt egy córdobai pasi Madridból, hogy péntekig Gijónban lesz és van-e kedvem találkozni. Van egy olyan funkció is, hogy csak megiszol valakivel egy italt és beszélgettek, de nyugi, ez nem randioldal vagy társkereső! Szóval ma negyed9kor találkoztunk aztán elmentünk egy bárba ahol csomó tapast adnak :) így vacsoráznom se kellett már. Nagyon jó fej volt, BMW mérnökként dolgozik a fővárosban és sokat utazik. Mivel a héten mozifesztivál van a városban és említette, hogy szereti a filmeket, meghívtam őt is mozizni. Van egy Lenke nevű magyar lány aki még pár éve volt Leónban erasmussal, most viszont itt dolgozik és él Gijónban a spanyol barátjával, bonyolult a dolog, a lényeg, hogy valahogy tudomást szereztünk róla Eszterrel és felvettük a kapcsolatot. Először még majdnem 3 hete kínaizni voltunk 4esben (ő, Eszter, Guy meg én) egy még otthon is baromi olcsónak számító étteremben, aztán házibuliban, azóta meg egyszer már meg is hívtak minket ebédre magukhoz, ami nagyon jó volt. Szóval ma 4esben elmentünk mozizni, életem első spanyol mozizása! :) A napokban sikerült átélnem(vagy inkább végigszenvednem) szintén életem első spanyol nyelvű prezentációját, ami fergetegesen szörnyűre sikeredett. Egy dolog, hogy nem voltunk felkészülve, de a projektre se fordítottunk túl sok figyelmet, mert "jó lesz az, úgyis erasmusosok vagyunk", viszont ott kint állva, hűt szívesen kiszaladtam volna a teremből :D. De túléltük. Eddig otthon mindig azt gondoltam, hogy az erasmusosok kicsit hülyék, azért mert külföldiek, de mostanra rájöttem, hogy egyszerűen csak van jobb dolguk is mint tanulni meg készülni az órákra.

Na jó, úgy érzem elfogyott most egyelőre az íróí vénám, de lehet, hogy csak a hajnali fél3 teszi. Üdv mindenkinek otthon, remélem ti is annyira jól érzitek magatokat mint én itt!

Hogy telik az idő, már november van! És itt még mindig jó az idő, kop-kop-kop. Nem tudom otthon mi a helyzet, de itt én például a héten pulcsiban jártam és sokat sütött a nap. Mondjuk mindig tipikusan hétfőn-kedden-szerdán amikor sok órám van, hogy nehogy le tudjak menni a strandra kicsit napozni. De mindenki azt mondja, hogy most már tényleg hamarosan megérkezik a rossz idő, úgyhogy utána majd nyavalygok eleget arról, hogy mindig esik az eső.

Szóval mostanában elég sok a buli. Múlt hét csütörtökön egy német srácnak volt szülinapi házibulija(valaki vett egy asztúriás zászlót és mindenki írt rá valami köszöntést a saját nyelvén), utána meg egy rock kocsmába mentünk, de nagyon igényes volt, mint valami angol pub, és aztán élő koncert is volt. Pénteken egész nap főzőcskéztem, gulyáslevest meg tejfölös paprikás csirkét csináltam, igazi magyar specialitások, és mindkettő olyan jól sikerült, hogy mikor ettem őket teljesen úgy tűnt, hogy otthon vagyok. :) Hétvégén itt volt Tiago Portugáliából, így megint idegent vezettem (Budapestben már nagyon jártas vagyok). Hosszan elsétáltunk a part mentén keletre, annyira hosszan, hogy már majdnem Barcelonában kötöttünk ki :D, de tök szép strandokat láttunk, ahol még én se jártam előtte.

(itt szokott futni Barbi :) )

Aztán megnéztük Cimadevillát és természetesen éjszakai életbe is belepillantottunk, hisz az ugyanúgy része a városnézésnek. :P Ez volt az utolsó hete a spanyol kurzusnak, csütörtökön volt a vizsga, péntekre már ki is javította a profesora. Az enyém „notable” lett, ami 70-90% között van, de pontosabb eredmény csak később lesz. Utolsó órára Nicolóval közösen vettünk neki egy nagy virágot a csoport nevében, egy kis köszönőlevéllel, amit mindenki aláírt, és óra végén átadtam neki. Nagyon meghatódott és örült neki, még fénykép is készült a mi haladócsoportunkról, remélem majd valamikor megkapom. Utána majdnem mindenki együtt elment beülni egy helyre, koccintani a sikeres vizsgára. Csütörtök este 8ig angolunk volt, de utána végre elmentünk kínaizni, ugyanis Eszterrel megállapodtunk még régebben, hogy ha végre megjön az ösztöndíjunk (és nekem már bankkártyám is lesz :P), akkor elmegyünk kínai kaját enni. Jött Guy is és egy Lenke nevű magyar csaj, akivel én még csak most találkoztam először. Eszternek meg neki van valaki közös ismerősük és mivel ő is most Gijónban van, így felvettük a kapcsolatot. 5,60 euróért ettünk egy 3 fogásos menüt, plusz desszert plusz üdítő. Ennyiért még otthon sem lehet megkajálni szerintem. Aztán hazajöttünk átöltözni, és már rögtön mentünk is egy német csajnak a szülinapi bulijába. Az első (de remélem nem az utolsó) alkalom, hogy Laura és Carlos is eljöttek velünk, így az egész lakásunk ott volt :). Éjfélkor felköszöntöttük az ünnepeltet, kicsit maradtunk még, aztán irány Cimadevilla, ahol a Sixty-ben (erasmus törzshely) Jägermesiter promóció volt. Voltam már egy ilyenen még anno Hajdúnánáson, de ez ezerszer viccesebb volt. Ilyen kis kémcsövekben adták a jägert, és a fiúknak a hostess csajok, a lányoknak a hostess fiú szájából kellett kiinni az üvegcsét. Mindez persze polaroid fotókkal megörökítve, ajajajj, volt pár vicces pillanat. Tegnap ugyancsak házibuli volt egy angol-spanyol srácnál, ahol csomó dél-amerikaival megismerkedtem. Amint megtudták, hogy magyar vagyok, rögtön goulash és lángos. Hát mondom, itt mindenki csak érdekből akar velem barátkozni? :P Még kedden a sidreríában beszéltük két német sráccal, hogy egyszer majd csinálunk koktél estet, veszünk mindenféle hozzávalókat és elkészítjük a különbözőféle koktélokat. Erre valahogy szóba jött a lángos. Mint kiderült, Németország egyes részein nagyon népszerű, és tudják is, hogy magyar - na lám, még egy dolog amire büszkék lehetünk. És csillogó szemekkel, tisztára fellelkesülve Michi kitalálta, hogy majd azon estén csinálok lángost, és lángost eszünk meg koktélt iszunk. XD Nem tudom más is érzi-e a stílusbeli különbséget a két dolog között, én annyira nagyot nevettem ezen :D . Szóval ma este Oanának, egy német-román csajnak lesz szülinapi black-and-white bulija (végre valami téma), és hát nem bánthatom meg azzal, hogy nem megyek el, bár már így a harmadik estén, hogy egymásután elmegyek, kezdek kicsit fáradni… Azért tanulgatok is kicsit, mielőtt még bárki azt hinné, egy erasmusos élete csak bulizásból áll. Van mit bepótolnom, ugyanis az utóbbi időben sokat kellett hiányoznom a spanyol kurzus miatt, de most már legalább több időm lesz mindenre. Ja, a változatosság kedvéért megint elromlott valami a lakásban, most a mosógép nem centrifugál és a vécét nem lehet lehúzni :) . A duenát meg fel bírnám képelni. Ilyen egy vén szipirtyót! Nem akar fizetni semmit.

Na jó, megyek kicsit összeszedni magam, talán még futni is. Ciao

Csak telnek-múlnak a napok és már mindjárt november.  De ez így nem igaz, túl passzív, ugyanis rohannak a napjaim. Ugye minden hétköznap, hétfőtől péntekig délután 4-6ig adott egy elfoglaltság: spanyol kurzus, haladó szint. Nagyon élvezem! A tanárnő, Maria, egy kis cserfes, jókedvű, igazi spanyol nő, nagyon csinos is szerintem, olyan negyvenes lehet. Mindig csomót beszél, igazából az egész órát végigcsacsogja (ez is a dolga), és tök érdekes dolgokról mesél nekünk. Szerencsére csak az első órán beszélt úgy hozzánk, mint a fogyatékosokhoz, azóta mindannyian rájöttünk, hogy jobban is megértjük egymást. Beszélgetünk is sokat, vagy vicceket, vagy vicces sztorikat, vagy az országonként eltérő sztereotípiákat épp. Ilyenkor néha beugrik, hogy bezzeg a BGF-en a spanyol órák elején még a “Qué noticias tienen?” (Milyen hírekkel tudnak szolgálni?)kérdésre se szívesen válaszoltam… :P Lassan az egy hónap végére érünk, és jövőhét csütörtökön már a vizsga jön. Addigra nem ártana megtanulni a sok igeidőt meg nyelvtani cuccokat, a szókincs detto. De természetesen élőben is gyakorlok ám, a házibulik és bulik a legjobb alkalmak erre :)

Nem tudom említettem-e már, de kb. másfél hete már lakótársam is van végre, már kezdett túlságosan elegem lenni a magányból, pedig általában szeretek egyedül lenni, legalábbis nem zavart. Szóval most itt van a galíciai lakótársam, Laura, meg az ő valenciai barátja, Carlos, aki nem tudom, hogy csak ideiglenesen-e, amíg munkát keres, vagy végleg itt lakik. Engem nem zavar végülis, mindketten jó fejek, bár nem sokat találkozunk. Én mindig csinálok valamit, megyek valahová, van úgy, hogy korán (sajnos), ők meg például az egyik nap délután 3ig ki se jöttek a szobájukból. Állandóan filmet néznek a szobájukban, a kis mozifanatikusok :) A lakbér befizetésével akadt egy kis problémám. Ugye a kedves Allianznak (és előzőleg a kis köcsög bűnözőnek) köszönhetően, immár második hónapja vagyok hitelkártya, és lassan készpénz nélkül is. Így hát úgy voltam vele, a lakbér az várhat… aztán hívott a Senora, hogy nem ártana fizetni. Na megmagyaráztam neki a szegénységi bizonyítványomat, először nem igazán hatotta meg, de végül egészen megenyhült. Sikerült is nagy nehézségek árán átutalnom neki a lakbért (csupán a formátum miatt a spanyol bank címének szerintem a létező összes permutációját kipróbáltam, mire engedett utalni…), és ekkor mondta, hogy nem ártana keresnünk (nekünk!) egy harmadik személyt, mert a lakás az 3 személyre van. Nem tudom mit gondolt, hogy majd Laurával ketten fizetünk majd’ 100 euróval többet fejenként, hogy neki meglegyen a 3 emberre való lóvéja? És se tévé, se internet? (na jó, most már van nekem mindkettő, de ezt magamnak köszönhetem :P) Ez az ő dolga lenne, már bicsi-bocsi. De mivel amúgy is unatkoztam kicsit így gyertyatartóként a szerelmes pár mellett, gondoltam hátha találunk valaki tök jó fej embert ebbe a kis egérlyukba. Ugyanis a szabad szoba, ahonnan én internetezni szoktam, alig van 2x2 m. Feladtam egy hirdetést, és lám, pár napon belül máris jelentkezett valaki. Lényeg a lényeg, végül emellett az első jelentkező mellett döntöttünk/döntöttem. Guynak hívják, angol srác, 24 éves és angolt tanít itt gyerekeknek (azt mondta olyan néha mint Arnold Schwarzenegger az Ovizsaruban :D), közben ő is spanyolul tanul. Ahhoz képest, hogy az angol anyanyelvűek nem valami jól beszélnek idegen nyelveket (kiejtésileg), legalábbis az amerikaiak biztosan (és nem csak kiejtésileg :P), ő egész jó. Ma hozta át a cuccait, de még nincs itt, mert itt vannak a szülei látogatóban 5 napra és most biztos velük császkál valamerre. Kíváncsi vagyok milyen lesz vele, azt mondta azért jött el az előző helyéről, mert sz.r volt a társaság és a lakótársai nagyon maguknakvalóak voltak. Hát az itteni társaság egyik felével tuti nem lesz ilyen problámája. Jujj de izgi! J Még soha sem laktam együtt senkikkel, max osztálykirándulásra, vagy vasváris hétvégékre. Most meg a nyakamba szakadt egy csomó ember. Ráadásul míg eddig unatkozhattam is, és nem volt se lakótárs, se tévé, se túl sok minden, most annyi a tennivalóm, hogy egy percet sem unatkozom, és mindig lenne mi elcsábítson a dolgom végzésétől. Ráadásul az iskolában is oda kell tennem most már magam, sajnos, két projektet is kell csinálnunk a közeljövőben, meg fogalmazások, fordítások, satöbbi. Kedden és szerdán egyelőre továbbra is rendületlenül járok énekkarra, ahol mindig nagyon jó a hangulat, van 1-2 tréfa-répa akin vagy akivel mindig lehet nevetni. Szóval mindenkit nagyon csípek ott :). Ezentúl járok még futni is, heti 3-4szer, bár már annyira fáj a jobb vádlim, hogy már sétáláskor is arcokat vágok. :( Nem tudom mit csinálhatnék vele. Majd egyszer viszek fényképezőt és csinálok éjszakai képeket is a parti sétányról, mert 11 előtt szinte soha nem megyek, akkor is nagyon szép.

A napokban most már tényleg ¡ megjön a bankkártyám, és akkor végre megünneplem valahogy. Már tudom is, jesszus! Ma voltam a Corte Inglésben, ami egy nagy bevásárlóközpont, kb olyan mint otthon a Tesco meg az Auchan, nem titkolt szándékkal Conde de Caralt-ot keresni, de csak száraz meg rosé volt, itt is :( (mert előző héten már egy másikban, a Carrefourban is voltam XD, bár ott kabátot is vettem. Jujj, aznap nagyon nagyon sokat költöttem...). Szóval ha már ott voltam, gondoltam a tejföl nyomába is eredek. És mit az istenit?! Találtam! Vagyis nem tudom, hogy ez az-e, külseje meg címkéje alapján nem, de itthon kinyitottam, és egészen tejföl íze van, talán kicsit tejszínesebb. Szóval szombaton dőzsi lesz, már látom is, hogy tejfölös-paprikás csirke lesz az ebéd :). Anya majd ugye a receptet részletesen leírod? Merthogy péntek este érkezik látogatóba egy portugál barátom, aki hétfőig lesz itt és muszáj lesz valami különleges fogással elkápráztatnom.

Múlt hét elején annyira hideg volt hétfő-kedden, hogy  alig vártam, hogy verge legyen időm elmenni vásárolni és vegyek egy kabátot. Vettem is, természetesen azóta megint lehet farmerdzsekiben járni... Azért az mégse semmi, hogy itt vagyunk, lassan már tényleg november, és még elég a farmerdzseki meg a pulcsi, olyan 14 fok +/-, csak mikor esik és/vagy fúj a szél, akkor kell melegebb kabát. Eddig szerencsére nagyon keveset esett, már előre félek mikor majd minden nap fog. Akkor majd talán megváltoznak kicsit a bulizási szokásaink is, ugyanis minden péntek-szombat esténként az összes erasmusos, és todo el mundo (mindenki mindenki), egy Lavaderu nevű, bulihelyekhez nagyon közeli téren találkozik, és a köztéri iszogatás és beszélgetés (botellón) után onnan megy tovább bárokba/diszkókba. Nekem ez igazából lassan már kezd unalmas lenni, de szerencsére mindig van valakinél valamilyen házibuli, vagy szülinap, vagy csak mert péntek van :D, ami kicsit javít az egyhangúságon. Pénteken például 3 németnél voltunk, Guyt is vittem magammal, az egész jó volt. Meg múlt héten Semana de Sidra volt, aminek a lényege, hogy kicsivel többe került egy üveg sidra mint általában(2,40), viszont kaptál hozzá egy tányérka valamilyen helyi specialitást. Hát nekem nem volt alkalmam ezt kipróbálni, mert mire odaértünk, aznapra az akció már véget ért. Viszont utána mindenki összefutott a lakásom alatt lévő (nagyon frekventált a hely...) kedvenc sidreríánkban, a Nosty-ban, amit azért is szeretünk, mert ha épp nincs szabad asztal, ami elég sokszor előfordul, a pultnál állunk, így a különböző tapasok(sörkorcsolyák) csak karnyújtásnyira vannak... :P

Hát sajnos több minden nem jut eszembe, kicsit régen írtam már és biztos jó pár dolgot elfelejtettem. De ezek szerint nem is voltak akkor annyira érdekesek. Lassan már tényleg rá kell állnom a szakmai gyakorlati hely keresésére is, ha nem csak 24 órából állna egy nap, még lehet lenne is rá időm...

Üdv otthon mindenkinek!

Az előző héten megint történt velem valami, miért is ne velem? Annyi nyugtat, hogy ez most tényleg nem az én hibámból. Kedden már úgy vártam a bankkártyámat mint a messiást, ezért gondoltam, hogy felnézek a netbankra, mi újság. Hát meglepődve vettem észre, hogy szegény vagyok mint a templom egere. A számlám szinte teljesen le volt nullázva, de ezt akkor még fel se fogtam. A még nagyobb meglepetés akkor ért, mikor a számlakivonatot megnézve kiderült, hogy kb. egy héttel azelőtt, 4 napon keresztül folyamatosan levásárolgatták kártyával nagyjából az összes összeget ami rajta volt (ami nem volt annyira kevés). Ez már csak azért is vicces, mert az ellopott bankkártyám a rablás után szinte fél órával már le volt tiltva, és akkor még nem nyúlt hozzá senki. Tehát amint magamhoz tértem a sokkból, hogy itt vagyok Spanyolországban kb. 3 euróval a pénztárcámban, és másik hárommal a számlámon (még mindig bankkártya nélkül, de ekkor már ez nem is számított :D), felhívtam anyát, és S.O.S. beszélgetés következett. Ez most hosszú, nem fogom részletesen leírni, de napok kitartó ügyintézése, anyám elszántsága, mindenekfelett (a bank meg a rabló már megint nem tudta kivel húznak ujjat rajtam keresztül...) és jó pár szorongós nap után végre el lett intézve a dolog. A bank beismerte a hibáját, hiszen a kártyaletiltás után minden felelősség az övék, visszavezették az eltűnt összeget a számlámra, és már a kártyagyárban van az újabb, harmadik (!) bankkártyám, amit remélhetőleg mihamarab, 1-2 héten belül átvehetek. Hát igen, nálam eléggé fogyóeszköz a bankkártya, rögtön a nejlonzokni után... Mindenesetre amint hazamegyek adiós-t mondok az Allianznak és bankot váltok, mert ezt most innen a messzi távolból kicsit nehézkes lenne elintézni, és a nehézségekből elég volt már, most már várhat. Ja, és mint az amerikaiak, elvárom, hogy az okozott lelki és egyéb sérelmeimért is kárpótoljanak. Na de ennyit a bankról.

