Egy év után újraindul a blogom, igaz kicsit sokat kellett várni rá, az a pár ember aki olvassa, remélem majd megbocsájt. Mint mindig, most se unatkoztam az elmúlt két hét alatt, szóval van miről mesélnem.

De először is. Erasmus. Gijón. Olyan közelinek tűnik mikor még azon izgultunk otthon a BGF-en, hogy egyáltalán merjünk-e jelentkezni, nem-e leszünk túl hülyék a spanyol tanórákhoz (erre a kérdésre majd később válaszolok), sikerül-e. És lám sikerült. Kissé unalmasnak ígérkezett a nyaram, de a legjobb fej barátaim (na és persze jómagam), gondoskodtak róla, hogy ez ne legyen így. Napközben a Friday's-ben dolgoztam, éjszaka "éltem", volt Sziget, Genova, Siófok, Vasvári, Tokaj, és hát az utolsó napokat otthon szintén aktívan töltöttem, szóval egy percet se unatkoztam. Szeptember első napjaiban szinte már azt akartam, bárcsak ne mennék még el...

Szeptember 6-án hajnalban indultam a fagyos Ferihegyről, és 9-kor már a fülledt, meleg és napos Barcelona fogadott. Annyira de annyira meleg volt, a reggeli 14 fok után otthon, hogy áldottam magam amiért végül mégis betettem egy térdnadrágot is. A barcelónai vonatállomáson kellemes meglepetésként Gyöngyi ugrott a nyakamba (na jó, számítottam rá, csak arra nem, hogy a nyakamba fog ugrani :) ), kis eltévedés után 24+8+4 kg-val megrakodva megtaláltuk a hostelünk, aminek a címét még két magyar lánytól kaptam a reptéren. Nagyon jól nézett ki, nem volt túl nagy, de tiszta, olyan fiatalos volt, a konyhában a hűtő tele vicces feliratokkal. (Ez de igaz!!! :D)

Lecuccoltunk és átöltözünk, és mivel helyben jelentkeztünk be, aznap estére nem volt elég helyük, így első este Gyöngyi "pótágyon", egy alagsori szobában egy billiárd asztal mellett aludt, elég viccesen nézett ki :D.

