A bestseller író újra jelentkezik, mindenki legnagyobb örömére.

Megint az időről. Itt most kb már fél napja be van borulva, és egyszerűen annyira párás a levegő, hogy alig lehet meglenni. Lehet, hogy nincs sokkal melegebb mint otthon, mert olvastam, hogy otthon is hőségriadó volt, van, vagy lesz, de itt van egy elég nagy víz, úgy hívják a Földközi-tenger, és eléggé párolog. Tegnap délután Gyöngyivel kimentünk a playa-ra, de a víz túl meleg volt, és összetalálkoztunk pár medúzával is, életemben először, hú de megijedtem! Utána később láttam a vízimentők ki is tették a sárga zászlót, medúzaveszély. Tegnapra kértem a szabadnapom, nem mintha kívánságműsor lenne, mivel el kellett mennem újra Ciutadellába a rendőrségre a NIE-mért, ami ilyen munka/tartózkodási engedély. Míg várnom kellett a buszra visszefelé, lementem a tengerhez, meg akartam mártózni mert nagyon meleg volt, bár nem volt nálam se fürdőruha, se törölköző, de végül nem tudtam belemenni a vízbe, mert az a partszakasz túl sziklás volt, illetve kimászni nem tudtam volna. Este azért még elmentem futni, olyan fél12 körül, de annyira melegem volt, hogy azt hittem nem élem túl. De muszáj, Gianaval megfogadtuk, hogy a szabadnapjainkon, még ha nem is mindig egyszerre van, el fogunk menni futni, mert máskor ugye éjfélkor jövök haza a munkából, és azután már "kicsit" hulla vagyok. Na jó, azért a bulizáshoz szerintem lesz. Most például tök jó volt, hogy csütörtökre esett a szabadnapom, mivel szerdán este Carmen szülinapot tartott a parton, utána pedig a Mississippibe mentünk, mert hát ugye a szerda az buli. Szinte az összes munkatársam ott volt, Manolo, Gloria, Vera, Pepe, Manuel, Francesco a konyháról (folyton csapja nekem a szelet, meg úgy köszön, hogy "Hola guapa!" :) ), Carmen férje, meg mi fiatalok, Gyöngyi, Sabrina, Angeron (jézus, olyan hülyén kell kiejteni) meg Laurence (Lörón). Mojitót ittunk, meg vmi kólásborszerűséget, nagyon jó volt a főnökkel bulizni. Aztán folytattuk az estét a Mississippiben, ott már elég jó hangulatban. Nem is emlékszem, hogy mikor mentünk haza, azt tudom, hogy későn, de nem volt nálam telefon, se semmi, na ilyet se csináltam még. Tegnap este lightosan csak a Sa Llunába mentünk el vagy 8an, este munka és zuhanyzás után. Ez az a hely, ami a Delite-tel szemben van, és medence/piscina van az udvarán. A tulaj, Pere, nagyon jó fej volt, meghívott minket ingyen ilyen menorcai citromos italra, egy egész kancsóval, közben meg végignéztük majd' az összes Michael Jackson thrilleres videót a kivetítőn.

Na kicsit a munkáról is. Most van egy kb 25-30 fős francia csoport a mi részünkön, akik eléggé le szoktak fárasztani. Jó, hogy öregek, és az öregek nem annyira beszélnek idegen nyelveket, de az azért mégis túlzás, mikor megkérdezem három nyelven, hogy befejezte-e és elvihetem-e a tányérját, néz mint az a bizonyos patás állat. Meg Juliska néni meg Pista bácsi otthon nem is járnak négy csillagos spa&wellness szállodába, őket megértem, de ezek meg igen, szal igenis vegyék a fáradtságot. Nem baj, már egész jól tudok franciául is XD. Meg még mindig elámulok néha azon, hogy egyes emberek nem tudják, hogyan kell jelezni ha már befejezték az étkezést. Én ezt már kb 4 évesen megtanultam. Köszönöm apa. Meg mindig akad 1-2 bunkesz meg kedves, aranyos ember is. JAJJ! Majd' elfelejtettem mondani! Találkoztam Sean Connery testvérével! :D Egy angol idős házaspár, még mikor a negyediken dolgoztam kerültem jóba velük, és a pasi tökre hasonlít szerintem Sean Conneryra. Mondtam is neki, mintha elpirult volna... Puszit is adott, wow. Ma mentek el, de szeptemberben jönnek vissza megint. Remélem akkor adnak borravalót. Hihi. Ja, meg már a vendégeknek lassan több képük lesz rólam mint saját magamnak, néha megkérnek és fotózkodunk, tisztára mint a sztárokkal. Vagy nem is, inkább mint Mickey egérrel Disneaylandben :). Jajj, és hát az igazgató. Nem tudom hogy hívják, de én most már csak Don Juannak fogom hívni, vagy izgató igazgatónak. Olyan helyes, szerintem kb 40-45 éves (...), igazi spanyolos külsejű, viszont fehér bőrű, de még mindig nagyon jól tartja magát, sőt direktornak még fiatal is. Valamelyik nap odajött hozzám, kezet fogott velem és bemutatkozott! Jesús! :D Szóval viszonylag jól telik a munka, de azért elég fárasztó. Főleg akivel szegény Gyöngyi dolgozik, Estefania egy lassított felvétel. Juan, a "főnök", aki a vendégeket üdvözli meg az asztalokhoz kíséri őket, elég vicces alak, elég alacsony, vagy 165 centi, fehér hajú kis ember, és néha kiabál meg mérgesen beszél. Kis ember létére azért ilyenkor elég ijesztő, de vicces is.

Na jó, közben végeztem a sangriámmal. Nem tudom miért nevettek rajtam kicsit, mikor délután 3kor ezt kértem Manutól, sört bezzeg minden napszakban lehet inni, mi? Amúgy meg olyan ez mint a víz... És de jó, 7 körül megint indulhatunk dolgozni. Ma van szerintem az első olyan nap, hogy Gyöngyi meg én is egyszerre dolgozunk. Mint folyamatosan kiderül, elég sok mindenben hasonlítunk, és elszórakoztatjuk egymást mikor fáradtak vagyunk a hülyeségeinkkel ("úgy illetek egymáshoz, mint a kés meg a villa"). Ja és már tervezzük az újabb randit Margittal, majd beszámolok róla, ha sikerült összehozni.

Hasta luego