A hétvégén puente volt, ami hosszúhétvégét jelent, mivel a kedd, október 12. Amerika felfedezésének a napja és a hispánság ünnepe a világ összes spanyolul beszélő országában. Így már a hétfőt is megadták, tehát megint jó sokat voltam iskolában: szerdán kirándulni mentünk, két vidéki házat (casa rural) néztünk meg a vidéki turizmus óra keretein belül, aztán csütörtökön megkezdődtek a spanyol órák, így amiatt nem tudtam bemenni a suliba, pénteken ugye meg sosincs órám. Péntek este még csaptunk egy fergeteges szülinapi bulit, az egyik francia csajnak, Celine-nek volt vasárnap a 21. születésnapja, ennek tiszteletére gyűltünk össze a lakásukban, volt torta meg spanyolországos zászló mindenkinek az aláírásával (volt rajta elvileg valami magyarul is, bár nem tudom mi, mert nem én írtam, Eszter meg ott se volt :D), és nagyon sokan voltunk. A fáradt-agyúság mint tudjuk határtalan, így egy német és egy olasz sráccal sörösüvegfúvókázó zenekart alapítottunk (Los BaMbiNos- Barbi, Mischi, Nicolo), amihez később több tag is csatlakozott. Természetesen én nem saját hangszeren játszottam (fúj sör. És itt megjegyezném a rosszindulatúaknak, hogy nem ittunk semmit. Akkor még.), de vízzel is nagyon jól szólt, és valami olyan kis dalocska volt, ami nemzetközi, mindenki ismert. Még videó is készült róla, majd megpróbálom megszerezni. :D

Utána természetesen megint reggelig tartó buli a fél Gijónnal (mindig mindenki ismer és hoz még valakit), aztán haza. Hétvégén Santiago de Compostelába terveztem menni, mert azt mondták nagyon szép, érdemes megnézni, és az egyik ismerősöm is épp most ott van erasmuson. Ugyan közbejött egy újabb kis anyagi bonyodalom, de úgy voltam vele, ez már aztán tényleg nem fog keresztbe tenni, és mit csinálnék amúgy is keddig Gijónban? Tehát kifizettem az elég drága buszjegyet, túléltem a 6 órás buszozást (bár odafelé végig fényképezgettem meg nézelődtem, mert annyira szép volt a táj, és az út nagy részén a tengerparton mentünk; visszafelé meg annyira fáradt voltam, hogy el-elaludtam, így szintén gyorsan eltelt az út), és szombat este 9kor már ott is voltam. Szabolcs, a régi vasváris sorstársam várt a busznál, hazamentünk, kicsit megpihentünk, aztán az egyik lakótársával Arnolddal éjszakai városnézésre mentünk. Napközben annyira nem is láttam a várost :P. Na jó, azért kicsit de, és nagyon tetszett. Kis hangulatos, régies utcái vannak, és természetesen rengeteg a zarándok.

Észre se vettem, hogy már reggel 5 óra van és még mindig egy bárban ülünk és épp azt tervezgetjük, hogy hétfőn kocsit bérlünk és átruccanunk Portugáliába. :D Nagyon beleéltük magunk, de ez végül sajnos mégse jött össze, mert hármunknak túlságosan is drága lett volna a kocsi a benzinnel meg mindennel együtt. Sebaj, majd legközelebb. Helyette hétfőn "korán" felkeltünk és busszal elmentünk egy Noia nevű kis óceánparti faluba. Hát, nem fogadott épp a legszebb látvány, mikor megérkeztünk: poshadt vízszag, apályos üres part, benne bevásárlókocsival és gyereküléssel, ráadásul senki sem volt a toppon. Már majdnem kedvünk lett volna visszafordulni, de aztán mégse adtuk fel. Elkezdtünk sétálni kifelé a városból, és csak sétáltunk, sétáltunk, nagyon sokat, de volt időnk. Közben feltűnt, hogy az emberek itt mennyire megbíznak egymásban: sok háznak van ilyen kis előszobája, abból nyílik a nappaliba még egy ajtó, viszont az utcáról az előszobába nyíló bejárati ajtó szinte mindenhol nyitva volt, mintha vendégeket várnának. Úgy látszik itt az embereknek nem kell attól tartaniuk, hogy illetéktelenek, rossz szándékkal bemennek mások lakásába. Que bueno! Szóval kb 3/4 órás sétával megérkeztünk egy másik kikötőbe, A Vízhez, ami végre már szép látványt is nyújtott. Aztán folytattuk a sétálást, hogy egy nyíltabb részhez érjünk, ami már direkte óceán(hisz az ország legnyugatibb felén voltunk), és a fiúk megfürödhessenek végre a tengerben. Hát ez is megvolt, bár a víz éppen nem kedvezett a fürdőzéshez ("Csinálj úgy mintha élveznéd!" :D). Aztán továbbra is csak sétáltunk és sétáltunk a tengerparton, "kifelé", én közben kagylókat gyűjtögettem, mert a part végig tele volt iszonyat sok parta sodort, nagyon szép kagylóhéjakkal. Mikor már vagy egy tucatot összegyűjtöttem, szépen megmostam őket, kiraktam a sziklára, hagy száradjanak. Épp beleraktam volna őket az egyetlen zacskóba, amiben talán épségben haza tudom vinni, mikor a szél kisodorta a kezemből a zacskót. De már pattantam én is, és elkezdtem üldözni a zacskót. Ezt látni kellett volna, annyira vicces szituáció volt. Idilli kép: Barbara  szélsebesen szálguló nejlonzacskót üldöz a napfényes tengerparton, kezében az összes kagylóval. Már majdnem lefutottam a 12 percest is, azt hittem hagyhatom ott a francba a kagylócskáimat, mikor végre sikerült rálépnem a zacskóra, csak vitt a lendület, a homok meg csúszott, így hát egy szépet vetődtem. Áhh, egyáltalán nem nevettem. :D De meglett a zacskó, és a kagylók is túlélték az utat. :) Nah, kinevettük magunkat, és át is értünk a következő faluba. Ott kiültünk egy helynek a teraszára megpihenni, és élveztük a kb 25 fokot, az óceánt, a napsütést, na meg a hideg sört. Bezony, még én is... Annyira jó nap volt!

Aztán délután 5 körül kb 1 óra alatt visszaértünk Noiába, vettünk a supermarketben kaját, és igazi csövesként a lábunknál az olajbogyóval meg a felvágottal megkajáltunk a buszpályaudvaron. Annyira jó volt! :D Persze az előző napi pörkölt se volt semmi, a pick szalámiról már nem is beszélve... Este Szabolcsék Kuki nevű spanyol lakótársával meg annak a barátaival saliroltunk, jól éreztem magam, egész hétvégén nagyon barátságos emberekkel találkoztam. Aztán két óra alvás, a buszhoz, aztán haza Gijónba. Délután pihenést és kis dolgozást terveztem, de végül gijóni városnézésre mentünk, amit az erasmusosoknak szervezett az AEGEE, ami itt kb olyan mint otthon az AISEC. Nem nagyon fogok várost nézni ennél jobban, majd a látogatóimmal nézek szerintem eleget. :P Szerda este megint énekkarra mentem, már egészen jól tudom azokat a dalokat amiket legalább egyszer előtte már énekeltem. Ott is annyira kedvesek az emberek. Jajj, mi történt velem. Az egyik vezető (mert mikor ki vezényel, nem tudom mitől függ), egy kottát juttatott el nekem még éneklés közben: Kodály Zoltán- Esti dal. Biztos mindenkinek ismerős:

https://www.youtube.com/watch?v=AB4K7ehaiHo&feature=related

Következőnek a picienyek kórusával ezt fogják előadni, és az én segítségemet kérte, a magyar szöveg kiejtése miatt. Milyen szerencse, hogy épp volt egy magyar az énekkaron! Hát rögtön elöntött a hazafias érzés és persze örömmel álltam a rendelkezésére. A végén úgy döntött, egyszerűbb ha diktafonra vesszük ahogy olvasok, így felvette a telefonjával. Áh, híres leszek! Mindjárt kijön az első maxim is. Már látom is, ahogy az Europa Fm-en az szól, ahogyan Esti dalt olvasok magyarul! Slágergyanús... XD Szóval nagyon jól esett, hogy Magyarországtól ilyen távol Kodályt énekelhettem, és ezzel kapcsolatban segíthettem. Aztán már kint az utcán, hazafelé indulva, odajött hozzám egy pasas, olyan 55 körüli, és részvétét fejezte ki a Magyarországon történt vörösiszap-áradással kapcsolatban.  Bár én csak az origón szoktam olvasni róla, meg egyszer megnéztem a neten a tényeket, de az is elég szörnyű volt. Fura, hogy egyesek azt se tudják, általában, hogy egyáltalán hol van Magyarország, mások meg ilyet mondanak nekem. Kár, hogy így kerültünk köztudatba... Megkérdezte még, hogy ahol történt, közel van-e az otthonomhoz, meg ilyenek. Hát nem azért mondom, de nagyon jól esett.

Közben spanyol órákra járok, múlt szerdán volt a szintfelmérő (nem volt valami nehéz, és kb. az alig-beszélőket különböztette meg a már-beszélőktől, így nem meglepő, hogy haladó csoportba kerültem), azóta meg 3 óra. A tanárnő, Maria, nagyon szimpatikus, sokat beszél és mesél nekünk, szerintem sokat fogunk tanulni és fejlődni, persze csak ha komolyan vesszük, és csinálunk házit meg ilyeneket. Én tervezem. Az angol még egy vicces óra. Vagyis a spanyolokat angolul beszélni hallani. :D Én soha nem nevetem ki őket (hangosan), mert én se vagyok egy tökély spanyolul, de az akkor is valami fantasztikus, hogy egy népnek mennyire nincs érzéke az idegen nyelvekhez (ehhez legalábbis biztosan nincs, és ez a legkönnyebb...). Ma például az igeidőket, a present szimpölt meg kántíniöszt vettünk, ami nekem így 4 sikeres angol nyelvű félév után iszonyat hasznos :D De végre egy óra ahol (joggal) pihenhetek, csak ne álmosodnék el mindig úgy órákon, néha még a fejemet is nehéz tartani... Csak az van, hogy este soha nem vagyok fáradt, álmos legalábbis alig, mindig olyan 11 után szoktam elmenni futni, akkor legalább kevesebb az ember a tengerparti sétányon és nem kell kerülgetni őket. Meg előtte nem is nagyon van időm. Még mindig csak kissé vagyok spanyol a spanyolokhoz képest, viszont eléggé a magyarokhoz képest, mivel otthon este 6 után már csak bűntudattal eszem, itt meg jó, ha 8-fél9 körül már meg tudok vacsorázni. A teljföl meg az erős pista hiánya még úgy ahogy elviselhető, bár még csak egy hónap telt el, és anyagi okokból nem nagyon főzőcskéztem eddig... :D Az olajbogyó viszont az új szerelmem, annyira imádom, ahhoz képest, hogy régen utáltam. De otthon nem is lehet jót venni, úgyhogy itt kell sokat enni belőle. Lakótársam Laura még mindig nincs itt, legújabbként erre a hétvégére ígérte magát, baráttal együtt... Ma este voltam röpizni is,  sok év után kb most először igazándiból, béna is voltam mint a sz... Meg a jobb vádlim is nagyon fáj, már hetek óta, úgy mint mikor 3 éve megsérült és egy hónapig nem tudtam tesizni. Nagyon elkélne valami sportkrém, mert így minden egyes sportolás után rosszabb, de megkérdeztem a gyógyszertárban, és most nem fér bele a keretbe egy sportkrém.

Na lassan 3, úgyhogy kicsit alszok, hogy holnap délután 4re elkészüljön a spanyol házim, este meg bírjam a fiestát. :)

Múlt hét közben folyamatosan törtük a fejünket, mit is csináljunk a rengeteg hirtelen nyakunkba szakadt szabaidőnkkel, szerettük volna kicsit értelmesebben eltölteni. Végül arra jutottunk, hogy pénteken elmegyünk egy Cudillero nevű kis tengerparti faluba, ami mindenki szerint superbonito (nagyon szép). A Turismo Rural (vidéki turizmus)tanárunktól is kikértük a véleményét, aki természetesen készséggel állt rendelkezésünkre, térképet meg katalógusokat is adott, nagyon rendi volt, és szerintem örült, hogy ilyen érdeklődőek voltunk, remélem ez jó pont lesz nála majd osztályozásnál. :P Szóltunk pár embernek, hogy hajnali 8.40kor találkozó a buszállomáson, de mi se tudtuk végül kik lesznek akik majd tényleg eljönnek. Végül jött két német, két holland, egy francia erasmusos meg egy spanyol, plusz mi, szép kis nemzetközi társaság. Kb. 1 óra 10 perc alatt értünk oda busszal, olyan fél11re, rögtön meg is találtuk merre kell menni, és a hely tényleg nagyon szép volt. A házak mind ugyanolyan stílusú, apró kis babaházaknak tűntek, volt ott öböl meg tengerpart meg dombocska meg kilátó, ahová lehetett felgyalogolni (valaki mászás közben megkérdezte, hol a lift? :D).

Fél 2körül mentünk a buszhoz, mert Cudilleroban már nem volt mást megnézni, de mi úgy döntöttünk, hogy hazafelé úton még beugrunk Avilésbe, ami azért kisebb mint Gijón (ja amúgy én Gijónt kb Nyíregyházához tudnám legjobban hasonlítani- mondjuk most nézem wikipédián, hogy kétszer annyi lakosa van), de ott nem volt semmi izgi. A holland lánykák kicsit antiszocnak tűntek nekem, alig beszélgetnek valakivel, mondjuk nem nagyon tudnak spanyolul, de azért angolul lehetne ha nagyon akarnának. A többiekkel nagyon jól elvoltunk, Felix tök jó fej volt és vett mindenkinek ilyen chorizóval töltött kis péksütit, azt ettük a buszon, ahol csak úgy mint a tantermekben "Beber y comer prohibido", azaz tilos inni és enni. Én a BGF-en az ilyen ügyeimet mindig óra alatt intézem el, mondjuk operációkutatáson. :D Kb délután 5-6 ra értünk vissza. Este átjött Francesco meg Eszter, mert mindketten tök közel laknak, és közösen mentünk be a Lavadero térre, ahol botellón volt, ami az, mikor a fiatalok összegyűlnek a szabad ég alatt és a saját előre megvásárolt kis piájukat isszák. Mindenki ott volt aki számít, tök jó volt a hangulat, és kiderült, hogy még mindig vannak olyan erasmusosok akikkel eddig nem találkoztunk. Végül elmentünk egy bárba, ahol beindítottuk a partit, utánunk már mindenki táncolt, meg zenéket is kértük, hogy jó irányba tereglessük a spanyolok zenei ízlését. Utána kicsit szétszakadt az erasmusos banda, mi elmentünk még 3-4 másik helyre is, majd olyan 5-6 körül hazafelé indultunk. Útközben sikerült találnunk egy gyrosost(illetve kebabost) ami nyitva volt, és bár nem tűnt túl bizalomgerjesztőnek az egy helyben pihenő kihűlt hústömb, az éhség és a 3 eurós ár meggyőzött minket. Itt tök rossz amúgy, hogy alig vannak gyrososok, éjszaka legalábbis, vagy ami van az drága. Bezzeg otthon Budapesten, nincs is jobb annál mint mikor hajnalban az ember megy haza a buliból a körúton és megáll egy gyrosonál gyrost enni!

Szombat délben felkeltett Noemi meg Eszter, hogy menjünk valami kirakodós vásárra, így szerencsére nem aludtam végig a napot. Ott vettem egy pénztárcát 12 euróért, plusz 1 euró volt a belépő(!) a piacra, így a készpénz tartalékom vészesen lecsökkent. Konkrétan amíg meg nem jön az új bankkártyám, remélhetőleg kedden, de inkább szerdán, addig van kb 10 euróm. XD Már utalni sem éri meg az Eszti számlájára mint ahogy múltkor csináltuk, mert az meg kb csütörtökre érkezne meg. Így addig nem megyek vásárolni, kaját se, reggel még volt itthon száraz kenyér meg víz (tipikus börtönkoszt), de a kenyeret megcsináltam megint bundáskenyérnek (jajj de rákaptam), a vizem meg mindjárt elfogy, így hamarosan az se lesz. :D Na nem baj, Eszti ad kölcsön buszbérletre, mert megjött végre a kedvezményekre jogosító városkártyánk, amivel tudunk bérletet venni, így legalább nem dobunk ki többé napi 2szer 1,10et buszra. Meg keddenként a suli menzáján kajálunk, ahol egy fél menü 4,70be kerül, és választhatsz egy főételt körettel, ami eddig mindig valami finom volt, jár hozzá még kenyér, víz, desszert meg kávé vagy kakaó a végén. Ez így heti egyszer tökre megéri, és legalább főtt kaja.