 Délután megnéztük a Gaudi által tervezett Güell Parkot, a Sagrada Familiát, meg csak úgy sétálgattunk. Iszonyatosan tetszik Barcelona, az egész város olyan szimpatikus (a katalánt leszámítva), a házak, az utcák, az idő, bár nyáron túlságosan meleg lehet. Nagyon megtetszett ez a város, végre most már nem csak a repülőtérről láttam. Aztán Gyöngyinek pénzt kellett felvennie, így egy bizonyos bankra és egy másik bizonyos borra, Conde de Caralt-ra vadásztunk :D (amit Menorca óta tudunk, hogy a legfinomabb Spanyolországban kapható bor), de ezeknek a hülye katalánoknak nincsen ízlésük, valóságos szupermarket túrát csináltunk, de alig találtunk. Nagyon fura volt, hogy este fél10kor még nincsen teljesen sötét, kint ültünk, boroztunk és olajbogyót meg szendvicset ettünk egy padon, és még tökre meleg volt. Kedden reggel elmentünk megnézni az FC Barcelona stadionját (a focidrukkereknek most biztosan beleremeg a lábuk, belőlem sajna semmilyen különösebb hatást nem váltott ki), aztán az egyik forgalmas sugárúton besétáltunk egészen a centerbe, és ott turistáskodtunk. A 3-4 nap alatt ketten összesen 10 jegyet metró jegyet használtunk csak el, tényleg mindenhova gyalog mentünk, és bejártuk egész Barclona belvárosát. A végére annyira fájt már a lábam, hogy csak bicegtem és utána napokba telt a felépülés. Délután a kikötő közelében egy helyen megebédeltünk, én végre ettem paellát, ami nagyon finom volt, aztán lementünk a kikötőbe, leülni és kicsit megpihenni. Bár ne tettem volna... A hostelben a jófej recepciós csaj felhívta a figyelmünket, hogy nagyon figyeljünk oda az értékeinkre, mert Barcelona iszonyatosan veszélyes hely ilyen szempontból. Egész nap úgy szorongattam a kamerám meg a táskám mint egy fogykós. Épp beszéltük is, hogy milyen szerencse, hogy mindenünk megvan. Erre odajött egy arab kinézetű 28 év körüli pasi biciklin, és elkezdett tőlünk valamit kérdezgetni. Nem értettük, kicsit olyan francia akcentusa volt, de aztán el is ment. Mire hallom, hogy valaki a hátunk mögül mintha nekünk kiabálna. Ekkor vettem észre, hogy nincs meg a táskám. Felpattantam, de már késő volt. Egy ideig nem bírtam felfogni, hogy mi történt. Aztán megtudtuk, míg az egyik biciklis pasi elvonta a figyelmünket, a másik biciklis társa hátulról megragadta a táskámat, ami mellettem volt(!) és eliszkolt vele. De annyira profin, hogy én észre se vettem, csak kb fél perc múlva, se azt, hogy ketten voltak. Hát baromi jó volt. Mint a filmekben, épp megjelent egy rendőrautó, a szemtanú elmondta nekik kb hogy nézett ki a pasi, utánaeredtek azonnal, de nem nagyon reménykedhettem, hogy megtalálják. Vártunk még ott egy 10 percet, hátha visszajönnek, aztán elmentünk bejelentést tenni a rendőrségen, ahol még angol nyelvű tolmács is volt- lám mennyi turistát rabolnak ki itt. Odalett a két telefonom, a pénztárcám, a személyim, a két bankkártyám, hogy csak a legfontosabbakat említsem. De a legfájóbbak a személyes tárgyaim, mint pl. a menorcás bornyitóm, az olaszországból hozott sálam, az új pulcsim, vagy a Magic Johnny kitűzőm, ezeket nem lehet pótolni. :( Ráadásul nem is volt nálam pénz, vagy 30 euro, miért nem egy gazdagabb valakit rabolt ki az a köcsög??? Akkor ott nem akadtam ki, Gyöngyi csodálkozott is, hogy milyen jól viselem, de úgy voltam vele ha már megtörtént, azzal, hogy csak kesergek és elrontom mindkettőnk nyaralását, nem változtathatok semmin. Így inkább megpróbáltam a pozitív dolgokat nézni, mint pl, hogy legalább a kamerám a kezemben volt, meg sikerült letiltatnom a kártyám és volt velem valaki, nem tök egyedül voltam. Mondjuk abban bíztam, hogy személyesen tudok majd felvenni valamelyik banknál pénzt, de ez nem jött össze, így csak akkor tört el a mécses mikor már Gijónban voltam és egy formai hiba miatt nem tudtam pénzt utalni. Na akkor viszont nem akarom ide leírni, milyen gondolatok futottak át az agyamon, a legkülönbözőbb, legkegyetlenebb módszerekkel tudtam volna halálra kínozni azt a két szemétládát, aki ennyi bosszúságot okozott nekem, és belerondított ebbe az amúgy nagyon szép első pár napomba. De lenyugodtam, és azóta már túlléptem ezen is.

Szóval a rendőrségi bejelentés után még lementünk a tengerpartra és bementünk kicsit a vízbe. Ááh, de hiányzott már a tenger!

Szerda délben Gyöngyi visszament Salou-ba, én a konzulátuson csináltattam ideiglenes útlevelet, meg vettem spanyol telefont, délután a Ramblán sétálgattam, extra figyelmesen.

Kicsit antiszociálisak voltunk a hostelben, de én utolsó este a recepción netezve megismerkedtem egy portugál sráccal, akivel tök jól elbeszélgettem amíg várt, hogy induljon. "Eurotrip"-et csinál, egyedül, Barcelona után Máltára ment, most Granadában van, utána Milánó, Berlin, és még ki tudja hová megy, majd vissza Porto-ba. De jó neki, én is akarok egyszer egy ilyet csinálni! :) Aztán még csütörtökön megnéztem a Montjuic-parkot, szintén sétálva,

aztán mentem is a reptérre, ahol a másik BGF-es erasmusossal, Eszterrel találkoztam, akivel szerencsére anya küldött egy kis mentőcsomagot. Este kb 10-re értünk Oviedoba, ahonnan busszal mentünk Gijónba, olyan kb negyed 12re értünk a buszpályaudvarra. Eszti egyik lakótársa, egy Noemi nevű lány meg a barátnője, Maria vártak minket, és mivel a lakás amire számítottam mégse lett jó és nem volt hol megszállnom, megengedték, hogy náluk maradjak pár napig amíg nem találok lakást. Hát nem jó fejek? Ráadásul még szendvicset is vettek, már tökre éhes voltam, és még egy sidreríába is bementünk, ahol megkóstoltuk a helyi tipikus italt, a sidrát, ami almabor és mindig magasról kell a pohárba önteni. Hát az előző napok megrázkódtatásai után igazán jól esett ez a fogadtatás... :)

De ezekről majd írok később, a lényeg, hogy most már megvagyok, néha-néha internetem is lesz, remélhetőleg. Most lemegyek a strandra :P Pá