Csak telnek-múlnak a napok és már mindjárt november. De ez így nem igaz, túl passzív, ugyanis rohannak a napjaim. Ugye minden hétköznap, hétfőtől péntekig délután 4-6ig adott egy elfoglaltság: spanyol kurzus, haladó szint. Nagyon élvezem! A tanárnő, Maria, egy kis cserfes, jókedvű, igazi spanyol nő, nagyon csinos is szerintem, olyan negyvenes lehet. Mindig csomót beszél, igazából az egész órát végigcsacsogja (ez is a dolga), és tök érdekes dolgokról mesél nekünk. Szerencsére csak az első órán beszélt úgy hozzánk, mint a fogyatékosokhoz, azóta mindannyian rájöttünk, hogy jobban is megértjük egymást. Beszélgetünk is sokat, vagy vicceket, vagy vicces sztorikat, vagy az országonként eltérő sztereotípiákat épp. Ilyenkor néha beugrik, hogy bezzeg a BGF-en a spanyol órák elején még a “Qué noticias tienen?” (Milyen hírekkel tudnak szolgálni?)kérdésre se szívesen válaszoltam… :P Lassan az egy hónap végére érünk, és jövőhét csütörtökön már a vizsga jön. Addigra nem ártana megtanulni a sok igeidőt meg nyelvtani cuccokat, a szókincs detto. De természetesen élőben is gyakorlok ám, a házibulik és bulik a legjobb alkalmak erre :)
Nem tudom említettem-e már, de kb. másfél hete már lakótársam is van végre, már kezdett túlságosan elegem lenni a magányból, pedig általában szeretek egyedül lenni, legalábbis nem zavart. Szóval most itt van a galíciai lakótársam, Laura, meg az ő valenciai barátja, Carlos, aki nem tudom, hogy csak ideiglenesen-e, amíg munkát keres, vagy végleg itt lakik. Engem nem zavar végülis, mindketten jó fejek, bár nem sokat találkozunk. Én mindig csinálok valamit, megyek valahová, van úgy, hogy korán (sajnos), ők meg például az egyik nap délután 3ig ki se jöttek a szobájukból. Állandóan filmet néznek a szobájukban, a kis mozifanatikusok :) A lakbér befizetésével akadt egy kis problémám. Ugye a kedves Allianznak (és előzőleg a kis köcsög bűnözőnek) köszönhetően, immár második hónapja vagyok hitelkártya, és lassan készpénz nélkül is. Így hát úgy voltam vele, a lakbér az várhat… aztán hívott a Senora, hogy nem ártana fizetni. Na megmagyaráztam neki a szegénységi bizonyítványomat, először nem igazán hatotta meg, de végül egészen megenyhült. Sikerült is nagy nehézségek árán átutalnom neki a lakbért (csupán a formátum miatt a spanyol bank címének szerintem a létező összes permutációját kipróbáltam, mire engedett utalni…), és ekkor mondta, hogy nem ártana keresnünk (nekünk!) egy harmadik személyt, mert a lakás az 3 személyre van. Nem tudom mit gondolt, hogy majd Laurával ketten fizetünk majd’ 100 euróval többet fejenként, hogy neki meglegyen a 3 emberre való lóvéja? És se tévé, se internet? (na jó, most már van nekem mindkettő, de ezt magamnak köszönhetem :P) Ez az ő dolga lenne, már bicsi-bocsi. De mivel amúgy is unatkoztam kicsit így gyertyatartóként a szerelmes pár mellett, gondoltam hátha találunk valaki tök jó fej embert ebbe a kis egérlyukba. Ugyanis a szabad szoba, ahonnan én internetezni szoktam, alig van 2x2 m. Feladtam egy hirdetést, és lám, pár napon belül máris jelentkezett valaki. Lényeg a lényeg, végül emellett az első jelentkező mellett döntöttünk/döntöttem. Guynak hívják, angol srác, 24 éves és angolt tanít itt gyerekeknek (azt mondta olyan néha mint Arnold Schwarzenegger az Ovizsaruban :D), közben ő is spanyolul tanul. Ahhoz képest, hogy az angol anyanyelvűek nem valami jól beszélnek idegen nyelveket (kiejtésileg), legalábbis az amerikaiak biztosan (és nem csak kiejtésileg :P), ő egész jó. Ma hozta át a cuccait, de még nincs itt, mert itt vannak a szülei látogatóban 5 napra és most biztos velük császkál valamerre. Kíváncsi vagyok milyen lesz vele, azt mondta azért jött el az előző helyéről, mert sz.r volt a társaság és a lakótársai nagyon maguknakvalóak voltak. Hát az itteni társaság egyik felével tuti nem lesz ilyen problámája. Jujj de izgi! J Még soha sem laktam együtt senkikkel, max osztálykirándulásra, vagy vasváris hétvégékre. Most meg a nyakamba szakadt egy csomó ember. Ráadásul míg eddig unatkozhattam is, és nem volt se lakótárs, se tévé, se túl sok minden, most annyi a tennivalóm, hogy egy percet sem unatkozom, és mindig lenne mi elcsábítson a dolgom végzésétől. Ráadásul az iskolában is oda kell tennem most már magam, sajnos, két projektet is kell csinálnunk a közeljövőben, meg fogalmazások, fordítások, satöbbi. Kedden és szerdán egyelőre továbbra is rendületlenül járok énekkarra, ahol mindig nagyon jó a hangulat, van 1-2 tréfa-répa akin vagy akivel mindig lehet nevetni. Szóval mindenkit nagyon csípek ott :). Ezentúl járok még futni is, heti 3-4szer, bár már annyira fáj a jobb vádlim, hogy már sétáláskor is arcokat vágok. :( Nem tudom mit csinálhatnék vele. Majd egyszer viszek fényképezőt és csinálok éjszakai képeket is a parti sétányról, mert 11 előtt szinte soha nem megyek, akkor is nagyon szép.