Szóval szombaton fél3 körül lementünk a strandra, mert annyira jó idő volt, és úgy sütött a nap, még október 2án(!), hogy én fürdőruhában voltam és egészen este 6ig ott napoztunk, és én megint tök nyári barna lettem. Az egyetlen rossz, hogy a víz mindig olyan csábítóan hívogat, az embernek tökre kedve lenne bemenni és megfürödni, de elég csak a talpadig belemenni (én az egész lábfejemet már nem is szoktam bevizezni), rájössz mennyire iszonyat hideg. Szóval minden elismerésem a szörfösöké, meg a pár emberé akik még így is bemennek néha úszni. Este az erasmusosok nagy része Simadevillába ment megint, de mi Eszterrel úgy döntöttünk, hogy kipróbáljuk a Jardín nevű helyet, amit az a-duós spanyol társam, Covadonga is ajánlott( ő egy helyi spanyol lány, aki elvileg azért a társam ebben a programban, hogy segítsen beilleszkedni meg ilyenek, bár még nem is találkoztam vele, csak msn-en beszéltünk...). Hát a legutolsó autóbuszt szerintem sikeresen lekéstük, mindenesetre sokáig vártunk a megállóban de nem jött, így utolsó euróim egyikét taxira b.szt.m el. De végre megérkeztünk, volt botellón is, erre mikor mennénk be, hogy kiperkáljuk a 7 eurós belépőt (jézus, otthon sosem fizetnék ennyit egy buliért), kiderül, hogy előre meg kellett venni a jegyet és nem mehetünk be. Na rövid kiakadás, majd akcióba lendülés, és sikerült találnunk két spanyol csajt, akik jegyüzérkedtek, és eladták nekünk a két jegyüket 8-8 euróért (10ért akarták, csak eljátszottuk, hogy nincs nálunk annyi pénz, és megsajnáltak minket, meg amúgy is erasmusosok vagyunk :)). Tehát kb 2re bejutottunk! Már csak a vécéknél kellett megküzdeni a többi lánnyal, mert kb 1000 emberre volt 6 db. Ja meg bent a tánctéren valami idióta a tömegbe lötykölte az italát, aminek jó része az én hajamat kapta telibe (nem tudom ki csinálta még ezt a Szigeten... :D de az legalább csak víz volt!). Mindezeket leszámítva, jó buli volt, végre jót táncoltunk és ezt is kipróbáltuk. Sajnos már reggel 6kor kikapcsolták a zenét, pedig még maradtunk volna. Kb 7re már haza is értünk taxival Noemi "amigojával" Carlossal meg a haverjaival. A vasárnapom lakástakarítással telt, az utóbbi időben jó páran megfordultak nálam, és már vagy egy hete nem sepregettem, meg mostam, meg kicsit átrendeztem a szobám, de még mindig nem az igazi. Délután sajna megérkezett a rossz idő, nem tudom meddig fog tartani és, hogy lesz-e még jó idő, remélem azért. Mondjuk hideg szerencsére még mindig nincs, este is min. 14-15 fok, viszont tegnap este mikor az eső meg a szél ellenére is elmentem futni, mert mondom hagy szoktassam az immunrendszerem, majdnem felborított a szél, annyira orkán erejű volt. Ma reggel 8.45re kellett volna bemennünk a suliba, előtte meg még buszbérletet venni, de épp amikor felkeltem, hívott Eszti, hogy ő ilyen szar időben nem akar bemenni a suliba egy óráért, így visszafeküdtünk aludni. :D Így hát most indulok is lassan (na jó, 5 perc alatt el kell készülnöm :D). Majd még írok

Lassan kezd beindulni az élet. Előző szombatra az oviedoi egyetem egy ingyenes kirándulást hirdetett meg a nem túl távoli Cova Dongába, amire természetesen az ingyenessége miatt szinte majd' mindenki jelentkezett. Aztán jött a rossz hír, hogy csak két autóbuszt tudnak biztosítani, ergo a jelentkezőknek kb csak a fele mehet. Én már el is kezdtem tervezni, hogy akkor mit csináljunk szombaton, mikor is jött a jó hír, hogy mi is kiválasztottak vagyunk. Az egyetlen aprócska problémát már csak az jelentette, hogy péntek este Felixnél, az egyik német srácnál házibuli volt, ahová az összes erasmusost meghívta, nekünk pedig szombat reggel fél9kor ott kellett lennünk a busznál. Na de sebaj, egy ilyen hajnali kelés miatt csak nem hagyjuk ki a bulit, nem? Előtte átjött Eszter a lakásomra és kivégeztük az előző buliból megmaradt kis rumot meg kólát, mivel Laura lakótársam és az anyukája Inma (mint kiderült mégsem MariLuznak hívják) hazamentek Galíciába a hétvégére. Kicsit késve indultak, és nem volt idejük már enni, pedig az anyja halat sütött meg sult krumplit, meg minden ilyesmit, erre mondta Laura, hogy ő már nem eszik és induljanak, így otthagytak mindent megterítve, elkészítve, nekem már csak ennem kellett. Megkérdeztem az anyját mikor jön legközelebb? :D Amúgy vasárnap hiába vártam, még hétfőn se jött, végül felhívott, hogy a héten nem jön vissza Gijónba, mert nincsen órája, vagy otthon kell valami családi ügyet intéznie... úgyhogy ezen a héten (is) egyedül laktam.

Na de vissza a házibulihoz. Nagyon jó volt, mire elegánsan késve megérkeztünk már mindenki odaért és tök jó hangulat volt. Mindenki mindenkivel beszélgetett, volt vizipipa meg pár spanyol is. És azt vettem észre magamon, hogy bulikban sokkal jobban beszélek spanyolul mint amúgy. Vajon miért? :) Aztán akik nem mentek másnap a kirándulásra, azok még bementek a központba bulizni, mi pedig haza szerettünk volna menni, csak máshogy alakult. Lent az emeletes ház előtt még ott fényképezkedtünk a többiekkel meg beszélgettünk egy darabig pár spanyol sráccal, akik egy lenti kis szobában üldögéltek, játszottak meg ittak, és mint kiderült, azt a helyiséget mindig direkt erre a célra bérlik, hogy bulik előtt tudjanak hol találkozni. Mikor benéztem, hogy maradt-e még ott közülünk valaki, és rájöttem, hogy már csak Eszter meg én maradtunk, bocsánatot kértem a zavarásért és már épp menni készültünk, mikor megkérdezték miért nem maradunk. Hát végülis... Na aztán nagy nehezen engedtünk az invitálásnak, rögtön vendégül láttak minket és kb 3ig beszélgettünk meg játszottunk, mindenféle idióta, értelmetlen játékokat. Aztán mikor ők is indultak bulizni akkor már mi is végre hazaindultunk és -értünk, és 3 óra alvás után kelhettünk, hogy egész nap kiránduljunk aztán. :) Nagyon szép hely amúgy Cova Donga, ami arról híres, hogy a keresztények 722-ben itt nyertek csatát a mórok ellen. Csomószor már felhők között jártunk, bár kicsit esős idő volt, és akkor először fáztam itt. Szombat este Celine, Nicolo, Francesco meg Jacob (francia, 2olasz,német) átjöttek hozzám Eszterrel együtt és együtt készülődtünk majd mentünk be Simadevillába. Aztán kicsit mindenki elvesztett mindenkit, meg sokat tököltünk, hogy most ki kivel hová menjen, én el is vesztettem a türelmemet, és megígértem, hogy legközelebb egyedül megyek és nem fogok másra várni. Azért nem volt olyan rossz, utána vagy 3-4 helyet is kipróbáltunk a parton a kikötő mellett, csak sajnos 5kor mindegyik már zárt, így mi is hazamentünk. Vasárnap bár nem akartam, hogy elmenjen az egész napom, de mivel kettőkor keltem fel és amúgy is rossz idő volt, csak főztem meg este sétálni mentünk be a városba. A főzésről jut eszembe. Hétfőn megpróbálkoztam életem első önálló vörösboros marhapörköltjével, mivel arra számítottam, hogy Laura is itt lesz és le akartam nyűgözni. Őt sajnos nem sikerült, de magamat abszolúte, annyira eltaláltam, hogy nagyon! Na értitek. :D Eszter is átjött este és lemeózta a dolgot. Meg már elég rég ettem meleg/főtt/húsos kaját, mindig csak ilyen összedobós ételeket eszek, de most már többet akarok főzni. Csak sajnos a legegészségesebb és legfinomabb hozzávalók a legdrágábbak, lásd hús és zöldségek. :S

Ez a hetünk elég érdekesen alakult eddig, ugyanis csak hétfőn meg kedden volt óránk, és a többi napon nem volt iskolánk. Kicsit felcserélődött a hétköznap-hétvége 5:2 aránya :D ugyanis szerdán országos sztrájk volt (amiről én a tv meg a hírek hiánya miatt alig tudtam...), így SAJNOS nem tudtunk bemenni az egyetemre, mivel nem jártak a buszok, vagy csak alig, azt meg csak nem kockáztattuk meg, hogy feleslegesen felkeljünk, kimenjünk a buszmegállóba és ott várjunk... így kimentünk a strandra, mint mindig, a 14es lépcsőnél (escalera 14), és egészen 1től délután 5ig maradtunk. Én annyira sokat barnultam, hogy este egészen égett az arcom és most is tök jó színem van. Szemét vagyok vagy nem, szívesen küldtem volna egy MMS-t a BGF-re, hogy nézzétek, én szerda délben/délután a tengerparton napozok és pihenek, egész héten nincs órám- nektek milyen a suliban? :D De neeeem, nem tettem... És mivel előre tudtuk, hogy nem fogunk szerdán suliba menni, kedden egy Julio nevű spanyol srácnál találkozott mindenki, aki mindig erasmusosokkal lóg, így idén is megkeresett mindenkit facebook-on és ott szervezi a bulikat. 3 francia csajjal lakik együtt, mindannyian jó fejek, és szinte mindenki eljött a házibuliba. Aztán a kitartó maggal még egy bárba mentünk el olyan 1 körül, ahonnan mi 2 körül mentünk haza.

Mivel én már rájöttem, hogy mennyire költséges is ez a szocializálódás, mindig bárokba meg kocsmákba járni, ahol ugye fogyasztani is muszáj valamit, ha az ember nem akarja, hogy kinézzék, eszembe jutott, hogy akár nálam is találkozhatnánk ha már így enyém a lakás (...). Persze ez nem olyan házibuli volt mint a Felixé, csak olyan kis nyugis. Szerda este 9 körül át is jöttek úgy 9-10en, mindenki hozott valamit, épp volt elég ülőhely (bár az egészet egy kis asztalka egyik lába bánta a legjobban, ami a rá nehezedő nyomás hatására kicsit kitört :D), elég bögre, az egyetlen apparát ami funkcionál a lakásban az a rádió, úgyhogy szerencsére zene is volt. Nem vagyok valami nagy házibulitartó szakértő, de úgy gondolom jó lett, jól elvoltunk, és még egyik szomszéd se jött ma este reklamálni. :) Ma megjött a tévénk is, az előző lakó, Carmen hozta, mert a főbérlő nő, a dueńa, kicsit (nagyon) leszarja a dolgokat. Nem érdekelte az elromlott zár, se az elromlott víz, se az, hogy mennyit fizetünk és nincs se internet, se tévé. Bezzeg ha én beszélhetnék a vén fejével, azt mondják van már kb 80 éves, de félelmetes még mindig és, hogy mindenki rögtön beijed tőle. Na persze, mert még nem találkozott velem, azért engem se kell félteni... Nem hiszem, hogy kitehet a lakásból csak azért mert beszólnék neki, szóval egyedül csak nyelvi korlátai lennének annak, hogy jól lecsesszem miért ilyen mihaszna, mert 100%, hogy semmi más nyelven nem beszél. De még így is hiányzik egy dekóder a tévéhez, amit én úgyse vagyok hajlandó megvenni 4 hónapra, így legalább most már két tévét "lehet nézni", bár bekapcsolni egyiket se. Mindegy, annyira úgyse unatkozom soha, mindig megyek valahová vagy csinálok valamit. Kedd este például énekkaron voltam Peterrel, az egyik német sráccal. Jajj tök fura volt annyi év után megint énekelni, ráadásul rögtön egy nagyon nehéz darabot elsőre, de egész jól ment, a másodikra meg már egészen belejöttem újra a kottaolvasásba. Hmm, most eszembe jutott Katóné, a régi énektanárom meg a 8 év énektagozat. Aki tartotta meg valami nagy fejes, komponál meg Madridban zenélt nagyon sok ideig, de már visszavonult, egy nagyon szimpatikus 70es öregúr, és annyira kellemes karakteres hangja van, még beszéd közben is! De még meglátom, hogy majd hogy lesz időm eljárni, esténként vannak a próbák. :P A másik meg, mióta háztartást is én vezetek, sokkal kevesebb időm van unatkozni, mert vagy iskolában vagyok, vagy boltba megyek, vagy a kis lakásom szépítgetem. Komolyan mondom így, hogy egyedül lakom, annyit takarítok unaloműzésként, hogy csak na! Szinte minden nap mosogatok és soha sincs koszos edény a mosogatóban. Anya, büszke lehetsz rám, hogy végül sikerült embert nevelni a lányodból. :D Remélem ezt a jó szokásom később is megtartom. Bár eléggé változtatnom kell majd a mostani kis kényelmes életmódomon, ha majd tanulni is kell az iskolában, mert egyelőre csak eljárok. Most úgy érzem a tanulás már nem férne bele az életembe...  Ma is például egész este a kínai boltokat jártam (hát igen, szerény ösztöndíjjal lentebb kell adni az igényekből), hogy végre vegyek táskát (mert ugye a másikat ellopták), meg futóspulcsit (mert azt is ellopták) meg tükröt eszternek (azt meg én törtem el :D), de szerencsére mindent sikerült beszereznem, viszont ezzel majdnem lenulláztam a készpénzegyenlegemet, így remélem mihamarabb lesz bankkártyám. Addig meg visszafogom magam, végülis ennivalóm lesz, a holnapi kirándulásra meg 20 eurónál többet remélem nem kell költenem. Következőnek arról is írok. Most lenézek a partra.

Szóval csütörtök este viszonylag kellemesen és kényelmesen megérkeztünk Oviedoba, majd Gijónba (én egész repülőút alatt azzal voltam elfoglalva, hogy összeszereljem az újonnan megkapott telefonomat). A sidráról azt kell tudni, hogy úgy kell kitölteni (ezt általában a csapos végzi), hogy az ember egyik keze az üveggel a magasban, a másik lent a pohárral, és onnan magasról csurgatva töltenek bele kb 1-1,5 decinyit (a profik oda se néznek közben). Egyszerre kell lehúzni ami a poharadban van (szerintem ebben rejlik a sidrától való berúgásnak a titka, mert amúgy csak kicsivel erősebb mint a sör, olyan kb 7%-os), és ha többen isznak egy pohárból, a végén egy kicsit ki kell borítani a földre (a pultok mellett vannak ilyen kis csatornák, direkt erre a célra), ezzel "tisztítják" le a pohár száját- ami szerintem iszonyat nagy pocséklás :D.

Pénteken bementünk a suliba, mondanom se kell, hogy nem sikerült odaérni 2ig, hogy bemehessünk megmutatni magunkat a tanulmányi osztályon(...). Az iskola kicsit úgy néz ki mint a Harry Potterben a Roxfort, csak kicsit kisebb. :D Nagyon szép, és nagy, belülről is természetesen minden új, modern tantermekkel, lifttel, könyvtárral, nagy belső udvarral és szép külső kerttel. És ma vettük észre, hogy a kerti alagsornál lévő nagy tó, vagy medence mellett, még napozóágyak is vannak kitéve, ahová le lehet ülni napozni, pihenni, enni. Ez aztán a kikapcsolódás, mit neked BGF-es kanapék...

Közben végig folyt a lakáskereső hadművelet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Eléggé el is voltam keseredve, főleg mivel már otthonról úgy tűnt, hogy mire megérkezek, lesz lakásom, de akit kinéztem (BuNkÓ!), vissza se írt később. Megnéztünk jó pár lakást, kettő közben jó helyen is lett volna, meg tetszett is volna, de az egyiknél szerintem az volt a gond, hogy túl fiatal voltam, a másiknál meg, hogy csak januárig maradok és nem júniusig. Utána már mindenhol azt hazudtuk, hogy egész évben itt maradok erasmusra. Ez a hajléktalanság azért is volt rossz, mert egy az, hogy bőröndből öltözködtem, majd' két hétig, kettő meg, hogy nem nagyon tudtam úgy venni addig semmi kaját, se semmit magamnak, míg nem volt saját helyem, ahová pakolhatom őket. De tény, hogy Noemiék nagyon rendesek voltak velem, majd meghálálom valahogy, amint lesz rá alkalmam.

Szombaton lementünk a tengerpartra, ami itt van az utca végén. Kicsit be volt borulva, de így is nagyon szép volt. Nem hagyhattam ki, hogy itt is belemártsam a lábam a vízbe. Bár mindig vannak olyan elvetemültek, akik még ilyenkor is fürdenek. Mondjuk ahhoz képest, mennyire felkészültünk, hogy milyen rossz idő lesz majd itt meg mindig esni fog az eső, eddig még csak egy nap esett, és mindig sütött a nap, szinte jobb idő van mint otthon.

Szombat este elmentünk bulizni. Először egy sidreríába, ahol real meccset néztek Noemiék, közben megittunk 2-3 üveg sidrát, meg ettünk pár tapast. Az itteni bárokban, nagyon sok helyen adnak ilyen kis szendvicskéket, vagy valami sós rágcsálnivalót, "ingyen", ami ugye már eleve benne van az árban, de azért jól esik az embernek. Aztán otthon elkészültünk, és bementünk a központba, az úgymond itteni bulinegyedbe. Az első helyen sidraautomatákból jött a sidra: a csap alatt pohártartó, a pultnál vásárolsz egy kártyát, azt feltöltöd valamennyi pénzzel, valamennyi pohár sidrával, aztán csak lehúzod az olvasón a kártyát és máris jön a sidra :) Nagyon modern, mondhatom. Aztán átmentünk a Cimavilla negyedbe, ahol szintén rengeteg bár, disco meg étterem található, és csocsóztunk az egyik helyen. Én Eszterrel voltam, és hát egyikünk se valami nagy tehetség, mint kiderült, én amúgy se szeretem a csocsót, mert nekem túl bonyolult összehangolni a két kezem mozgását. Közben hozzánk csapódott pár fiatalember akikkel átmentünk a szemben lévő bárba, ahol táncolni is lehetett, majd egy újabba, ahol szintén táncoltunk meg ittunk valami finomat, majd reggel 6kor végső állomásként egy diszkóhoz értünk, ahol annyian voltak, hogy nem lehetett normálisan táncolni. Ott nem is maradtunk sokáig, olyan fél7 körül taxival hazamentünk. Azt hiszem az első fiestánk elég jóra sikeredett, bár lesz ez még sokkal jobb is, úgy hiszem.

Múlt hét hétfőn nem igazán voltak órák, igaz egész héten nem nagyon volt semmi különös. Minden órán, tipikusan mint az első órákon, elmondták a tanárok, hogyan épül majd fel az óra, mikből áll össze a jegy, mik a követelmények, stb. Mindegyiknek úgy ahogy bemutatkoztunk, hogy tudják, erasmusosok vagyunk, bár ezt szerintem néha az arcunkra van írva :D de azért próbálok mindig értelmes fejet vágni, még ha lövésem sincs miről van szó éppen (a BGF-en ezt már megtanultam). Az első elmagyarázós órákat annyira jól értettem, hogy magam is meglepődtem magamon. Mondjuk persze mindig így van ez, hogy sokkal jobban ért az ember, mint amennyire beszélni tud. Főleg ahhoz képest, hogy május óta elő se vettem a spanyolt, egészen mostanáig (mondjuk még most se volt rá időm, szégyelljem magam). Aztán persze kiderült, hogy a tananyag részét már kevésbé értem, főleg, hogy jegyzetelni is kéne néha, magunktól. Hát majd belejövök. Mindenesetre pár tantárgyból például tökre tudom/tudnám hasznosítani az eddigi tudásomat, a politica turística tanár, nagyon szimpi ember amúgy, tisztára mint MACRObi, supply- meg demand curve-öket rajzolgatunk (még jó, hogy egyszer miután megbuktam makróból, úgy megtanultam és viszonylag megértettem ezeket :D), aztán egy másik tantárgy tisztára mint a Tour Op, "intangibility" mint "intangibilidad", meg ilyenek, szóval hátha az is könnyebb lesz. Angol sajnos még nem volt, pedig már nagyon várom, de a tanár a héten még beteg. Azért remélem semmiből nem fogok megbukni és, hogy talán könnyebbséget jelent az, hogy én már eddig se magyarul tanultam (igaz egyes magyaroktól angol nyelven tanulni...), és az első napok/hetek a BGF-en emlékszem ugyanilyen kínaiul teltek. Rögtön belecsöppentünk az analízisbe meg a közgazdaságtanba, mikor olyan fárasztó sokáig odafigyelni, egy idő után elfáradsz, és utána már csak nézel ki a fejedből, hallod amit mondanak, de nem érted, és már csak azt várod, hogy legyen vége az órának. Na most kb ugyanezt érzem, nem tudok sokáig odafigyelni még, angolul már megy, hogy nem figyelek és tudom miről van szó, spanyolul még nagyon kell figyelnem, hogy legalább a fonalat ne veszítsem el. De legalább használom a fejem és ennek örülök. Bár voltak pillanatok mikor élveztem a pincérnősködést a Friday's-ben, azért jobban szeretem ha az eszemet is használhatom, és nem csak azt kell tudnom elmondani, mi van a Jack Daniel's burgerben.

