Igen, ez egyben az ébresztőm is (Tankcsapda- Szappanoperák), amivel néha, vagy mindig, hehe, szegény Gyöngyit az őrületbe kergetem, mikor reggel 7kor teljes erővel megszólal. De biztos felkel rá az ember. És hát elég sok dolog történt velem mostanában, nem is írtam régen, így lehet, hogy nem minden jut majd eszembe, és nem időrendben, de azért leírom, HÁTHA valaki azért olvassa a blogom...
Szóval múlt hét szombaton szülinapi bulit tartottunk a strandon, Santiagonak meg Aude-nak volt szülinapja. Lecuccoltunk, vittünk zenét meg piákat, (mi ajándékként képeslapot írtunk nekik, a bélyeg helyére a magyar zászlóval - jajj hihetetlen milyen kreatívak vagyunk), és egész jól elvoltunk, olyan kb 3ig. Közben a francia srácoktól megtanultunk pár perverz francia kifejezést is, amit ha prostituáltként akarnék dolgozni Párizsban, biztos egészen jól tudnék hasznosítani, de amúgy nem valószínű, hogy valaha is el fogom mondani akárkinek is :D. Vasárnap már nagyban készültünk a szabadnapunkra, és hogy végre hasznosan töltsük a napot, kajakozni mentünk. Én megint, Gyöngyi először, de most fényképezőgépet is vittem, csináltam is jó pár képet.
Bementünk vagy 3-4 barlangba, kaptunk ilyen kis fejre szerelhető lápmákat, azzal világítottunk bent a koromsötétben. Mint megtudtam, kb 30-40 euróba (igen, már elfelejtettem a pontos összeget:) )kerül ez a kajaktúra, ami nekünk ingyenes.
Azért elég húzós. Most erősebb hullámok voltak, így nehezen haladtunk, meg mindig az egyik irányba "húzott" a kajak, de azért partot értünk. Majd még gyakoroljuk, mellesleg testeedzésnek se rossz. Így is olyan karom van már a sok tányér emelgetéstől meg cipeléstől, hogy csak na, a lábam pedig a rohangálás, a munkába járás, és a lengőajtóberúgás tartja kondiban. Kajakozás után találkoztam Margittal, aki egy ismerősével kocsival jött át Cala Galdanaba, délelőtt strandon voltak, délután pedig visszamentünk Cala n Bosch-ba, és mivel szerdán is szabadnapos voltam, ott aludtam. Délután strandra mentünk, ott egészen más a víz meg a hullámzás mint itt, de tetszett. Este elmentünk a hotelba ahol dolgozik, és bemutatott egész sok embernek, mindenki nagyon kedves volt, sőt, a bárban még meg is hívtak minket (a lakó- és munkatársával, Nellivel) egy sörre és pomádára. Utána egy Chaplin nevű bárba mentünk olyan éjfél körül, ahol a tulaj nagyon szimpatizált velem(...) és féláron, 7.5 euróért kaptunk a kancsó fehér sangriát, plusz még valami angol röviditalra is meghívott minket.
A zöld cowboykalapról már nem is beszélve.Azért ezt a beégésem el kell mesélnem. Egész magas, kopasz, barna bőrű és szemű, olyan negyvenes a pasi, szóval tiszta spanyolos kinézetű.Odaült hozzánk beszélgetni, és még csak pár mondatot váltottunk, mikor bevágtam, hogy "you speak english very well", mire ő, "yes, because i am english" XD. Nem tudtam, hogyan is süllyedjek el úgy, hogy ne vegyék észre... De végülis egy spanyolhoz képest tényleg nagyon jól tudott angolul. Olyan 4ig maradtunk ott kb, ami inkább a többieknek volt kemény, ugyanis ők reggel dolgoztak. Én délig aludtam:). Aztán még 2 után kimentünk úszkálni a házuk mellett lévő úszómedencébe, ahol épp előzőleg azt ecseteltem Margitnak, hogy milyen helyesek az ott lubickoló fiúk, csak kár, hogy olyan gusztustalan csupasz csigák, mire kisvártatva az egyik srác megszólalt, "ugye milyen jó magyarokkal találkozni?". Majdnem leesett az állam. Mint kiderült magyar, román és olasz gyökerei is vannak, plusz még beszél angolul, franciául, és még talán németül is. Érdekes magyarokba botlani, pont itt. A visszafelé utam is érdekes volt. Ciutadellában épp elértem a közvetlen buszt ide vissza, és mikor megkérdeztem egy buszsofőrt, hogy az honnan indul, még két perce se beszélgettünk, már kérte is volna el a számomat, hogy másnap nem találkozom-e vele Cala Galdanában. Höhh. Ez aztán gyors, mi? Aztán rákérdezett, hogy van-e noviom, barátom, én meg sííííí. Ezek a spanyolok mindenkivel kikezdenek, nekem is annyit csapják a szelet meg mondják, hogy milyen szép vagyok, hogy vigyáznom kell, mert a végén még elhiszem. De ez itt hozzátartozik az élethez, és nekem tetszik, nem olyan mint mikor a munkások beszólnak az utcán. Magyarországon nem ilyenek a fériak, ott lassan már ott tart a dolog, hogy a nőknek kell bókolni a férfiaknak. Ki érti ezt?
Este ugye Mississippi, ami mostmár tényleg kezd egy kicsit unalmassá válni, lassan be kéne ruházni egy bulira valahol Ciutadellában vagy Mahónban, ott talán izgalmasabb. Tegnap munka után csak egy italra akartunk leugrani a Sa Llunába, amiből végül három lett, és a Delitben kötöttünk ki, olyan fél4ig marhultunk ott a srácokkal. Nagyon jól éreztem magam, csak ma meg dolgozni kellett, és nagyon hulla voltam. Mostanában az ötödik emeleti étteremben kezdek, és olyan 9 körül lemegyek a negyedikre, ahol mindig sokkal több vendég van, nem tudom miért, talán mert tovább van nyitva. Csak ez így azért szar, mert én ilyenkor hamarabb kezdek, és később végzek, mint a többiek, este kb ugyanez van, és csak este kell később kezdenem (a reggeli miatt), következő reggel már megint korábban kezdek és tovább maradok mint a lentiek. Loca Carmen. Néha eléggé kis köcsög, például ránk szól, hogy ne vegyünk az étteremből kaját, ő meg közben egyfolytában hízlalja magát, kávézik, meg mindig szed valamit. Nem mutat valami jó példát főnök létére...
Jut eszembe, múlt héten valamelyik reggel elromlott a zárunk, belülről alig lehetett kinyitni az ajtót, csak nagy nehezen sikerült egy ollóval, így nem tudtuk belülről bezárni az ajtót vagy 2 napig, míg meg nem javították. Már tervezzük amúgy a többiekkel a pizsamapartit (mindenki filmeket tölt, hogy legyen mit csinálni, ha a siesta túl hosszúra sikeredett), ugyanis azért nem lehet állandóan bulizni menni, sem a pénztárcánknak nem jó, se az egészségünknek. Nagyon könnyen elmennek itt az eurók, ugyanis minden a turistáknak van, így minden drágább, plusz az árak sem magyarországiak, így mostantól megígérem magamnak, hogy egyes napokon otthon maradok.
Ámen.