A napokban most már tényleg ¡ megjön a bankkártyám, és akkor végre megünneplem valahogy. Már tudom is, jesszus! Ma voltam a Corte Inglésben, ami egy nagy bevásárlóközpont, kb olyan mint otthon a Tesco meg az Auchan, nem titkolt szándékkal Conde de Caralt-ot keresni, de csak száraz meg rosé volt, itt is :( (mert előző héten már egy másikban, a Carrefourban is voltam XD, bár ott kabátot is vettem. Jujj, aznap nagyon nagyon sokat költöttem...). Szóval ha már ott voltam, gondoltam a tejföl nyomába is eredek. És mit az istenit?! Találtam! Vagyis nem tudom, hogy ez az-e, külseje meg címkéje alapján nem, de itthon kinyitottam, és egészen tejföl íze van, talán kicsit tejszínesebb. Szóval szombaton dőzsi lesz, már látom is, hogy tejfölös-paprikás csirke lesz az ebéd :). Anya majd ugye a receptet részletesen leírod? Merthogy péntek este érkezik látogatóba egy portugál barátom, aki hétfőig lesz itt és muszáj lesz valami különleges fogással elkápráztatnom.
Múlt hét elején annyira hideg volt hétfő-kedden, hogy alig vártam, hogy verge legyen időm elmenni vásárolni és vegyek egy kabátot. Vettem is, természetesen azóta megint lehet farmerdzsekiben járni... Azért az mégse semmi, hogy itt vagyunk, lassan már tényleg november, és még elég a farmerdzseki meg a pulcsi, olyan 14 fok +/-, csak mikor esik és/vagy fúj a szél, akkor kell melegebb kabát. Eddig szerencsére nagyon keveset esett, már előre félek mikor majd minden nap fog. Akkor majd talán megváltoznak kicsit a bulizási szokásaink is, ugyanis minden péntek-szombat esténként az összes erasmusos, és todo el mundo (mindenki mindenki), egy Lavaderu nevű, bulihelyekhez nagyon közeli téren találkozik, és a köztéri iszogatás és beszélgetés (botellón) után onnan megy tovább bárokba/diszkókba. Nekem ez igazából lassan már kezd unalmas lenni, de szerencsére mindig van valakinél valamilyen házibuli, vagy szülinap, vagy csak mert péntek van :D, ami kicsit javít az egyhangúságon. Pénteken például 3 németnél voltunk, Guyt is vittem magammal, az egész jó volt. Meg múlt héten Semana de Sidra volt, aminek a lényege, hogy kicsivel többe került egy üveg sidra mint általában(2,40), viszont kaptál hozzá egy tányérka valamilyen helyi specialitást. Hát nekem nem volt alkalmam ezt kipróbálni, mert mire odaértünk, aznapra az akció már véget ért. Viszont utána mindenki összefutott a lakásom alatt lévő (nagyon frekventált a hely...) kedvenc sidreríánkban, a Nosty-ban, amit azért is szeretünk, mert ha épp nincs szabad asztal, ami elég sokszor előfordul, a pultnál állunk, így a különböző tapasok(sörkorcsolyák) csak karnyújtásnyira vannak... :P
Hát sajnos több minden nem jut eszembe, kicsit régen írtam már és biztos jó pár dolgot elfelejtettem. De ezek szerint nem is voltak akkor annyira érdekesek. Lassan már tényleg rá kell állnom a szakmai gyakorlati hely keresésére is, ha nem csak 24 órából állna egy nap, még lehet lenne is rá időm...
Üdv otthon mindenkinek!