Lassan-lassan az összes többi erasmusossal is találkoztunk már, vannak olaszok, egy román csaj, rengeteg német, egy finn, pár francia, kb ennyi. Csütörtökön reunion (találkozó) volt Oviedo-ban az összes erasmusos diáknak, szinte mindenki elment, beszédeket tartottak meg az évközbeni programokról lehetett hallani. Ott elég sok emberrel összehaverkodtunk, számcsere, névcsere, facebook, majd beszélünk, kb ilyen szinten. Aztán együtt ettünk és jöttünk vissza Gijónba. Pénteken két olasz srác már meg is hívott minket magukhoz, hogy megmutassák a pasta-készítő tudományukat, carbonara spagettit ettünk, római módra, ami mint megtudtuk, egyáltalán nem az a carborana, amit mi otthon annak hiszünk/hívunk. Finom volt, és ők is nagyon jó fejek, már ki is gondoltuk Eszterrel, hogy mi is visszahívjuk őket egy gulyáslevesre meg palacsintára (azért az nagyobb cucc megcsinálni mint holmi kis tésztát... Anya hogyan kell gulyáslevest csinálni? :D). Szóval előkészületben a vacsoracsata , de tuti, hogy nem lesz hal a tortán...  ez de rossz!

Csütörtök este Gijónban mentünk el a többi erasmusossal, bár kicsit mindenki külön vált, majd egy koncerten újra összefutott. Közben találtam magamnak egy lakást, viszonylag jó áron, péntek reggel át is cuccoltam ide, csak a nagy sietségben nem vettem észre, hogy mennyire koszos. Én nem vagyok egy tisztaságmániás (...), de azért ez még nekem is sok volt. A csempéken rászáradva az olaj, a konyhabútor is mindenhol ragacsos, a fürdőszoba szintúgy, úgyhogy a pénteken-szombaton kellemes kis házimunkával telt, nem kevés zsíroldót felszippanthattam közben. De megérte, úgy ahogy most már merem használni a konyhát :D Meg tegnap megjött a lakótársam, Laura, meg az anyukája, aki nagyon kedves, és elvileg azért van itt a héten, hogy segítsen kitakarítani a lakást. Aprócska probléma még, hogy a zár nem teljesen funkcionál, meg néha van meleg víz, néha nincs. Egyelőre úgy tűnik a tulajt ezek a problémák nem nagyon érdeklik, de hátha majd történik valami. Eddig egészen el voltam keseredve és már gondolkodtam is rajta, hogy októbertől új lakás után nézek (sőt, már kerestem is), de aztán gondoltam adok még egy esélyt ennek a helynek, és végülis Laura is jó fejnek tűnik, meg spanyol, vele lakva jobban lehetne spanyolul tanulni (ejj, néha úgy hadar, inkább mindig, hogy csak na), meg ő is takarít végülis, szóval lehet elhamarkodottan és rosszul vontam le a következtetéseket, mikor még nem volt itt. Na meg persze a szobám. Ilyen a kilátásom:

Azért nem rossz... Kinyitom az ablakot, és érzem a tengerillatot, amúgy az utcán is már lehet érezni, a saroktól kb, és hallom a tenger moraját, amihez azért még hozzá kell szoknom, bár ezerszer kellemesebb mint a 120-as busz hangja :D. Már voltam is futni vasárnap este a tengerpati sétányon, nagyon jó volt, fogok menni máskor is. Csak ez sajna eszembe juttatta, hogy hogy hiányzik a kick box :(.

Előző szombat este Oviedoba ment mindenki, fiesta volt a városban, koncertekkel, meg rengeteg emberrel az utcákon, ami jó is volt, olyan éjfélig, 1ig, de utána olyan túl sokan lettek, hogy moccanni nem lehetett, se bemenni akárhova is. 4 körül jöttünk haza busszal, de akkora sor állt, és épp felfértünk! Vasárnap a strandon pihetük ki az előző este fáradalmait, Eszterrel lementünk napozni, a vízbe csak bokáig mentünk bele, úgy is elég hideg volt, de tök sokat barnultunk. Utána a többi erasmusossal találkoztunk 4-fél5 körül, és strandröpiztünk! Végre! Igaz, csak így körben állva ütögettünk, de végre olyan emberekkel, akik tudnak is játszani!  Annyira hiányzott már, vagy 2 órát játszottunk így (ma kiderült a suliban, hogy az egyik tanár látott is minket és megállt nézelődni :D), utána meg is éreztem a karomban. Holnapra megint programot tervezünk a többiekkel, folyamatosan zajlik az emberek megismerése, még annyira nem tudok senkiről véleményt mondani. Mindenki aranyosnak tűnik, mindenki próbál ismerkedni, barátkozni, beilleszkedni, és mindenki kb ugyannyira tud spanyolul mint én, ha nem rosszabbul. Hát ennyi. Most megyek a tengerpartra futni. :P

Jó éjt

Egy év után újraindul a blogom, igaz kicsit sokat kellett várni rá, az a pár ember aki olvassa, remélem majd megbocsájt. Mint mindig, most se unatkoztam az elmúlt két hét alatt, szóval van miről mesélnem.

De először is. Erasmus. Gijón. Olyan közelinek tűnik mikor még azon izgultunk otthon a BGF-en, hogy egyáltalán merjünk-e jelentkezni, nem-e leszünk túl hülyék a spanyol tanórákhoz (erre a kérdésre majd később válaszolok), sikerül-e. És lám sikerült. Kissé unalmasnak ígérkezett a nyaram, de a legjobb fej barátaim (na és persze jómagam), gondoskodtak róla, hogy ez ne legyen így. Napközben a Friday's-ben dolgoztam, éjszaka "éltem", volt Sziget, Genova, Siófok, Vasvári, Tokaj, és hát az utolsó napokat otthon szintén aktívan töltöttem, szóval egy percet se unatkoztam. Szeptember első napjaiban szinte már azt akartam, bárcsak ne mennék még el...

Szeptember 6-án hajnalban indultam a fagyos Ferihegyről, és 9-kor már a fülledt, meleg és napos Barcelona fogadott. Annyira de annyira meleg volt, a reggeli 14 fok után otthon, hogy áldottam magam amiért végül mégis betettem egy térdnadrágot is. A barcelónai vonatállomáson kellemes meglepetésként Gyöngyi ugrott a nyakamba (na jó, számítottam rá, csak arra nem, hogy a nyakamba fog ugrani :) ), kis eltévedés után 24+8+4 kg-val megrakodva megtaláltuk a hostelünk, aminek a címét még két magyar lánytól kaptam a reptéren. Nagyon jól nézett ki, nem volt túl nagy, de tiszta, olyan fiatalos volt, a konyhában a hűtő tele vicces feliratokkal. (Ez de igaz!!! :D)

Lecuccoltunk és átöltözünk, és mivel helyben jelentkeztünk be, aznap estére nem volt elég helyük, így első este Gyöngyi "pótágyon", egy alagsori szobában egy billiárd asztal mellett aludt, elég viccesen nézett ki :D.

 Délután megnéztük a Gaudi által tervezett Güell Parkot, a Sagrada Familiát, meg csak úgy sétálgattunk. Iszonyatosan tetszik Barcelona, az egész város olyan szimpatikus (a katalánt leszámítva), a házak, az utcák, az idő, bár nyáron túlságosan meleg lehet. Nagyon megtetszett ez a város, végre most már nem csak a repülőtérről láttam. Aztán Gyöngyinek pénzt kellett felvennie, így egy bizonyos bankra és egy másik bizonyos borra, Conde de Caralt-ra vadásztunk :D (amit Menorca óta tudunk, hogy a legfinomabb Spanyolországban kapható bor), de ezeknek a hülye katalánoknak nincsen ízlésük, valóságos szupermarket túrát csináltunk, de alig találtunk. Nagyon fura volt, hogy este fél10kor még nincsen teljesen sötét, kint ültünk, boroztunk és olajbogyót meg szendvicset ettünk egy padon, és még tökre meleg volt. Kedden reggel elmentünk megnézni az FC Barcelona stadionját (a focidrukkereknek most biztosan beleremeg a lábuk, belőlem sajna semmilyen különösebb hatást nem váltott ki), aztán az egyik forgalmas sugárúton besétáltunk egészen a centerbe, és ott turistáskodtunk. A 3-4 nap alatt ketten összesen 10 jegyet metró jegyet használtunk csak el, tényleg mindenhova gyalog mentünk, és bejártuk egész Barclona belvárosát. A végére annyira fájt már a lábam, hogy csak bicegtem és utána napokba telt a felépülés. Délután a kikötő közelében egy helyen megebédeltünk, én végre ettem paellát, ami nagyon finom volt, aztán lementünk a kikötőbe, leülni és kicsit megpihenni. Bár ne tettem volna... A hostelben a jófej recepciós csaj felhívta a figyelmünket, hogy nagyon figyeljünk oda az értékeinkre, mert Barcelona iszonyatosan veszélyes hely ilyen szempontból. Egész nap úgy szorongattam a kamerám meg a táskám mint egy fogykós. Épp beszéltük is, hogy milyen szerencse, hogy mindenünk megvan. Erre odajött egy arab kinézetű 28 év körüli pasi biciklin, és elkezdett tőlünk valamit kérdezgetni. Nem értettük, kicsit olyan francia akcentusa volt, de aztán el is ment. Mire hallom, hogy valaki a hátunk mögül mintha nekünk kiabálna. Ekkor vettem észre, hogy nincs meg a táskám. Felpattantam, de már késő volt. Egy ideig nem bírtam felfogni, hogy mi történt. Aztán megtudtuk, míg az egyik biciklis pasi elvonta a figyelmünket, a másik biciklis társa hátulról megragadta a táskámat, ami mellettem volt(!) és eliszkolt vele. De annyira profin, hogy én észre se vettem, csak kb fél perc múlva, se azt, hogy ketten voltak. Hát baromi jó volt. Mint a filmekben, épp megjelent egy rendőrautó, a szemtanú elmondta nekik kb hogy nézett ki a pasi, utánaeredtek azonnal, de nem nagyon reménykedhettem, hogy megtalálják. Vártunk még ott egy 10 percet, hátha visszajönnek, aztán elmentünk bejelentést tenni a rendőrségen, ahol még angol nyelvű tolmács is volt- lám mennyi turistát rabolnak ki itt. Odalett a két telefonom, a pénztárcám, a személyim, a két bankkártyám, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De a legfájóbbak a személyes tárgyaim, mint pl. a menorcás bornyitóm, az olaszországból hozott sálam, az új pulcsim, vagy a Magic Johnny kitűzőm, ezeket nem lehet pótolni. :( Ráadásul nem is volt nálam pénz, vagy 30 euro, miért nem egy gazdagabb valakit rabolt ki az a köcsög??? Akkor ott nem akadtam ki, Gyöngyi csodálkozott is, hogy milyen jól viselem, de úgy voltam vele ha már megtörtént, azzal, hogy csak kesergek és elrontom mindkettőnk nyaralását, nem változtathatok semmin. Így inkább megpróbáltam a pozitív dolgokat nézni, mint pl, hogy legalább a kamerám a kezemben volt, meg sikerült letiltatnom a kártyám és volt velem valaki, nem tök egyedül voltam. Mondjuk abban bíztam, hogy személyesen tudok majd felvenni valamelyik banknál pénzt, de ez nem jött össze, így csak akkor tört el a mécses mikor már Gijónban voltam és egy formai hiba miatt nem tudtam pénzt utalni. Na akkor viszont nem akarom ide leírni, milyen gondolatok futottak át az agyamon, a legkülönbözőbb, legkegyetlenebb módszerekkel tudtam volna halálra kínozni azt a két szemétládát, aki ennyi bosszúságot okozott nekem, és belerondított ebbe az amúgy nagyon szép első pár napomba. De lenyugodtam, és azóta már túlléptem ezen is.

Szóval a rendőrségi bejelentés után még lementünk a tengerpartra és bementünk kicsit a vízbe. Ááh, de hiányzott már a tenger!

Szerda délben Gyöngyi visszament Salou-ba, én a konzulátuson csináltattam ideiglenes útlevelet, meg vettem spanyol telefont, délután a Ramblán sétálgattam, extra figyelmesen.

Kicsit antiszociálisak voltunk a hostelben, de én utolsó este a recepción netezve megismerkedtem egy portugál sráccal, akivel tök jól elbeszélgettem amíg várt, hogy induljon. "Eurotrip"-et csinál, egyedül, Barcelona után Máltára ment, most Granadában van, utána Milánó, Berlin, és még ki tudja hová megy, majd vissza Porto-ba. De jó neki, én is akarok egyszer egy ilyet csinálni! :) Aztán még csütörtökön megnéztem a Montjuic-parkot, szintén sétálva,

aztán mentem is a reptérre, ahol a másik BGF-es erasmusossal, Eszterrel találkoztam, akivel szerencsére anya küldött egy kis mentőcsomagot. Este kb 10-re értünk Oviedoba, ahonnan busszal mentünk Gijónba, olyan kb negyed 12re értünk a buszpályaudvarra. Eszti egyik lakótársa, egy Noemi nevű lány meg a barátnője, Maria vártak minket, és mivel a lakás amire számítottam mégse lett jó és nem volt hol megszállnom, megengedték, hogy náluk maradjak pár napig amíg nem találok lakást. Hát nem jó fejek? Ráadásul még szendvicset is vettek, már tökre éhes voltam, és még egy sidreríába is bementünk, ahol megkóstoltuk a helyi tipikus italt, a sidrát, ami almabor és mindig magasról kell a pohárba önteni. Hát az előző napok megrázkódtatásai után igazán jól esett ez a fogadtatás... :)

De ezekről majd írok később, a lényeg, hogy most már megvagyok, néha-néha internetem is lesz, remélhetőleg. Most lemegyek a strandra :P Pá

Mint egyszer minden, ez is véget ért. Nagyon szép 3 hónapot töltöttem Spanyolországban, Menorcán, örökreszóló élményeket szereztem, amiket sosem fogok elfelejteni, ahogy az embereket se, akikkel megismerkedtem. Ez volt az érzelmes bevezető. Azért nem tudtam megírni eddig az utolsó bejegyzésem, mert egész héten annyira vírusos volt a gépem, meg lassú a netem, hogy egyszerűen be se hozta az oldalt. Na de most bepótlom, és elmesélem az utolsó hét történéseit.

Kellemes meglepetésként ért bennünket, hogy Carmen adott egy plusz szabadnapot nekünk, így Gyöngyi hétfőn-szerdán, én meg kedden-szerdán nem dolgoztam. Az utolsó napom a munkában tök jól telt, a végére megszerettem a munkát. Na jó, ez azért erős túlzás :P .A kedves walesi pártól kaptam 10 euro borravalót- a walesi akcentus amúgy szörnyű-, másnap még a strandon is összefutottunk, elég érdekes volt, a zárt fekete egyenruha után bikiniben. Kedd reggel még lementem a comedorba reggelizni, aztán hazamentem és csak úgy eltelt az idő 2ig, amikor is a Delitbe mentünk a munkatársakkal való ebédre.

Ott volt mindenki aki számít, egyedül David nem jött el, de helyette eljött Francico, aki a konyhán dolgozik. Javier igazán kitett magáért, nagyon finomakat ettünk, utána oda is mentem hozzá gratulálni, hogy tudtam én, hogy szakács, de azt nem, hogy jól tud főzni XD. Kicsit megsértődött. 5 fogásos ebéd volt, mindenből kitettek középre pár tányérral és mindenki vehetett ameddig el nem fogyott, így nem ettünk sokat, de mire a végére értünk, mégis tele voltunk. Volt menorcai sonka és sajt bagettel, rántott tengeri mütyűrök meg hal, ilyen zöldséges rántottaszerű, csirketekercs gombaraguval meg kagylópörkölt, desszertnek pedig mandulatorta és kávé, italnak vörös- és fehérbor (Gyöngyinek meg nekem), a végén pedig alkoholnak Crema Catalana meg valamilyen mézes pálinka.

Fehérborból csak kettő, viszont vörösből elég sok fogyott, Manolo be is csípett, mondták, hogy elég rosszul volt utána, merthogy a legtöbb embernek utána menni kellett este dolgozni.

(Itt már melegedik a helyzet, Juan Manolot ölelgeti... :P )

Én mivel szabadnapos voltam, utána lementem a strandra, kihasználni a jó idő utolsó napját, úsztam egy kört meg pihengettem. Aztán felszedtem Zolanit a buszmegállóban, majd felmentünk a jumába készülődni, mert este Son Bouban koncerteztek. Útközben találkoztunk Jeronnal, aki szerdán ment haza, így tőle is elbúcsúztunk. 9 körül taxit hívtunk a hotelhoz, Gianna Mama, Gianna és én. A taxi hátsó ülésén még S.O.S. beavatkozást kellett elvégeznünk, ugyanis elszakadt a topom pántja, és Gianna a mozgó kocsiban megvarrta rajtam. Még szerencse, hogy nem vagyok babonás, viszont a taxisofőr egyfolytában azt kérdezgette mikor kapcsolhatja már le a villanyt. Nagyon jól éreztük magunkat, bár meglepetésként ért, hogy egy másik csapatként is énekelnek, más fellépőruha meg számok, de hasonló stílus.

