Múlt hét kedden a francia Sabrina ment haza először, aznap délután Lörón is, őket kedden Hugo, ma délelőtt pedig Aude és Steve követte. Rohamosan fogynak az emberek. Hugo hírnevéhez híven előbb még elment bulizni a srácokkal Cala en Porterbe a Barlangba, és rögtön onnan ment a reptérre XD. Crazy. Tegnap este munka után kimentünk a parkba szokás szerint jó pár üveg borral meg piával és elég sokan összegyűltünk Aude és Steve tiszteletére. Még a konyhásnénik is eljöttek :). Vagy fél4ig voltunk ott, megint rengeteg fotót csináltunk. Ja és sok heti könyörgés és ima után végre megkaptuk Steve ventillátorát, Gianna a hűtőjét (az ő szobája mostmár nagyon komfortos, mert neki már vagy 1 hónapja van ventillátora), Aude millió kajája pedig kikerült a közös hűtőből, így végre ezután már lesz hely a mi cuccaink számára is. Szombaton este az összes gyakornok elment Ciutadellába egy utolsó közös banzájra, ami nagyon jóra sikeredett. Úgy vágtunk neki az éjszakának, hogy az elején nem is volt kedvünk menni egyáltalán, a Missiben végül találkoztunk Jesúsékkal, ő egy pincér srác a Hotel Cala Galdanából, és ők vittek át minket kocsival Ciutadellába. Ott megint a múltkori clubba mentünk először, majd teljesen véletlenül összefutottunk az egész csapattal egy másik helyen, és ott buliztunk tovább míg haza nem mentünk. És lám, milyen kicsi is ez a sziget, találkoztam Papa Rickkel is, az angol pasival a Chaplin bárból, Cala en Boschból. Luis hozott haza minket olyan fél 6 körül, természetesen 8tól dolgoztunk :). Aude tök cuki volt, mert mikor felkeltünk nutellás zsemlével táplált minket, hogy legyen elég erőnk elindulni otthonról. Az utolsó estéjükön Aude a negyedik emeleti étteremben vacsorázhatott mint vendég, ugyanis Pepe a főpincér meghívta őt. Tök rendes, kíváncsi vagyok nekünk lesz-e ilyesmi. Amúgy nagyon nem időrendi sorrendben írok, bocsi, de ez van ha mindig halogatom az írást, túl sok minden történik egy hét alatt és a felét elfelejtem. Egyik nap Gyöngyivel át akartunk biciklizni Ferreriesbe, erre még ki sem értünk Cala Galdanából nekem máris leesett a láncom, amit próbáltam visszatenni, de csak annyi lett belőle, hogy tiszta olaj lettem, úgy beszorult egy helyen. De legalább múlt heti szabadnapjaimon el tudtam menni futni. Mostanában úgy hiszem kellemesebb lesz, ugyanis néha mikor jövünk haza a munkából este, szinte már hűvös van, és reggel is, volt már úgy, hogy reggel fél8kor kirázott a hideg :O. Megcsapott minket a szeptember szele... A dinnye se minidg olyan finom már, az ananász szezonja meg elvileg kifutóban van már, úgyhogy minden nap eszem dinnyét meg ilyen nyári gyümölcsöket, mert otthon nyáron sosincs elég belőlük :).
Majd' elfelejtettem az étterem egyik nagy történését. Egyik nap mikor Gyöngyi szabadnapos volt és én dolgoztam Estefaníával, nagy balhé volt. Reggelinél ugyanis Estefi szokás szerint trécselt (egy buzi párral, velük valahogy mindig nagyon jól kijön) pont amikor nagyon sok volt a munka, és mindent én csináltam. Aztán diszkréten szóltam Juannak, hogy esetleg mondhatná neki, hogy kicsit kevesebb duma és több munka por favor. Mondta, hogy szólni fog Carmennek, erre én, hogy jajj ne, nem kell azt, elég csak Estefinek, ugyanis tudom milyen szar mikor neked nem szólnak semmit, hanem rögtön a hátadba kapod a támadást... Aztán Juan még vagy 5 percet várt és közben figyelte Estefit, aki még ekkor is beszélgetett, aztán odament és lekiabálta a fejét, hogy blabla meg blabla, dolgozzon már. Mindezt a vendégek szeme láttára. Tudom, hogy nagy dumás a csaj, de ez akkor sem volt fair, ugyanis diszkrétebben is elintézhette volna, de ő egy ilyen nagy bunkó, szereti megszégyeníteni az embereket mások előtt, velem is ez történt múltkor, igaz nem az étteremben. Aztán este a buzi pár beszélt is Carmennel, eléggé fel voltak háborodva ők is, meg szerintem a többi vendégnek is meglehetett a véleménye, melleseg épp másnap reggel jöttek közvéleményt kutatni, hát kíváncsi leszek az eredményére... Azóta Estefanía lement a negyedikre, azt mondta nem hajlandó tovább Juannal együtt dolgozni. Ami azért érdekes lesz, mert így rögtön két emberrel lettünk kevesebben, a munka viszont majdnem ugyanannyi, Diegoval ketten alig bírjuk csinálni néha, főleg mikor zárás előtt 5 perccel megjönnek a hülye spanyolok és egyszerre árasztják el az éttermet.
Holnap Gyöngyivel közösen lesz szabadnapunk és Mahónba megyünk, végre, shoppingolni meg várost nézni. Ha belefér még egy hajótúrára meg strandra is elmegyünk. Majd beszámolok róla.
