Múlt hét szombatra nagy bulizást terveztünk szombatra, ami végül elmaradt. Ciutadellába mentünk volna, de se kocsit nem tudtunk szerezni, se társaságot akikkel lehettünk volna, meg igazéból fáradtak is voltunk, így csak ide a parkba mentünk le munka után, ugyanis Manuelnek(mi papa espanol) vasárnap volt az 51. szülinapja, azt ünnepeltük. Hát ebben az időben már nem esett olyan jól a jeges pomáda mint a júliusi éjszakákon... Valamelyik éjjel olyan nagy vihar volt, hogy Gyöngyivel mindketten felébredtünk rá, és mostanában szinte naponta esik is. Elég durván, tisztára mint valami trópusi vihar, aztán persze jó idő lesz megint. A hét elején az egész öböl és a kis folyó is csupa vörös volt (Vörös tenger, hihi, bár tudom, hogy az nem is vörös), vagy inkább mint a bolti kakaó, a gyönyörű szép azúrkék helyett, ugyanis a sok eső kimosta a hegyekből ezt a valamilyen barna anyagot. Elég gusztistalan volt. De ilyenkor tipikusan angolosan legalább az időről beszélgetünk az angol vendégekkel az étteremben :) A szerdai szabadnapomon nagy örömömre fél10kor a fűnyíró hangjára ébredtem, így délig filmet néztem- előző este Gyöngyivel megnéztük a Love actually-t(Igazából szerelem), merthogy azon "úgyis" elalszik, hát persze, hogy nem:) - délután a Delitben neteztem, majd fél5 körül egyik munkatársammal, Mari Marral(Marí) Ciutadellába mentünk vásárolni. Ő a Mangót szereti, így hát oda is bementünk. Hát nem is tudom mi hiányzott eddig az itteni életemből. Ez a sok plázacsicska, akiket otthon megtalálni az összes hülye nagy bevásárlóközpontban, a trendi szerelésükkel, a b.zi boltokban ahol b.zizeze szól, ahogy egyik ismerősöm nagyon szépen szokta mondani. Hát ez nem, kb 10 percet bírtam ott. Na ezért például jó volt az izoláció. Helyette inkább elmentem a kikötő felé, és egy helyes kis boltban megajándékoztam magam 3 pár fülbevalóval, ahol még ki is cserélték nekem a fülbe való részét 1 euró plusszért, így hátha hordani is fogom tudni őket mindenféle kellemetlen allergiás reakció nélkül. Szerda este a Sa Covába mentünk volna Cala n Porterbe, de végül hallottunk olyan híreket, hogy a hely már zárva is van meg ilyenek, így csak ide a Missibe mentünk le végül Zolani, Gianna, Gyöngyi meg én. Ami szintén tök halott volt így szeptember közepe táján, még ha szerda este is volt, viszont legalább jól kiveséztük Zolani keresetét- ő ugye egy zenekarban énekel, és minden este egy órát "dolgozik", vagyis lép fel- és arra jutottunk, hogy 5ször többet keres mint mi. Hát ez nem volt túl meglepő XD. Viszont amíg idáig eljutottunk, rengeteget nevettünk. Aztán ottmaradtunk még egy kicsit Javierrel, dartsoztunk meg ilyen kis gagyi logikai játékokat játszottunk, olyan fél 5re értem haza. Csütörtökön a közös szabadnapunkon "megreggeliztünk" a Sa Llunában, olyan fél3kor, pizzát és desszertet :), aztán turistáskodtunk kicsit és elmentünk egyet vonatozni a turistakisvonattal.
Kilátás a tengerre
Este végre mi is elmentünk a spába. Nagyon jó volt! Most először végre én is tényleg úgy éreztem magam mint egy vendég, mert hiába eszem az éttermi kaját, használom a bárt, vagy a kajakokat, nem ugyanaz. De most! Kaptunk ilyen kis gusztustalan zöld gumizoknikat meg fejfedőt, aztán kipróbáltuk az összes fajta vízsugarat meg pezsgőfürdőt. Talán a legjobb az az ágy volt, ami kb 30 centivel a víz alatt van, és ha beindítod, elkezd pezsegni, tök jó :). Aztán szaunáztunk is, majd megmártóztunk a 12 fokos merülőmedencében. Most már tényleg át tudom érezni szegény Titanic utasok helyzetét... Jaj Rose, és te túlélted! Egyszóval tök jó volt. Hátha el tudjuk intézni, hogy még egyszer elmehessünk, titokban, mivel csak egyszer szabad. Aztán elmentünk volna karaokizni a csajokkal, de mivel már vége a szezonnak, nem volt, így beültünk a Bluecaféba, vagyis a hotel bárjába, és ott ittunk valamit. Noémi ma reggel ment el, igazán sajnálom, hogy nem tudtam tőle rendesen elbúcsúzni, mivel későn jött haza és mi már aludtunk, ő meg nem akart felébreszteni minket. De azért az ajtó alatt becsúsztatott egy kis goodbye-lettert, így köszönt el tőlünk. Szóval maradtunk Francesca, Gianna, Jeron, Gyöngyi és én. Hát nem sok, kifér egy sorba. Vasárnap jön látogatóba Gianna anyukája, aztán Jeront is meglátogatja az anyukája meg a testvére.
Most pedig én megyek Macarellára, mert biztos nagy hullámok vannak :)