Szerda reggel lementünk Gyöngyivel utoljára megreggelizni az Audaxban (mert az olyan finom!), aztán Ciutadellába készültünk menni. Én még bementem az étterembe zárás után elbúcsúzni mindenkitől, kedvesek voltak, aranyosak voltak, páran megkérdezték, hogy visszajövök-e valamikor dolgozni. Hát, itt jött a hosszas tanácstalan arckifejezés :D. Nem hinném, hogy valaha is visszamennék erre a helyre dolgozni, nem mintha annyira rossz lett volna, de hiszem, hogy van még jobb is. Viszont őket sem akartam megbántani, így nem mondtam rá semmit. Épp indultunk volna, erre leszakadt az ég, ömlött az eső, dörgött, villámlott, el is ment az áram. Ennek ellenére mégis elmentünk Ciutadellába, mivel ez volt az utolsó napom, és nem akartam a szobában kuksolva tölteni, ahol mellesleg még áram se volt. Rossz időben még könnyebb stoppolni, így hiphop eljutottunk Ciutadellába, addigra az eső is elállt, így kicseréltettem az egyik fülbevalóm, sétálgattunk, boltokban nézelődtünk("shoppingoltunk"), fagyiztunk, majd hazajöttünk. A delitben megvacsoráztunk, majd este elmentünk a Cala Galdana hotelba a Four Tops Ever koncertre, ami életem egyik legjobb estéje volt, annyira jól éreztem magam. A fiúk tök édesek voltak, külön nekem ajánlottak egy számot, mivel csütörtökön hazamegyek. A strandos bulit lefújtuk, mivel kicsit túl hideg lett volna, így Giannáék szobájában voltunk és iszogattunk meg hülyéskedtünk. Gianna is végzett a munkával éjfél körül, így ő is csatlakozott hozzánk. Fél 2 körül Rocco és Alfred hazamentek kocsival, de mi még elmentünk a Mississippibe, ahol az elég részeg angol lányokkal még hajnalig roptuk a táncot. Mikor hazamentünk, még befejeztem a pakolást, aludtam 50 percet, majd Luís jött értem és kivitt a repülőtérre. Nem fogadott el pénzt, így egy hatalmas milkacsokival mondtam köszönetet. Az utazás elég simán zajlott, csak hosszú volt és unalmas, ugyanis a várakozási idő arra már nem lett volna elég, hogy bemenjek Barcelonába kicsit körülnézni, viszont arra meg túl hosszú volt, hogy ott üldögéljek. Aztán Ferihegyen már vártak a túlbuzgó szüleim, hazajöttünk, kipakoltam, hétközben szétosztogattam a szuveníreket, és most az a része jön, hogy visszarázkódom az unalmas hétköznapokba. :S

Ebben a félévben még pihenek, ugyanis már nem hiányozhatok többet :P, viszont az biztos, hogy még hallhattok/olvashattok majd felőlem.Szeretnék igazi világjáróvá válni. Hmm, azt hiszem, jó úton haladok...

Úgy gondoltam felteszek pár képet azokról akiket esetleg még nem mutattam be.

A kakaó színű folyó eső után

A hajnali (fél8-as) juma és a kisvonat

A comedor, vagyis az étkező, a takarítőnők megérkezésünkkor már reggeliznek

Chicitin, vagyis Francisco, a legimádnivalóbb konyhás

Az oficina, ahol rengeteg órát töltöttünk a "kellemes" melegben

A Delit, ahol szintén elég sokat lógtunk (és nagyon finom a kettes menüjük :) )

És ami tényleg nagyon fog hiányozni: a kókuszos danone (L)

Szerdán este nagyon érdekesen zajlott a vacsora az éttermünkben. Ugyanis nyitás után kb 10 perccel elment az áram, és zárási idő előtt pár percig vissza se jött. Az elején még vicces volt. És utána is :D. Kezdetben még kissé világos volt odakint, így a kintről beszűrődő fényben még egészen lehetett is látni. Amint elment az áram, én egyszerűen valami ellenállhatatlan vágyat éreztem rá, hogy bekiabáljam "Szabad a csók!" XD , de nem tehettem, ami szinte már fizikai fájdalommal járt. Végül átmentem Gyöngyihez meg Gloriához és nevetéssel enyhítettem magamon, miközben ők meg azzal hülyéskedtek, hogy biztos most fogják hozni a sötétből egy szülinapi tortát a gyertyákkal. Utána amúgy egész este hülye voltam, nekem az árammal együtt az eszem ment el, de legalább jól elszórakoztattam a vendégeket. Ugye este 8 körül már itt is teljesen sötét van kint, úgyhogy onnantól kezdve kicsit nehezedett a helyzet, ugyanis konkrétan koromsötét volt az étteremben. Még szerencse, hogy van pár apró asztali gyertya az étteremben, azokat osztogattuk szét, már amennyi jutott, aztán előkerültek a vendégektől a mobiltelefonok, zseblámpák (azóta is azon gondolkodom, miért vág neki valaki a vacsorának zseblámpával a zsebében? Szerintem túl sok MacGyvert néztek...). A legszörnyűbb a légkondi hiánya volt, a vendégek is 5 perc után megkértek minket, hogy nyissuk ki az ablakokat (ugye aztán kint már szakadt az eső meg villámlott), nemhogy még nekünk, akik közben dolgoztak is. De amúgy egész Cala Galdanában, sőt az egész szigeten órákig nem volt áram- még szerencse, hogy nem épp a jumában voltunk aznap este. Mindenesetre tök jó buli volt, végre egy izgalmas este, még Loles is feljött a lenti étteremből, mert ő is tök izgatott volt. Mindenesetre ha mást nem is, legalább azt megtanultam, hogy a vendéglátásban soha nem áll meg az élet, ugyanis én kis naivan azt hittem, hogy nincs áram, nem tudnak pizzát sütni (ugyanis olasz este volt), nincs konyha, nem tudnak mosogatni, ezért hazaküldjük a vendégeket, hogy böjtöljék ki az estét holnap reggelig, és hazamegyünk lefeküdni hamarabb. Egy ló... Ugyanúgy lejött mindenki megvacsorázni, csak most nem üldögéltek olyan sokáig mint máskor. De szerintem ők is élvezték a dolgot, bár a gyertya nélküli asztaloknál tényleg azt se látták mi van a tányérukon. Egyszóval, jó buli volt :).

Csütörtökön az egész hoteles személyzet az éttermünkben ebédelt, és a vezetőség szolgált fel meg csinálta a kaját. Volt minden mi szem-szájnak ingere: pizza, kebab, sushi, sajtok, saláták, gyümölcsök, joghurtok, különböző üdítők, és desszertnek egy hatalmas torta rajta az Audax és az öböl fényképével. A mi részünkön ültünk, és tök fura volt, hogy most végre én is a fehér bőrszerű kényelmes széken ülök, és nem csak mikor poharat törölgetek. Jó volt. Utána Mahónba mentem, stoppal ugye mi mással, kicsit várost néztem meg sétálgattam míg a boltok ki nem nyitottak, aztán lecsekkoltam a korábban kinézett 40 eurós ruhámat, ami sajnos még mindig annyi volt, így vettem valami mást, és hosszú idők óta először hazafelé buszoztam. Hát sajnos Pesten fogok majd eleget megint. Aztán beültem a Bluecaféba

egy ice cappuciónra,és tök jól elbeszélgettem a báros Carlossal, akivel eddig még sose beszélgettem. Hát igen, sohasem késő. Később Giannával meg az anyukájával a Sol Gavilanes hotelbe mentünk, ugyanis Zolaniék ott léptek fel. Nagyon jó buli volt, most egész sok néző felállt táncolni, voltunk vagy 20-an akik ott roptuk, nagyon jó volt a hangulat.

The four tops ever: Roco, Bobby, Alfred, Zolani

Zolani tök cuki volt, végig Giannának énekelt, meg őt nézte mindig, de azért én sem szomorkodtam, egy másik tag, Alfréd engem szórakoztatott. Hm, kicsit átéreztem milyen jó is rocksztárbarátnőnek lenni :P.

Tegnap vittem a hotelba a cuccom, munka után átöltöztem, és rögtön mentem Ferreriesbe beváltani a csekkem, aztán Son Boura a strandra. Tiszta kirándulós hangulatom volt, szendvics, távol(abb)i tengerpart, napozás, fürdés (bár a víz már elég hideg volt, viszont olyan erős hullámok voltak, hogy tök távolra beúsztam és a víz magától kisodort a partra :)), szieszta, aztán kb 1 óra alatt vissza is értem Cala Galdanába. Szinte egész nap mindig felvett az 1-2. kocsi, végig szerencsém volt. Meg azért is jó stoppolni, amit amúgy otthon sosem csinálnék, bár ezután ki tudja, mert közben beszélgethetsz az emberekkel, és ugye hogy máshogy tanulnál nyelvet? Emlékszem első alkalommal mikor Aude-dal mentem meg se mertem szólalni. Róla amúgy azóta sincs semmi hír. Este Giannával meg Zolanival beültünk a Bluecaféba, azok ketten olyan hülyék! OPEN YOUR MOUTH! :D Nagyon fognak hiányozni ezek az esték. Meg az is, hogy stoppolok és az elso kocsi megáll és felvesz, és nagy nehezen rájövök honnan is ismerem a pasit aki tudja hol dolgozom és angolul szól hozzám- hát mindennap az ő étterme előtt járunk el mikor a hotelba megyünk, pedig még soha egy szót nem beszéltünk, de most már köszönünk egymásnak. Aztán mikor hazaérek rögtön találkozom az utcán Oscarral, és megállunk pár szóra, aztán találkozom Zolanival aki a buszhoz megy, aztán rámköszön egy vendég, szóval itt érzem itthon magam. Pesten nem ismerek ennyi embert.. Meg mostanában dolgozni is jobb, felkelni se olyan rossz már. Amúgy pénteken Diego is elment, így nálunk már csak mi, Gloria, María, David és Juan dolgozik.

A hazautazásommal amúgy egy kis gondom akadt, ugyanis októberben már nincs az a busz ami egész nyáron járt Mahónba a reptérre, így nem tudom még hogy fogok eljutni oda reggel. De valószínűleg Luís elvisz, remélem. Később majd teszek fel képeket is, csak most otthon maradt a gépem. Na pás

Múlt hét szombatra nagy bulizást terveztünk szombatra, ami végül elmaradt. Ciutadellába mentünk volna, de se kocsit nem tudtunk szerezni, se társaságot akikkel lehettünk volna, meg igazéból fáradtak is voltunk, így csak ide a parkba mentünk le munka után, ugyanis Manuelnek(mi papa espanol) vasárnap volt az 51. szülinapja, azt ünnepeltük. Hát ebben az időben már nem esett olyan jól a jeges pomáda mint a júliusi éjszakákon... Valamelyik éjjel olyan nagy vihar volt, hogy Gyöngyivel mindketten felébredtünk rá, és mostanában szinte naponta esik is. Elég durván, tisztára mint valami trópusi vihar, aztán persze jó idő lesz megint. A hét elején az egész öböl és a kis folyó is csupa vörös volt (Vörös tenger, hihi, bár tudom, hogy az nem is vörös), vagy inkább mint a bolti kakaó, a gyönyörű szép azúrkék helyett, ugyanis a sok eső kimosta a hegyekből ezt a valamilyen barna anyagot. Elég gusztistalan volt. De ilyenkor tipikusan angolosan legalább az időről beszélgetünk az angol vendégekkel az étteremben :) A szerdai szabadnapomon nagy örömömre fél10kor a fűnyíró hangjára ébredtem, így délig filmet néztem- előző este Gyöngyivel megnéztük a Love actually-t(Igazából szerelem), merthogy azon "úgyis" elalszik, hát persze, hogy nem:) - délután a Delitben neteztem, majd fél5 körül egyik munkatársammal, Mari Marral(Marí) Ciutadellába mentünk vásárolni. Ő a Mangót szereti, így hát oda is bementünk. Hát nem is tudom mi hiányzott eddig az itteni életemből. Ez a sok plázacsicska, akiket otthon megtalálni az összes hülye nagy bevásárlóközpontban, a trendi szerelésükkel, a b.zi boltokban ahol b.zizeze szól, ahogy egyik ismerősöm nagyon szépen szokta mondani. Hát ez nem, kb 10 percet bírtam ott. Na ezért például jó volt az izoláció. Helyette inkább elmentem a kikötő felé, és egy helyes kis boltban megajándékoztam magam 3 pár fülbevalóval, ahol még ki is cserélték nekem a fülbe való részét 1 euró plusszért, így hátha hordani is fogom tudni őket mindenféle kellemetlen allergiás reakció nélkül. Szerda este a Sa Covába mentünk volna Cala n Porterbe, de végül hallottunk olyan híreket, hogy a hely már zárva is van meg ilyenek, így csak ide a Missibe mentünk le végül Zolani, Gianna, Gyöngyi meg én. Ami szintén tök halott volt így szeptember közepe táján, még ha szerda este is volt, viszont legalább jól kiveséztük Zolani keresetét- ő ugye egy zenekarban énekel, és minden este egy órát "dolgozik", vagyis lép fel- és arra jutottunk, hogy 5ször többet keres mint mi. Hát ez nem volt túl meglepő XD. Viszont amíg idáig eljutottunk, rengeteget nevettünk. Aztán ottmaradtunk még egy kicsit Javierrel, dartsoztunk meg ilyen kis gagyi logikai játékokat játszottunk, olyan fél 5re értem haza. Csütörtökön a közös szabadnapunkon "megreggeliztünk" a Sa Llunában, olyan fél3kor, pizzát és desszertet :), aztán turistáskodtunk kicsit és elmentünk egyet vonatozni a turistakisvonattal.

Kilátás a tengerre

Este végre mi is elmentünk a spába. Nagyon jó volt! Most először végre én is tényleg úgy éreztem magam mint egy vendég, mert hiába eszem az éttermi kaját, használom a bárt, vagy a kajakokat, nem ugyanaz. De most! Kaptunk ilyen kis gusztustalan zöld gumizoknikat meg fejfedőt, aztán kipróbáltuk az összes fajta vízsugarat meg pezsgőfürdőt. Talán a legjobb az az ágy volt, ami kb 30 centivel a víz alatt van, és ha beindítod, elkezd pezsegni, tök jó :). Aztán szaunáztunk is, majd megmártóztunk a 12 fokos merülőmedencében. Most már tényleg át tudom érezni szegény Titanic utasok helyzetét... Jaj Rose, és te túlélted! Egyszóval tök jó volt. Hátha el tudjuk intézni, hogy még egyszer elmehessünk, titokban, mivel csak egyszer szabad. Aztán elmentünk volna karaokizni a csajokkal, de mivel már vége a szezonnak, nem volt, így beültünk a Bluecaféba, vagyis a hotel bárjába, és ott ittunk valamit. Noémi ma reggel ment el, igazán sajnálom, hogy nem tudtam tőle rendesen elbúcsúzni, mivel későn jött haza és mi már aludtunk, ő meg nem akart felébreszteni minket. De azért az ajtó alatt becsúsztatott egy kis goodbye-lettert, így köszönt el tőlünk. Szóval maradtunk Francesca, Gianna, Jeron, Gyöngyi és én. Hát nem sok, kifér egy sorba. Vasárnap jön látogatóba Gianna anyukája, aztán Jeront is meglátogatja az anyukája meg a testvére.

Most pedig én megyek Macarellára, mert biztos nagy hullámok vannak :)

Ezen a héten az olasz lánynak, Francescának is akkor volt szabadnapja mikor nekem, így szerdán Son Bou-ba mentünk strandra. Stoppal megint, de egész hamar odajutottunk. Az út mellett egy táblát is találtunk ami épp kapóra jött...

A strand nagyon szép volt, teljesen más mint az itteni öbölstrand, és szerencsére távol Cala Galdanától, így monokinizhettünk is. :)

Este 7 körül tovább stoppoltunk Mahónba, ugyanis szerdán a fiesta utolsó napján este tüzijáték volt. Lehet az augusztus 20-i tüzijáték hiányérzete miatt, vagy nem tudom miért, de nagyon tetszett a tüzijáték. Ahhoz képest, hogy egy kis sziget kis városa, elég hosszú volt, és egyáltalán nem unalmas, ja és láttam egy újfajta figurát is ;). Hazafelé már busszal jöttünk. Volna. Ugyanis mindenki azt mondta, hogy van busz, de nem volt. Így fél1körül megpróbáltunk stoppolni egy hozzánk csapódó Ciutadellába tartó lánnyal, és egy icipici kocsi állt meg nekünk benne 2 emberrel meg egy alvó kisbabával, akik egészen Ferreriesig vittek minket. Ott találkoztunk Francesca munkatársával a spából, így nagyon szerencsések voltunk megint. Aztán még megittunk valamit a Missiben Borjával, Francesca barátjával. Nagyon őrült egy pár :).

Tegnap Francescával meg Gyöngyivel kajakozni mentünk, most csak mi 3an. Nyugatra indultunk és vagy 3 strandot érintve egészen messze eleveztünk, úgy kellett utánunk jönni motorcsónakkal Jeronnak meg Bennek a sports&nature-től olyan 7 körül, hogy lécci, 6kor bezártunk, szóval hozzátok vissza a kajakokat és tegyétek be őket a helyükre. XD Csak visszafelé eléggé rosszra fordult a tenger, és gyorsan is jöttünk mert ránkijesztettek, hogy emiatt 2 óráig fog tartani visszajönni, és éjfélre úgy bedurrant a karom, hogy azt hittem már levágom. Vacsi után hazamentünk, elkészültünk és mentünk vissza a Sol Gavilanes hotelba, ami egy iszonyat nagy és szép hotel az öbölnél. A 6-on van a recepció és a bár is, gyönyörű a kilátás az öbölre és az éjjel kivilágított sziklákra is. The four top ever koncert volt tegnap este 10től, négy dél-afrikai pasi akik feldolgozásokat énekelnek, de nagyon jól. Gianna most együtt van az egyikükkel, Zolani a neve, és nekem is el kellett mennem, mivel egy másiknak meg tetszem. De az a pasi elég zizi. Utána még ittunk egy koktélt velük a Missiben és hazamentünk. Ma reggel nem sok kedvem volt dolgozni menni, meg most már amúgy se nagyon van. Sok volt azért az egész nyarat végigdolgozni, pihenhettem is volna mint sokan mások. Meg már egyre kevésbé van kedvem édelegni a hülye vendégekkel (na jó,azért nem mindenki az). Most például van egy katalán pasi a nőjével/feleségével, aki másfél hónapig(!) marad, úgyhogy most mindenki az ő seggét nyalja, pff. De legalább a kedves németektől másnap is kaptam 5 eurót, most a másik házaspártól.

Végre rájöttem, hogyan kell ide képeket feltenni! XD Köszi Margit.

Múlt hét csütörtökön a közös szabadnapunkon Gyöngyivel elmentünk Maóba kirándulni. Egész nap stoppoltunk, így csomó pénzt megspóroltunk a buszjegyeken, igaz, így is elég sokat költöttünk. :) Odafelé szerencsésen csak két stoppal mentünk, visszafelé városonként. Déltől várost meg boltokat néztünk, bele is szerettem egy gyönyörű hosszú nyári ruhába, amit mintha rám öntöttek volna, csak hát az a baj, sajnos a 40 eurós ruhák mind mintha rám lennének öntve, bezzeg a 18 eurósok már nem :(. Aztán üveg fenekű hajótúrára mentünk, ami pár km hosszan végigment északon a part mentén, végig spanyol és angol idegenvezetés ment, és közben megálltunk egy strandnál is ahol fürödhettünk, így ez sem maradt ki. A személyzet útközben sangriás meg pomádás hosszú csöves végű üvegekkel járt körbe és mindenkinek a szájába locsolták az italt, aki inni kért. Nagyon vicces volt. Olyan 9- fél10re értünk vissza Cala Galdanába, és mivel nem sikerült pizzáznunk Maóban, és az ebédlőben is szar kaja volt, végre elmentünk a Sa Llunába pizzázni, ahol szintén tetemes kedvezményt kaptunk, mert a tulaj, Pere nagyon jó fej velünk.

Pénteken flamenco est volt a Mississippiben, elmentünk egy kis időre, de nem volt valami nagy szám, szépen táncoltak meg énekeltek, de egy idő után unalmas volt. Szombaton Karim búcsújaként elmentünk a Sa Llunába és zárás után megint ottmaradtunk vagy kettőig és végignéztük az összes Michael Jackson videoklippet :) Szombat reggel elment Karim :(, most már csak Gyöngyi, Gianna, Noemi, Jeron, Francesca és én maradtunk gyakornokok. Annak ellenére, hogy ilyen kevesen dolgozunk, mindkét fiú megkapta vasárnapra a szabadnapját, így Gyöngyivel ketten voltunk a mi étteremrészünkön, két gyakornok! Ennek ellenére tök buli volt, Gyöngyi néha elszórakoztatott a hasmasos és brünhildás beszólásaival, és időre be is fejeztük a takarítást is, szóval nem ránk kellett várni. Mostanában már én is veszek fel italrendelést és nyitok ki borokat, eddig csak akkor csináltam, ha épp senki nem volt ott, vagy egy vendég kifejezetten engem kért meg. De rájöttem, hogy nem kell tőle félni, ha a jumában megy, akkor itt is. :) Meg mostanában kevesebb a hülye spanyol és több a kedves angol vendég, velük nagyon szeretek lenni. Ma reggelinél például az egyik német négyestől kaptam 5 euró borravalót, pedig annyira nem is brillíroztam a megfakult német tudásommal :P. Pár nappal korábban szintén kaptunk 1-1 eurót két angol hölgytől. Ezeket azért írom le, mert szinte egész augusztusban egyszer se adtak borravalót, amit adtak is, Juan zsebébe vándorolt, így már tökre elszoktam tőle. Az egészségem viszont folyamatosan romlik sajna, nagyon fáj a jobb térdem, már úszás után is, néha a bal bokám, pár napja begyulladt az egyik fogam és mára meg is fáztam. Várom, hogy mi jöhet még.

Ma már egy fél órával hamarabb fogunk kezdeni, így ennyivel is hamarabb végzünk, ez is a kevesebb spanyol vendég miatt. De elvileg hétvégétől megint több vendég lesz, mivel a hotel óriási akciókkal készült, kb féláron fogja adni a szobákat, 45-50 euróért. Bár az utóbbi napokban az idő is sokkal rosszabb, nagyon nagyon fúj a szél, azért eljárok még néha a strandra és leúszom a körömet az öbölben, meg napozgatok is, hogy majd októberben jó féltékenyek legyetek a színemre :P. Szerda-csütörtök szabadnap, a programon még gondolkodom.

Ui: na jó, végül csomó képet tettem fel, úgyhogy tessék végigolvasni az előző írásaimat is újra, mégegyszer! :)

Múlt hét kedden a francia Sabrina ment haza először, aznap délután Lörón is, őket kedden Hugo, ma délelőtt pedig Aude és Steve követte. Rohamosan fogynak az emberek. Hugo hírnevéhez híven előbb még elment bulizni a srácokkal Cala en Porterbe a Barlangba, és rögtön onnan ment a reptérre XD. Crazy. Tegnap este munka után kimentünk a parkba szokás szerint jó pár üveg borral meg piával és elég sokan összegyűltünk Aude és Steve tiszteletére. Még a konyhásnénik is eljöttek :). Vagy fél4ig voltunk ott, megint rengeteg fotót csináltunk. Ja és sok heti könyörgés és ima után végre megkaptuk Steve ventillátorát, Gianna a hűtőjét (az ő szobája mostmár nagyon komfortos, mert neki már vagy 1 hónapja van ventillátora), Aude millió kajája pedig kikerült a közös hűtőből, így végre ezután már lesz hely a mi cuccaink számára is. Szombaton este az összes gyakornok elment Ciutadellába egy utolsó közös banzájra, ami nagyon jóra sikeredett. Úgy vágtunk neki az éjszakának, hogy az elején nem is volt kedvünk menni egyáltalán, a Missiben végül találkoztunk Jesúsékkal, ő egy pincér srác a Hotel Cala Galdanából, és ők vittek át minket kocsival Ciutadellába. Ott megint a múltkori clubba mentünk először, majd teljesen véletlenül összefutottunk az egész csapattal egy másik helyen, és ott buliztunk tovább míg haza nem mentünk. És lám, milyen kicsi is ez a sziget, találkoztam Papa Rickkel is, az angol pasival a Chaplin bárból, Cala en Boschból. Luis hozott haza minket olyan fél 6 körül, természetesen 8tól dolgoztunk :). Aude tök cuki volt, mert mikor felkeltünk nutellás zsemlével táplált minket, hogy legyen elég erőnk elindulni otthonról. Az utolsó estéjükön Aude a negyedik emeleti étteremben vacsorázhatott mint vendég, ugyanis Pepe a főpincér meghívta őt. Tök rendes, kíváncsi vagyok nekünk lesz-e ilyesmi. Amúgy nagyon nem időrendi sorrendben írok, bocsi, de ez van ha mindig halogatom az írást, túl sok minden történik egy hét alatt és a felét elfelejtem. Egyik nap Gyöngyivel át akartunk biciklizni Ferreriesbe, erre még ki sem értünk Cala Galdanából nekem máris leesett a láncom, amit próbáltam visszatenni, de csak annyi lett belőle, hogy tiszta olaj lettem, úgy beszorult egy helyen. De legalább múlt heti szabadnapjaimon el tudtam menni futni. Mostanában úgy hiszem kellemesebb lesz, ugyanis néha mikor jövünk haza a munkából este, szinte már hűvös van, és reggel is, volt már úgy, hogy reggel fél8kor kirázott a hideg :O. Megcsapott minket a szeptember szele... A dinnye se minidg olyan finom már, az ananász szezonja meg elvileg kifutóban van már, úgyhogy minden nap eszem dinnyét meg ilyen nyári gyümölcsöket, mert otthon nyáron sosincs elég belőlük :).

Majd' elfelejtettem az étterem egyik nagy történését. Egyik nap mikor Gyöngyi szabadnapos volt és én dolgoztam Estefaníával, nagy balhé volt. Reggelinél ugyanis Estefi szokás szerint trécselt (egy buzi párral, velük valahogy mindig nagyon jól kijön) pont amikor nagyon sok volt a munka, és mindent én csináltam. Aztán diszkréten szóltam Juannak, hogy esetleg mondhatná neki, hogy kicsit kevesebb duma és több munka por favor. Mondta, hogy szólni fog Carmennek, erre én, hogy jajj ne, nem kell azt, elég csak Estefinek, ugyanis tudom milyen szar mikor neked nem szólnak semmit, hanem rögtön a hátadba kapod a támadást... Aztán Juan még vagy 5 percet várt és közben figyelte Estefit, aki még ekkor is beszélgetett, aztán odament és lekiabálta a fejét, hogy blabla meg blabla, dolgozzon már. Mindezt a vendégek szeme láttára. Tudom, hogy nagy dumás a csaj, de ez akkor sem volt fair, ugyanis diszkrétebben is elintézhette volna, de ő egy ilyen nagy bunkó, szereti megszégyeníteni az embereket mások előtt, velem is ez történt múltkor, igaz nem az étteremben. Aztán este a buzi pár beszélt is Carmennel, eléggé fel voltak háborodva ők is, meg szerintem a többi vendégnek is meglehetett a véleménye, melleseg épp másnap reggel jöttek közvéleményt kutatni, hát kíváncsi leszek az eredményére... Azóta Estefanía lement a negyedikre, azt mondta nem hajlandó tovább Juannal együtt dolgozni. Ami azért érdekes lesz, mert így rögtön két emberrel lettünk kevesebben, a munka viszont majdnem ugyanannyi, Diegoval ketten alig bírjuk csinálni néha, főleg mikor zárás előtt 5 perccel megjönnek a hülye spanyolok és egyszerre árasztják el az éttermet.

Holnap Gyöngyivel közösen lesz szabadnapunk és Mahónba megyünk, végre, shoppingolni meg várost nézni. Ha belefér még egy hajótúrára meg strandra is elmegyünk. Majd beszámolok róla.

Múlt kedden Margittal, a finn lakótársával Nellivel, meg a cseh Kamillával elmentünk Cala en Blanesba az aqua parkba. A belépő árához képest elég szegényes volt a csúszdakínálat, de azért mi nem unatkoztunk, egész nap lépcsőztünk meg csúszkáltunk. Ja meg a helyes vízimentővel dumcsiztunk :P. Utána kettejükkel elmentünk két strandra, az egyiken ők sziklákról ugráltak,

a másikon pedig megnéztük a naplementét, mivel ez a strand a nyugati parton volt, így onnan a legjobban lehetett látni. Nem sok naplementét látok, olyankor már mindig dolgozom, fura is volt, hiányzott.

Aztán este lett :). Másnap Margittal elmentünk Ciutadellába vásárolni, amiből az lett, hogy nem vettem semmit, csak pár "olcsó" képeslapot meg Gyöngyi szülinapjára egy fülbevalót, amit le fogok nyúlni tőle, mert nekem is nagyon megtetszett. Szerda este megünnepeltük a szülinapját, elég sok mindenki ott volt, pár embernek ez volt az utolsó mississippis bulija. Sajna én megint dolgoztam csütörtökön. Este munka után páran a parkba mentünk, iszogattunk, buborékot fújtunk meg képeket csináltunk ahogy a többiek a játék kacsát lovagolják. Péntek este már tényleg pihenni akartunk, de akkor jött az infó, hogy a missiben 1 eurós pomada akció van, ami persze átverés volt, ugyanis kispohárra értették. Azért mi elmentünk, meg még elég sokan mások is, és Diegoval meg Borja haverjaival voltunk. Iszonyat hülyék tudnak lenni ezek a fiúk, mikor elkezdenek buzulni. Az étteremről már nem is beszélve. Szombaton Steve felmászott a szennyeses kocsi tetejére, négykézlábra állt és mint egy orángután elkezdett ugrálni meg hangokat kiadni, mindezt a konyha és az összes ajtó találkozásánál. Este Diegoval bokszolni kezdtek el, bokszzsáknak az összebatyuzott koszos terítőket meg szalvétákat használták, és Steve mint valami edző ordibált vele, hogy "it's not enough, you pussy!". Az ilyeneken annyit szoktunk röhögni, hogy nem igaz. Ez a jókedv hiányozni fog, jövőhéten elmegy Steve, de azért remélem utána se fogunk unatkozni. Mellesleg holnap a szembeszomszéd Sabrina is hazautazik. Ő az a lány, aki extra méretű bugyikat hord, amin mi mindig behalunk Gyöngyivel, és például a strandra nem visz fürdőruhát, délben hosszú fekete nadrágban jön ebédelni, meg ilyenek... Szóval megleszek azért nélküle :). Szombat este végre pihentünk, sőt mivel nagyon hamar végeztünk, már éjfélkor le tudtunk feküdni, és így 7 órát tudtunk aludni! OMG!!! Hát ilyen se nagyon fordult még elő. Kellett is a pihenés Ferreriesre, a fiúk már egész héten be voltak sózva, ugyanis vasárnap Ferreriesnek volt fiestája, ami azt jelenti, hogy ilyenkor az emberek kimennek az utcára és isznak, napközben lovasbemutató van, az utcák színes szalagokkal vannak feldíszítve, minden helyen zene szól, és baromi sok az ember. Na itt voltunk tegnap. Szinte az összes gyakornok későn végzett, így olyan 1 körül taxit hívtunk a hotelhoz és azzal mentünk át Ferreriesbe, ami amúgy itt van 7 km-re. Az utcák tele voltak szeméttel és homokkal, mindenhol rengeteg (részeg) ember, de amúgy egészen jó volt a hangulat. Rengeteg helyről jöttek, de mivel ez nem valami nagy város mindenkivel össze lehetett futni, és össze is futottunk. Olyan fél 6 körül jöttünk haza, volt vagy egy óránk pihenni munka előtt, viszont felkelni nagyon nehéz volt. Szerencsére a munkában hamar magamhoz tértem, ugyanis Steve elaludt, és vagy háromnegyed óráign egyedül vittem a részünket, így nem volt időm unatkozni. Még élveztem is, mert így enyém volt az összes felelősség meg minden az étteremben, és tök jó érzés volt a saját főnökömnek lenni egy időre. Jellemző arra a kis b.zi Juanra, mikor Steve 9- negyed 10 körül megjött, kezet rázott vele, szinte gratulált neki, bezzeg ha én késtem volna ennyit. Szereti a fiúkat. Holnap végre szabadnapom lesz, még nem tudom mit fogok csinálni, de az biztos, hogy sokáig alszom! :)

Megint eltelt egy hét. Mint ahogy említettem, múlt hét kedden Cala en Porterba mentünk este bulizni Yuke-kal meg egy Mitch nevű barátjával. Tök jó volt, mert volt ilyen tagsági kártyájuk vagy mi, így ingyen be tudtak vinni minket, eleve spóroltunk vagy 15 eurót. Kicsit extravagáns volt a hely, ugyanis a club egy szikla oldalába van vájva, a belseje ugye a barlang, és például a külső és a belső helyiségeket egy alagútszerű valami köti össze.

Meg például a tánctér egyik vége egy nyitott terasz ami a tengerre néz, és te ott táncolsz a víz meg a nagy semmi felett, nagyon jó!

Hát nem egy Morrison’s… Sajnos az italoknak is ilyen borsos az ára, de hát egyszer élünk. Amúgy nagyon jó buli volt, körülbelül 5ig maradtunk, utána még hazafelé menet Ferreriesben beugrottunk egy pékségbe, szó szerint, a sütőüzembe, mert éhesek voltunk J. Vagy 50 percet azért még aludtunk munka előtt, és jól is voltunk utána, bár az egész délután végig aludtuk. Most volt itt vagy két hétig a francia báros Lörón barátja, Bönoár, és csütörtökön ment vissza Franciaországba, így szerda este egy kis búcsúbulit tartottak neki. Összegyűltünk páran az apartmanban amit béreltek és chipset ettünk meg iszogattunk, disney mesedalokat hallgattunk franciául J. Olyan 2 körül fáradságra hivatkozva leléptünk Gyöngyivel és meglógtunk a Mississippibe, ugyanis nem akartuk megbántani őket, hogy utána még oda is megyünk,így is mi maradtunk legutoljára. A következő szabadnapomon csütörtök este Giannával elmentünk a Hotel Cala Galdanával, mert minden este valami tök jó show megy. Természetesen aznap este valami nagyon gagyi cirkuszi mutatványos volt, úgy nézett ki a pasi mint Conan a barbár. Így olyan 11 körül átmentünk a Black&White nevű karaoke bárba, ahol találkoztunk a skót Steve-vel a recepcióról, akinek a Ben nevű 19 éves öccse itt van látogatóban. Szerelem volt első látásra. Sajnos csak az ő részéről. De azért nagyon rendes srác. Megint karaokiztunk párat, és a bárostól kaptuk is ajándékba fosters-es pólót, ami tök jól néz ki. Utána még kicsit átmentünk a Missi-be az angol idegenvezető csajokkal, de aztán mindenki hazament. Szombat este végre mi is eljutottunk Ciutadellába, mert mindenki oda megy bulizni szombat esténként, de mi még egyszer se mentünk el. Szerencsére oda is meg vissza is kocsival mentünk, így sokkal kényelmesebb és gyorsabb volt. Egy olyan tipikus ibizás klubbot kell elképzelni, sok ember, sok külföldi, szemfacsaró füst, viszonylag jó zene. Amikor felcsendült a Funky cold medina a két pultos pasi(mellesleg az egyik helyes is volt) felpattant a pultra és elkezdett táncolni :P. Viszont ilyen (jó) mozgása csak egy buzinak lehet, sajna, gondoltam én, végül aztán megkérdeztem, és kiderült, hogy nem az XD. Nem gáz… Szinte egész Cala Galdana ott volt, Hugo, Karim, Steve, Ana a Sa Lluna bárból, aki először Hugoval volt, most viszont már Karimmal( a jó barátok mindent megosztanak egymással?), David munkatársam a brazil barátnőjével, aki úgy néz ki mint egy cigánylány, meg még sokan mások. Sőt, még a Pavel nevezetű cseh sráccal is összefutottam, aki Margit hoteljában dolgozik recepciósként. Tudtam én, hogy kicsi ez a sziget, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kedden a barlangos helyen Karim egyik haverjával futottunk össze, pedig az a sziget másik végén van. Na viszont ez a buli utáni munka már szörnyű volt, öregszünk, nem csoda, 5 nappal idősebbek lettünk kedd óta… Megint vagy 50 percet aludtunk, de a fiatal szervezet szerencsére még sok mindent kibír J. Este már jobb volt a munka, egy angol családból nagyon előbújt a kreativitás. Utolsó vacsorájuk volt nálunk, és köszönetnyilvánításképp csokiszósszal és hurkapálcikával kidekorálták a tányér szélét: „Köszönjük Hotel Audax a remek nyaralásért”. Hát nem édik?Régebben még a negyedik emeleten valakik dinnyehéjból meg dinnyemagokból mosolygós szmájlit raktak ki nekem J. Az ilyenek talán jobbak is mint a borravaló(na jó,nem), mert olyan személyesek.

Jut eszembe, még nem is mondtam, hogy különböző estek vannak a mi éttermünkben, az Alexandra étteremben. Pontosan még mindig nem tudom a napokat, de van menorcai est, itáliai/tészta/pizza, mexikói, tapas(az egy spanyol szendvicsféle), kebab, sushi, füstös karamelizálós és barbecue est.

Antonio egy mexikói estén :)

Így minden este megvannak ugyanazok az ételek mint a negyedik emeleti Cala Galdana étteremben, csak ott show cooking van(ami szerintem ráadásul elég uncsi is, bár a spanyolok szeretik), nálunk meg minden este valami különlegesség. Vasárnaponként például csokiszökőkút van, amibe hurkapálcán gyümölcsöket meg édes habpuffancsokat lehet mártogatni. „Imádjuk” ezeket az estéket, mert körülbelül az összes terítőt le kell utána cserélni, minden úszik a csokiszószban. Tegnap Antonio a chilei szakács félrehívott olyan fél9 körül és adott nekem egy helyben sült csokis muffint, mert vacsi végére mindig elfogy, és még nem tudtam belőle enni. Hát igen, jó is jóban lenni a szakácsokkal meg a konyhásokkal. És olyan jó volt mint az én muffinom szokott lenni, szóval ez azért nagy elismerés… J A kedves vendégeken kívül azért mindig akad egy pár bunkó is, például valamelyik nap egy spanyol férfi szinte odafüttyentett nekem, hogy „Kávét!” . Pff, ez kb olyan paraszt volt mint a volt statisztika korrepetálós tanárom, aki az illemről azt hitte, hogy az valami trópusi betegség. És akkor itt van ugye a kisfőnököm, Juan a főpincér. Iszonyat bunkó volt velem szombat este. Szóltam Diegonak, hogy lemegyek egy kicsit, hogy azért mégse tűnjek el szó nélkül, és vécén voltam meg ittam. Kb 2 percig, aztán már utánam is jött Juan, hogy mégis mit képzelek, mennyi ideig mentem el, hogy ezt nem lehet, tőle kell engedélyt kérni. Megjegyzem, senki nem kér tőle engedélyt, mert hát mi vagyunk mi? Valami hülye szupermarket lánc , ahol meg van szabva hány perc vécé, ivás, stb. „jár” egy dolgozónak? Már kezdettől fogva utál, ezt eddig is éreztem, mert Gyöngyi ugyanúgy jár le az étkezőbe inni meg minden másért mint én, mindenki más is, de mindig csak engem baszogat mindenért. Sőt ha a fiúk esznek az oké, de ha én akarok enni 1-2 falatot takarításnál már, akkor rögtön bejön az oficinába és rámszól. Ráadásul az egyik konyhás pasi épp ott volt és előtte kezdett el velem ordítozni. Diego nyugtatgatott, hogy csak szar napja van, de leszarom. Kis törpe, biztos azért nem csíp mert én magas vagyok, ő meg alacsony és már kopaszodik is. Úgy lehet őt a legjobban elképzelni mint a Hófehérke és a hét törpéből Morgót, ez tegnap esett le, hogy kire is hasonlít annyira. Mellesleg mindig lenyúlja a borravalónkat is, kb 2 hete épp hallottam, amint a vendégek előtt azt mondta, jajj, köszönöm, de nem fogom megtartani az egészet, szétosztom a barátaim között (igen, a többiek mi amigo-k, rám kb egyszer mondta még, hogy mi amiga). Hát azóta is osztja… az észt. Kicsit vigasztal, hogy mostanában mindenkinek gondjai vannak a főnökével, nem cska nekem, az Audaxban és a másik hotelban Margitéknál is. Meg nálunk is nagyon megy ez az áskálódás, meg kibeszélés. Ami számomra mondjuk gusztustalan, hogy az arcodba azt mondják ami szép és jó, de fordulj csak el… Bár sajnos ez megy mindenhol.

Sebaj, holnap kedden és szerdán is szabadnapom van, és Margittal, a munkatársával Nellivel meg egy cseh csajjal Kamillával Cala en Blanes-be megyünk aquaparkba, aztán megint ott alszom náluk, és majd szerda délután vagy este jövök haza valamikor. Szerda este pedig Gyöngyi szülinapját fogjuk ünnepelni, és egyben az államalapítás ünnepét is, én legalább is, majd letöltöm a himnuszt vagy ilyesmi. Jó fesztiválozást, nyaralást, gólyatáborra készülést mindenkinek!

Éljen a día libre! Ma körülbelül délig aludtunk, utána kicsit átrendeztük a szobát, igaz így kevésbé ésszerű az elrendezése, de legalább benne van a mi kezünk munkája. Utána 6 hét után végre először én is kitakarítottam, így már nem nyomaszt többé annyira a rossz lelkiismeret.Úgyhogy most már csak úgy csillog-villog a szobánk, meg a folyosó is egy darabig. Tegnap én még dolgoztam, Gyöngyi nem, és munka után lementünk a tengerpartra és ott egy napágyon iszogattunk meg beszélgettünk vagy 2ig.

Bár a többiek nem jöttek, azért mi nagyon jól elvoltunk, megvitattuk az élet nagy kérdéseit, bár meg nem oldottuk őket. Ja és megörökítettük a bornyitás minden egyes lépését.Tegnap meg a menorcai tévé ott volt a hotelban, nem tudom miért, egyszer csak feljött Carmen szólni, hogy menjünk le mert fényképezés lesz, és mindenkiről csináltak egy fotót. És jesszus, mindezt vagy 11kor, amikor már tökre fáradt meg izzadt voltam, a törölgetés hevében. Még egy szempillaspirál se volt rajtam, szörnyű. A női hiúságom. Meg történt még egy kellemes dolog tegnap. Reggeli végénél, mikor már a poharakat törölgettem, odajött hozzám egy angol nő, aki még csak 1-2 napja érkezett, és megdicsért, hogy látja  milyen keményen dolgozok. Hát tökre meghatódtam rajta, ha már a köcsög főnökeimnek nem is, legalább neki feltűnik. Tegnap Estefaniával voltam, akivel Gyöngyi szokott dolgozni, és hát most már igazán átérzem a helyzetét, ugyanis iszonyat sokat cseveg a vendégekkel, és mondhatni tegnap vagy 3szor annyit dolgoztam mint ő. Amúgy rendes nő, meg kicsit hülye is néha, de egyáltalán nem szeret dolgozni.

Próbálok gondolkodni, hogy hétvégén mit csináltunk, de szerintem nem csináltunk semmi különöset. Unalmasak vagyunk mostanában, csak úgy öregesen nyomjuk, sokat alszunk meg semmitteszünk :) . Vasárnap újra teniszeztem, ezúttal Gyöngyi is jött, és bár eleinte szerénykedett, kiderült, hogy vele sokkal jobban lehet játszani mint Giannával, úgyhogy meglett az új kedvenc teniszpartnerem. Tegnap megint játszottunk vagy másfél órát, és így mindkét nap játszani, utána este dolgozni... kicsit megérzem az egyes testrészeimen.

Otthon meg most van a sziget, igy hallomasbol tudom, nagyon fura, annyira tavolinak tunik. Most épp a Delite-ben ülünk és a szabadnapot megünneplendő pizzázni fogunk, majd délután a Macarella strandra fogunk menni, ahová egy erdei út vezet, ami kissé kanyargós meg útválasztós néha, ráadásul én még csak egyszer, ő meg még soha nem volt ott, úgyhogy lehet ez lesz az utolsó bejegyzésem :P. Na jó, azért bízzunk benne oda, meg vissza is találunk. Este pedig ha minden jól megy, bulizni megyünk Yuke-ékkal Cala n Porterbe, majd beszámolok, hogy jó volt-e. Holnap reggel 7kor kelni biztosan az lesz :).

Hola!

Engem is utolért a betegség. Margiték hoteljában szedte eddig az áldozatokat, meg itt is beteg volt Hugo meg Jeron akik a sports&nature-nál dolgoznak. Vasárnap hajnalban kezdődött és kb fél napig folyamatosan a vécére jártam, annyira rosszul éreztem magam, hogy még inni se volt kedvem. Jajj, nagyon rossz volt. Így nem mentem dolgozni vasárnap, és Carmen áttette a szerdai szabadnapomat hétfőre, így otthon voltam és pihentem, vagyis unatkoztam. Végül jobban lettem, de azért szerdán átmentem Ferreriesbe az orvoshoz (ugyanis itt csak privát rendelés van, és egy vizsgálat 70 euróba került volna- köszi nem). És úristen, spanyolul voltam orvosnál!!! :D Először nagyon féltem, hogy mi lesz, de végül tök szimpatikus meg kedves volt az orvos, és még elég jól meg is értettem. A spanyol betegtájékoztatót is nagyon vágom már :). Aztán kedden Gyöngyinek is elkezdett fájni a hasa, mondhatom mindketten baromi jól ki tudtuk használni a szabadnapjainkat... Sabrina a szembeszomszédunk már lassan tényleg kezd az agyamra menni, mikor túlságosan értetlenkedik. Én meg ugye nem igazán bírom tolerálni a túlságosan lassú és szerencsétlen embereket, így most nem is vagyunk valami túl jóban. Szerintem azért (is), mert fejet vágtam, mikor bejelentette, hogy nem tudott róla, hogy betegek voltunk kb 3 napig... Meg amúgy is elég antiszoc, folyamatosan laptoppal meg fülhallgatóval a fején látni, hogy még véletlenül se tudjon kommunikálni a külvilággal.

Az egyik munkatársam, María nem dolgozik most vagy 5 napig, és így elég sok a munka. Ráadásul most teltház van a hotelban (nesze neked válság), szóval minden nap nagyon sok a vendég, és elég sokáig is maradnak, így már akkor el kell kezdenünk takarítani, mikor még páran esznek, különben soha nem végeznénk. Amúgy meg megtudakoltam Giannától, aki a recepción dolgozik, és most főszezonban, ami még kb 2 -3 hétig tart, 119 euró egy szoba ára reggelivel, vacsorával. Azért nem olcsó. Tegnap egy angol házaspár szóba elegyedett velem vacsoránál, és hát lassan már be is nyújthatnám a számlát a Magyar Turizmus Zrt-nek, ugyanis annyit reklámozom már Magyarországot a turistáknak, hogy nagyon. Eléggé érdekelte őket a beszámolóm, szóval remélem egyszer tényleg elmennek oda, és ha ráadásul ez miattam lesz, akkor még jobban örülni fogok. Nem mintha valaha is megtudnám :P.

Szerdán a Mississippiben ott volt María férje is, aki valami elekrtoakármiként dolgozik, és most itt "nyaral" a feleségénél. Azért elég rossz, hogy csak így tudnak találkozni. Viszonylag jó buli volt, bár azért így elég kiábrándító volt nézni a sok részeg embert, hogy én semmit nem ittam :P. És az egyik recepciós sráccal, akivel a szülinapi buliban is voltunk, megbeszéltük, hogy kedden lehet elmegyünk egy másik városba az egyik jó diszkóba. De ehhez az kell, hogy Gyöngyinek is, és nekem is szerdára essen a szabadnapunk, amit nem bízunk a véletlenre, így szerintem meg fogjuk kérni a főnököt, hogy lécciléccilécci... Aztán csütörtökön végre hosszú idő után először megint lementem a strandra. Egy hete és 2 napja nem voltam, már tisztára poros volt a fürdőruhám. Megint úsztunk 2 nagy kört az öbölben, meg is éreztem a lábamon, ugyanis a betegeskedésem miatt már vagy 3-4 napja nem igazán csináltam semmit, a munkán meg a jumába járáson kívül. Aztán 6tól Giannával teniszezni mentünk, bár ott derült csak ki, hogy ő nem tud teniszezni. Mondjuk azért én próbáltam tanítgatni, hogy hogyan fogja az ütőt meg ilyenek, de nem igazán érzett rá(még). Csak most fogtam fel, milyen apa milyen kemény munkát végzett eddig velem... :) Na de majd gyakrabban akarunk menni, és szeptember végére majd már bajnokságokat is fogunk csinálni. Amit úgyis mi fogunk nyerni, mivel addigra kb. már csak mi maradunk itt XD. Este kajálás után Giannával, Angerónnal, Lörónnal, meg a barátjával, aki itt van látogatóban, Bönoárral (bocsi a fonetikus helyesírásért, de ezek a hülye francia nevek...) elmentünk karaokizni az egyik bárba a parton. Elég jó volt, bár nem énekeltünk túl sokat, mivel ezek a bandzsik nem ismerik a jó zenéket, így nem nagyon tudtunk választani közös dalokat. A Baby when you're gone-ról is akkor derült ki, hogy mégsem ismeri senki, mikor már lekérték, így szinte egyedül kellett elénekelnem. Jézus, rég volt már az ovodás János Vitézes szereplésem. Aztán olyan 1körül Noemi, Aude, Jeron, Hugo, Karim, Steve, Gyöngyi meg én lementünk a parkba iszogatni, mivel Noemi 20 éves lett. Hugonak egyszerűen valami olyan szövege van, hogy az hihetetlen! Ő az a tipikus francia pasi, a legyet is röptében, na jó nem, de az tény, hogy sokat csajozik. De nagyon vicces tud lenni amikor nekünk is elkezdi nyomni a szövegét, mindig sokat nevetünk vele. Azután a többiek még mentek a Missibe, de mi inkább aludtunk, így is elég rossz volt reggel felkelni.

Ja, még valami. Az egyik francia srác, Richard, hazament pár napja egy "állásinterjú" miatt, és elfelejtett visszajönni. Kicsit bunkó azért, nem? Nekem eddig se volt valami túl szimpi, mondjuk úgy éreztem én sem neki, és gondoltuk is, hogy nem fog visszajönni már erre az egy hónapra. És szeptembertől elég sok mindenki elmegy, még lehet azok is akik elvileg addig maradnának amíg mi. Így maradunk páran, ami félek, hogy nagyon unalmas és lehangoló lesz. Mert persze hiányoznak az otthoni barátok is, de ezeket az embereket lehet, hogy soha többé nem fogom újra látni. Bár már beszéltünk egy "reunion"-ról, hogy találkozunk valamikor év közben valamelyik országban. Remélem így lesz, és akkor legalább lesz mire gyűjtögetni megint a pénzt. Na jó, de ne szaladjunk ennyire előre :). Majd írok.

Hasta Luego

Igen, ez egyben az ébresztőm is (Tankcsapda- Szappanoperák), amivel néha, vagy mindig, hehe, szegény Gyöngyit az őrületbe kergetem, mikor reggel 7kor teljes erővel megszólal. De biztos felkel rá az ember. És hát elég sok dolog történt velem mostanában, nem is írtam régen, így lehet, hogy nem minden jut majd eszembe, és nem időrendben, de azért leírom, HÁTHA valaki azért olvassa a blogom...

Szóval múlt hét szombaton szülinapi bulit tartottunk a strandon, Santiagonak meg Aude-nak volt szülinapja. Lecuccoltunk, vittünk zenét meg piákat, (mi ajándékként képeslapot írtunk nekik, a bélyeg helyére a magyar zászlóval - jajj hihetetlen milyen kreatívak vagyunk), és egész jól elvoltunk, olyan kb 3ig. Közben a francia srácoktól megtanultunk pár perverz francia kifejezést is, amit ha prostituáltként akarnék dolgozni Párizsban, biztos egészen jól tudnék hasznosítani, de amúgy nem valószínű, hogy valaha is el fogom mondani akárkinek is :D. Vasárnap már nagyban készültünk a szabadnapunkra, és hogy végre hasznosan töltsük a napot, kajakozni mentünk. Én megint, Gyöngyi először, de most fényképezőgépet is vittem, csináltam is jó pár képet.

Bementünk vagy 3-4 barlangba, kaptunk ilyen kis fejre szerelhető lápmákat, azzal világítottunk bent a koromsötétben. Mint megtudtam, kb 30-40 euróba (igen, már elfelejtettem a pontos összeget:) )kerül ez a kajaktúra, ami nekünk ingyenes.

Azért elég húzós. Most erősebb hullámok voltak, így nehezen haladtunk, meg mindig az egyik irányba "húzott" a kajak, de azért partot értünk. Majd még gyakoroljuk, mellesleg testeedzésnek se rossz. Így is olyan karom van már a sok tányér emelgetéstől meg cipeléstől, hogy csak na, a lábam pedig a rohangálás, a munkába járás, és a lengőajtóberúgás tartja kondiban. Kajakozás után találkoztam Margittal, aki egy ismerősével kocsival jött át Cala Galdanaba, délelőtt strandon voltak, délután pedig visszamentünk Cala n Bosch-ba, és mivel szerdán is szabadnapos voltam, ott aludtam. Délután strandra mentünk, ott egészen más a víz meg a hullámzás mint itt, de tetszett. Este elmentünk a hotelba ahol dolgozik, és bemutatott egész sok embernek, mindenki nagyon kedves volt, sőt, a bárban még meg is hívtak minket (a lakó- és munkatársával, Nellivel) egy sörre és pomádára. Utána egy Chaplin nevű bárba mentünk olyan éjfél körül, ahol a tulaj nagyon szimpatizált velem(...) és féláron, 7.5 euróért kaptunk a kancsó fehér sangriát, plusz még valami angol röviditalra is meghívott minket.

A zöld cowboykalapról már nem is beszélve.Azért ezt a beégésem el kell mesélnem. Egész magas, kopasz, barna bőrű és szemű, olyan negyvenes a pasi, szóval tiszta spanyolos kinézetű.Odaült hozzánk beszélgetni, és még csak pár mondatot váltottunk, mikor bevágtam, hogy "you speak english very well", mire ő, "yes, because i am english" XD. Nem tudtam, hogyan is süllyedjek el úgy, hogy ne vegyék észre... De végülis egy spanyolhoz képest tényleg nagyon jól tudott angolul. Olyan 4ig maradtunk ott kb, ami inkább a többieknek volt kemény, ugyanis ők reggel dolgoztak. Én délig aludtam:). Aztán még 2 után kimentünk úszkálni a házuk mellett lévő úszómedencébe, ahol épp előzőleg azt ecseteltem Margitnak, hogy milyen helyesek az ott lubickoló fiúk, csak kár, hogy olyan gusztustalan csupasz csigák, mire kisvártatva az egyik srác megszólalt, "ugye milyen jó magyarokkal találkozni?". Majdnem leesett az állam. Mint kiderült magyar, román és olasz gyökerei is vannak, plusz még beszél angolul, franciául, és még talán németül is. Érdekes magyarokba botlani, pont itt. A visszafelé utam is érdekes volt. Ciutadellában épp elértem a közvetlen buszt ide vissza, és mikor megkérdeztem egy buszsofőrt, hogy az honnan indul, még két perce se beszélgettünk, már kérte is volna el a számomat, hogy másnap nem találkozom-e vele Cala Galdanában. Höhh. Ez aztán gyors, mi? Aztán rákérdezett, hogy van-e noviom, barátom, én meg sííííí. Ezek a spanyolok mindenkivel kikezdenek, nekem is annyit csapják a szelet meg mondják, hogy milyen szép vagyok, hogy vigyáznom kell, mert a végén még elhiszem. De ez itt hozzátartozik az élethez, és nekem tetszik, nem olyan mint mikor a munkások beszólnak az utcán. Magyarországon nem ilyenek a fériak, ott lassan már ott tart a dolog, hogy a nőknek kell bókolni a férfiaknak. Ki érti ezt?

Este ugye Mississippi, ami mostmár tényleg kezd egy kicsit unalmassá válni, lassan be kéne ruházni egy bulira valahol Ciutadellában vagy Mahónban, ott talán izgalmasabb. Tegnap munka után csak egy italra akartunk leugrani a Sa Llunába, amiből végül három lett, és a Delitben kötöttünk ki, olyan fél4ig marhultunk ott a srácokkal. Nagyon jól éreztem magam, csak ma meg dolgozni kellett, és nagyon hulla voltam. Mostanában az ötödik emeleti étteremben kezdek, és olyan 9 körül lemegyek a negyedikre, ahol mindig sokkal több vendég van, nem tudom miért, talán mert tovább van nyitva. Csak ez így azért szar, mert én ilyenkor hamarabb kezdek, és később végzek, mint a többiek, este kb ugyanez van, és csak este kell később kezdenem (a reggeli miatt), következő reggel már megint korábban kezdek és tovább maradok mint a lentiek. Loca Carmen. Néha eléggé kis köcsög, például ránk szól, hogy ne vegyünk az étteremből kaját, ő meg közben egyfolytában hízlalja magát, kávézik, meg mindig szed valamit. Nem mutat valami jó példát főnök létére...

Jut eszembe, múlt héten valamelyik reggel elromlott a zárunk, belülről alig lehetett kinyitni az ajtót, csak nagy nehezen sikerült egy ollóval, így nem tudtuk belülről bezárni az ajtót vagy 2 napig, míg meg nem javították. Már tervezzük amúgy a többiekkel a pizsamapartit (mindenki filmeket tölt, hogy legyen mit csinálni, ha a siesta túl hosszúra sikeredett), ugyanis azért nem lehet állandóan bulizni menni, sem a pénztárcánknak nem jó, se az egészségünknek. Nagyon könnyen elmennek itt az eurók, ugyanis minden a turistáknak van, így minden drágább, plusz az árak sem magyarországiak, így mostantól megígérem magamnak, hogy egyes napokon otthon maradok.

Ámen.

Szombaton fiesta volt Es Mercadalban, ami egy kis város, kb 25 perc busszal Cala Galdanától. Itt minden falunak vagy városnak van fiestája, ami annyit jelent, hogy az emberek kimennek az utcára, felvonulnak, isznak, és ez elvileg tök nagy buli. Eddig még csak elvileg, ugyanis szombaton nem mentünk el a többiekkel, mert egyrészt nem tudtunk volna kocsit szerezni, másrészről meg esküvő volt a negyediken, így az összes többi szállóvendég nálunk vacsizott szerintem és iszonyú nagy volt a nyüzsgés, végre kellett dolgozni. Na de következőnek...

Elment a legutóbbi kedvenc csoportom, a franciák, akiktől sajna borravalót nem, viszont valami francia aszalt gyümölcsöt meg egy képeslapot mindenki kapott ajándékba. És az egyik huncut mosolyú idős bácsi, aki szerintem egész idő alatt flörtölt velem, utolsó nap odajött hozzám és franciául elmondta, hogy mennyire imád, vagy valami ilyesmi, hogy milyen szép vagyok. Aranyos volt. Sajnos nem mindenki ilyen aranyos, de legalább ezáltal tanulok is. Ugyanis van most egy nagyon mufurc, bunkó angol nő, akinek fáj a szája, vagy valami ilyesmi, mert sose bír köszönni, bár valószínűbb, hogy csak lenézi a pincéreket. Na legalább miatta tanultam egy újabb szót, mert nagyon csúnya is szegény, "fea" :). Éljen a szókincsfejlesztés! Kedden amúgy egyszerre volt szabadnapunk Gyöngyivel, így már hétfő este mind a ketten úgy be voltunk sózva, hogy csak na. Nagyon tud neki örülni az ember, komolyan mondom. Általában azért szeretem a nyarat, mert ilyenkor végre kialudhatom magam, nem úgy mint mikor iskolába kell járni, na de hát ez idén nem igaz. A reggel 7 órai kelés feladja a leckét, ezért is várjuk úgy a szabadnapokat, mint a Messiást. Mondjuk szerintem tudjátok, hogy én nem várom a Messiást :). Szóval hétfőn Karimot meglátogatta két barátja egy másik városból, az egyik úgy néz ki mint Ken (hehh, "Hi Ken, I'm Barbie!"). Héftő este bulit csaptunk a parkban, de ne egy parkot képzeljetek el, hanem egy tajga erdőhöz hasonló betonos izét. Ki érti ezeket a spanyolokat? Szóval ez a park kb 100 méterre van a jumától, ahol mi lakunk, így mindenki felmarkolta az üveg piáját, plusz vittünk zenét is, és kiköltöztünk oda olyan 1 óra körül. Elég jó volt, bár nem csináltunk semmi különöset. A srácok felszedtek valami spanyol kislányokat, akik ugyan 20-nak hazudták magukat, de kérlek, ki hiszi ezt el? Meg akartam pedig kérdezni milyen lett az évvégi bizi... Szabadnapokra mindig hozunk el kaját az étteremből, ha nem bírnánk felkelni reggelire. Egy reggeli vagy vacsora általában hosszú napok szorgos gyűjtögető munkája, mire hazahordjuk a kötényünkben a joghurtot meg a kis előrecsomagolt muffinokat :D. Kedden aztán átjött Margit és megnézte a fantasztikus jumát a háziállatainkkal együtt (hangyák, pókok, kígyók, békák), aztán lementünk a strandra a fiúkhoz, és végre röpizhettem vele, igaz focilabdával, itt ugyanis nincs még röpipálya se. Este elmentünk futni, igaz külön, mert ugye tartani kell az ígérethez magunkat. Aztán csak a Sa Llunába akartunk lenézni egy italra, mikor is a ház előtt Yuke-ba botlottunk, vagy hogy írják, egy srác a recepcióról. Meghívott minket egy szülinapi buliba, valami házhoz a semmi közepén, és bár én másnap dolgoztam, gondoltam elnézhetünk azért. Kocsival elvittek minket oda, jött még egy barátja Victor, Aude, Sabrina, María a konyháról, meg a tesója Santiago, aki most itt időzik egy darabig. Eleinte azt hittem nem fogom jól érezni magam, de aztán nagyon jó buli lett. Tök rendes volt velünk mindenki, pedig én kicsit bunkónak éreztem magam, hogy nem is vittünk semmit, de hát nem tudtunk róla, hogy megyünk. MAJDNEM volt olyan jó mint a búcsúbulim! Egy igazi spanyol fiesta, tortillával meg sok pomádával (az egy menorcai ital, ami menorcai ginből meg citromüdítőből áll, nagyon finom). Csináltunk képeket is, nagyon crazy mind. Végig nyugtatgattak ott, hogy ne gondoljak arra, hogy hamarosan dolgozom és 7kor kelnem kell, és nem is aggódtam igazából, elsalsázgattunk meg hülyéskedtünk ott, egészen 5ig. Annál sz.rabb volt viszont a reggel, szerencsére Gyöngyi rámszólt, hogy keljek fel, kellett is a noszogatás. Hát túléltem a reggelit, egy tányért törtem csak el, és olyan voltam mint egy zombi, de megérte. Tegnap este Mississippi megint, mi mást is lehetne itt csinálni szerda este? Elment egynek, megint reggel 5kor értem haza (most Gyöngyi próbálta ki, milyen jó is bulizás után dolgozni menni).

Hát ennyi történt nagyjából. Jut eszembe valamelyik nap biciklit béreltünk, illetve csak elhoztuk, mert ugye nekünk minden hoteles cucc ingyen van (hát igen, jó audaxosnak lenni), és áttekertünk Ferreriesbe, ami csak 7 km-re van ugyan, viszont majdnem végig emelkedő van odafelé, ami elég fárasztó volt, viszont visszafelé már annál jobb, szerintem néha felgyorsultunk vagy 40-50 km/h-ra. A visszaútért megéri szenvedni, és a lábunk is tiszta acélos már lassan :P. Ja, meg valamelyik nap búvárszemüveget is hoztunk el és búvárkodtunk kicsit a strandon, legalább mostmár tudom mi van alattam ha úszom, nagyon szép volt. Azért mondom mindig ezt a valamelyik napot, mert igazából sose tudom, hogy épp milyen nap van, vagy melyik nap épp mit csináltam. Itt nem igazán számít, hogy hétvége van vagy hétköznap, egyedül a szabadnapokon, mint már említettem.  Uhh, és tegnap este pörkölt volt vacsoránál, illetve beef stew, angolosok előnyben, kicsit másabb volt az otthoninál, de akkor is, végre valami hazai íz!  Szerintem mindenki, aki távol tölti az otthonától ezt a nyarat, a gulyáslevest meg ezeket várja a legjobban majd ha hazamegy. Ugye, kóser kaja? :)

A bestseller író újra jelentkezik, mindenki legnagyobb örömére.

Megint az időről. Itt most kb már fél napja be van borulva, és egyszerűen annyira párás a levegő, hogy alig lehet meglenni. Lehet, hogy nincs sokkal melegebb mint otthon, mert olvastam, hogy otthon is hőségriadó volt, van, vagy lesz, de itt van egy elég nagy víz, úgy hívják a Földközi-tenger, és eléggé párolog. Tegnap délután Gyöngyivel kimentünk a playa-ra, de a víz túl meleg volt, és összetalálkoztunk pár medúzával is, életemben először, hú de megijedtem! Utána később láttam a vízimentők ki is tették a sárga zászlót, medúzaveszély. Tegnapra kértem a szabadnapom, nem mintha kívánságműsor lenne, mivel el kellett mennem újra Ciutadellába a rendőrségre a NIE-mért, ami ilyen munka/tartózkodási engedély. Míg várnom kellett a buszra visszefelé, lementem a tengerhez, meg akartam mártózni mert nagyon meleg volt, bár nem volt nálam se fürdőruha, se törölköző, de végül nem tudtam belemenni a vízbe, mert az a partszakasz túl sziklás volt, illetve kimászni nem tudtam volna. Este azért még elmentem futni, olyan fél12 körül, de annyira melegem volt, hogy azt hittem nem élem túl. De muszáj, Gianaval megfogadtuk, hogy a szabadnapjainkon, még ha nem is mindig egyszerre van, el fogunk menni futni, mert máskor ugye éjfélkor jövök haza a munkából, és azután már "kicsit" hulla vagyok. Na jó, azért a bulizáshoz szerintem lesz. Most például tök jó volt, hogy csütörtökre esett a szabadnapom, mivel szerdán este Carmen szülinapot tartott a parton, utána pedig a Mississippibe mentünk, mert hát ugye a szerda az buli. Szinte az összes munkatársam ott volt, Manolo, Gloria, Vera, Pepe, Manuel, Francesco a konyháról (folyton csapja nekem a szelet, meg úgy köszön, hogy "Hola guapa!" :) ), Carmen férje, meg mi fiatalok, Gyöngyi, Sabrina, Angeron (jézus, olyan hülyén kell kiejteni) meg Laurence (Lörón). Mojitót ittunk, meg vmi kólásborszerűséget, nagyon jó volt a főnökkel bulizni. Aztán folytattuk az estét a Mississippiben, ott már elég jó hangulatban. Nem is emlékszem, hogy mikor mentünk haza, azt tudom, hogy későn, de nem volt nálam telefon, se semmi, na ilyet se csináltam még. Tegnap este lightosan csak a Sa Llunába mentünk el vagy 8an, este munka és zuhanyzás után. Ez az a hely, ami a Delite-tel szemben van, és medence/piscina van az udvarán. A tulaj, Pere, nagyon jó fej volt, meghívott minket ingyen ilyen menorcai citromos italra, egy egész kancsóval, közben meg végignéztük majd' az összes Michael Jackson thrilleres videót a kivetítőn.

Na kicsit a munkáról is. Most van egy kb 25-30 fős francia csoport a mi részünkön, akik eléggé le szoktak fárasztani. Jó, hogy öregek, és az öregek nem annyira beszélnek idegen nyelveket, de az azért mégis túlzás, mikor megkérdezem három nyelven, hogy befejezte-e és elvihetem-e a tányérját, néz mint az a bizonyos patás állat. Meg Juliska néni meg Pista bácsi otthon nem is járnak négy csillagos spa&wellness szállodába, őket megértem, de ezek meg igen, szal igenis vegyék a fáradtságot. Nem baj, már egész jól tudok franciául is XD. Meg még mindig elámulok néha azon, hogy egyes emberek nem tudják, hogyan kell jelezni ha már befejezték az étkezést. Én ezt már kb 4 évesen megtanultam. Köszönöm apa. Meg mindig akad 1-2 bunkesz meg kedves, aranyos ember is. JAJJ! Majd' elfelejtettem mondani! Találkoztam Sean Connery testvérével! :D Egy angol idős házaspár, még mikor a negyediken dolgoztam kerültem jóba velük, és a pasi tökre hasonlít szerintem Sean Conneryra. Mondtam is neki, mintha elpirult volna... Puszit is adott, wow. Ma mentek el, de szeptemberben jönnek vissza megint. Remélem akkor adnak borravalót. Hihi. Ja, meg már a vendégeknek lassan több képük lesz rólam mint saját magamnak, néha megkérnek és fotózkodunk, tisztára mint a sztárokkal. Vagy nem is, inkább mint Mickey egérrel Disneaylandben :). Jajj, és hát az igazgató. Nem tudom hogy hívják, de én most már csak Don Juannak fogom hívni, vagy izgató igazgatónak. Olyan helyes, szerintem kb 40-45 éves (...), igazi spanyolos külsejű, viszont fehér bőrű, de még mindig nagyon jól tartja magát, sőt direktornak még fiatal is. Valamelyik nap odajött hozzám, kezet fogott velem és bemutatkozott! Jesús! :D Szóval viszonylag jól telik a munka, de azért elég fárasztó. Főleg akivel szegény Gyöngyi dolgozik, Estefania egy lassított felvétel. Juan, a "főnök", aki a vendégeket üdvözli meg az asztalokhoz kíséri őket, elég vicces alak, elég alacsony, vagy 165 centi, fehér hajú kis ember, és néha kiabál meg mérgesen beszél. Kis ember létére azért ilyenkor elég ijesztő, de vicces is.

Na jó, közben végeztem a sangriámmal. Nem tudom miért nevettek rajtam kicsit, mikor délután 3kor ezt kértem Manutól, sört bezzeg minden napszakban lehet inni, mi? Amúgy meg olyan ez mint a víz... És de jó, 7 körül megint indulhatunk dolgozni. Ma van szerintem az első olyan nap, hogy Gyöngyi meg én is egyszerre dolgozunk. Mint folyamatosan kiderül, elég sok mindenben hasonlítunk, és elszórakoztatjuk egymást mikor fáradtak vagyunk a hülyeségeinkkel ("úgy illetek egymáshoz, mint a kés meg a villa"). Ja és már tervezzük az újabb randit Margittal, majd beszámolok róla, ha sikerült összehozni.

Hasta luego

Újra meleg van. Hétvégére kicsit lehűlt az idő, ami annyit jelent, hogy be kellett takarózni éjszakára lepedővel, de így legalább kellemes volt az idő szombat délelőtt a kajakozáshoz. Reggel 9.45-re kellett ott lennünk, Noeminek is szabadnapja volt, így együtt mentünk. Kb 3 órás volt a túra, bementünk jó pár barlangba, és olyan 3-4 km hosszan eleveztünk a part mentén. Kicsit másabb tengeren evezni mint otthon a Tiszán, így ez felért egy kiadós edzéssel, még kicsit mindig érzem a derekamon. Anya most a következőt ne olvasd, ne is képzeld el. Végül kiszálltunk egy strandnál, és ott volt egy nagy szikla, kb 5 méter magas, csomóan ugráltak onnan, bár elég félelmetes volt. Hát én leugrottam onnan.

Hülye vagyok, mostmár tudom, mert nagyon szar volt :D. Azt hittem nem élem túl, a gyomrom a szívem helyén volt kb, az összes belső szervem fentebb csúszott jó pár centivel. Annyira megrémültem, hogy nem mertem kinyitni a szemem és kicsit segges-lábas érkezést sikerült produkálnom, aminek a nyomait még mindig viselem :D. De legalább megcsináltam, igaz, hogy többé nem vágyom rá. Jut eszembe, pénteken itt is esett az eső, Aude-dal épp boltban voltunk, és hazafelé úgy eláztunk, hogy valami hihetetlen, de jó volt. Valamelyik este Gianna-val elmentünk futni, végre, jó volt csinálni valami kis testmozgást. Nem sokat futottunk, olyan kb 25 percet, akkor még nem volt meleg. Viszont tegnap hiába mentem 11kor, sokkal rosszabb volt, de legalább így is megvolt a fél órám. Vasárnap délután elmentünk a Sa Lluna bárba, ahol a piscina van, és egész délután fürdőztünk, Kerim, Steve, Gyöngyi, Aude meg én. Végre kezd igazából színem lenni. Hétfőn szabadnapunk volt (Hugo, Steve, én), így elmentünk a Macarella beachre Cala Galdanától kb 30 perc sétára van. Erdei út, ösvény, tiszta kirándulós volt, bár déli hőségben nem volt épp kellemes az odaút. Kisebb strand mint az itteni, viszont tegnap épp vagy 2-3 méteres hullmámok voltak, így egész délután azokon lovagoltunk.

Jó dolog ez a szörfözés. Később Jeeron és Noemi is csatlakozott hozzánk, Jeeron fél-negyed részt magyar, de nem igazán tud magyarul, csak pár kifejezést.

Közben felkerültem a negyedik emeleti étteremből az ötödikre, és Kerim segít be lent. De, hogy a lentiek mennyire lusták! Iszonyat lassúak, én eddig soha nem mertem mondani nekik, hogy miközben pletyiznek a kezük is járjon, de elvileg Kerim igen, így vagy negyed órval hamarabb végeznek mostanában. Ja igen, és megkaptam a második borravalómat is közben, egy angol testvértpártól, mint utólag kiderült.5 eurot, egy borítékban, amire kis üzenetet írtak nekem, mivel szombaton épp nem dolgoztam, hogy köszönet a kedvességemért meg örültek, hogy megismertek, blabla. Tök jól esett :).

Amúgy azért ez a cím (je ne veux pas travailler-nem akarok dolgozni), biztos ha hallanátok mindenki tudná, régen valamelyik francia kocsi reklámban volt benne, mert Aude-dal mindig énekelgetünk ha már elmentek a vendégek és törölgetjük a millió tányért meg poharat. Ilyenkor kicsit jobb hangulatban telik a munka. :) Na már ma se jutok le a strandra, azért remélem a többiek nem haragszanak meg. Hasta luego!