Végre sikerült rávennem magam egy újabb bejegyzésre, bár már olyan rég írtam, hogy el is felejtettem hogyan kell. Kifogás az van millió, de tény, hogy nagyon nem volt időm erre mostanában, soha nem unatkoztam. Majd' egy hónap kimaradt, de megpróbálom felvenni a fonalat.
Szóval tartsunk ott, hogy még mikor Margit meglátogatott Gijónban, akkor megvettük a repjegyünket Madridból Lisszabonba, mivel december első hétvégéje hosszúhétvége volt, "puente", így kitaláltuk, hogy először én meglátogatom őt Granadában, majd együtt átugrunk pár napra Portugáliába, visszafelé egy gyors visit Madridban, majd ki ki a saját városába. Elérkezett a december, szerda volt az utolsó napom itthon (mivel két csütörtökre szabadnapoltam magam...), ami úgy nézett ki, hogy este 11kor még nem kezdtem el bepakolni. Jó, ez éjjel 3ra szerencsésen meg is történt (lány létemre sikerült egyetlen kézipoggyásznyi cuccal elmennem 1 hétre!), közbe persze minden mást csináltam. Reggel 8kor indult a buszom a reptérre, amit szerencsésen már itthon majdnem lekéstem. Azt az ideget nem tudom leírni, de persze csak magamnak meg a rossz szerencsémnek köszönhetem, hogy nem indultam el otthonról időben és lekéstem épp a helyi buszt. 2 perccel 8 előtt értem oda a buszmegállóba, ahonnan még kb 300 m volt a ALSA buszállomás, és egy akkora sprintet levágtam a két bazi nehéz táskámmal a zuhogó esőben mindenkin keresztülgázolva, hogy áldottam magamat, hogy járok futni. Már járt a motor és buszsofőr szerintem csak azért nem indult el mert senki nem ült a buszon és várt, hátha befut valaki az utolsó pillanatban, hogy ne menjen üresen. De így legalább elbeszélgettünk a bő félórás út alatt és sikerült kifújni magam. Megnyugatott (ő is), hogy Lisszabon csodálatos hely, elmondott csomó látnivalót amit nézzek meg feltétlenül és minden jót kívánt. Ez volt az első, és egyben szerintem az utolsó alkalom is, hogy havat (inkább csak havasesőt) láttam az Oviedo meg Gijón közti úton. Madridba gond nélkül megérkeztem, a buszállomásnál megebédeltem a kis szendvicsem aztán elindultam sétálni, de rájöttem, hogy baromira semmi érdekes nincs a környéken, távolabbra meg már nem akartam menni, így csak jól eltévedtem meg kimelegedtem, mert megint rohantam vissza. Az itteni buszokon meg egyszerűen csak ámulok. Granadáig két filmet is adtak és, hogy ne zavarják azt aki nem kíváncsi rá, az előtted lévő ülés háttámláján van egy csatlakozó amin keresztül hallgathatod a filmet a saját fülhallgatóddal. Nesze neked volán. Este 11re érkeztem meg kb Granadába, első benyomások: tiszta vicces az andalúz akcentus, baromira hideg van, és Margit nem akar megismerni. Miután lecuccoltunk rögtön elmentünk tapasozni, mivel ez délen alap, hogy ha kérsz egy italt, csomó kaját adnak mellé, ingyen. Péntek délelőtt Margitnak és a lakótársának Zsófinak, aki szintén BGF-es, vizsgájuk volt, így mikor végeztek kb 3 körül elmentünk az Alhambrába. Hát az gyönyörű volt, tényleg, vagy 3-4 órán keresztül csak sétálgattunk ott, rengeteget fényképeztünk, próbáltunk mindent megnézni, bár szerintem ott több napot is el lehet tölteni, ha mindent igazán részletesen meg akar nézni az ember. Nagyon szép napos idő volt, csak iszonyat hideg, a kis kínais kesztyűm aligha melegített.
Mikor hazamentünk, nem tudom, hogy jött a felkérés, de Zsófi elkezdte levágni Margitnak a haját. Később a másik lakótárs Susanna is beszállt, "csak egy kicsit a végéből", de hát a lépcsőzetes vágás nem úgy sikerült, ahogy tervezték... Kicsit meleg lett a helyzet, de szerencsére helyrehoztuk a dolgot, akkorra már én is beszálltam így összesen 3an vágtuk a haját :D, és a végeredmény mindenkinek tetszett. Mondjuk Margitnak legutoljára, de végül neki is. :P Mivel Granadában hivatalosan nem lehet inni az utcán, egy darab kijelölt hely van erre egy nagy téren, elmentünk botellónozni, de aznap éjjel annyira de annyira hideg volt, kb érződött vagy 0 foknak, hogy nem sokáig maradtunk. Jött 4 francia couchos Madridból, velük kajáltunk, Susanna paellát főzött nekünk aztán vásárolni mentünk, majd megint készülődtünk az estére. Egy lengyel erasmusos Milena nevű csajnál kajáltunk, szintén paellát :) aztán a lakótársa Alicia is beszállt, beszélgettünk, vizipipáztunk, táncoltunk, koreografáltunk XD, igazi csajos este volt. Aztán 2 körül elindultunk otthonról, a városban találkoztunk két srác ismerősükkel, később a couchosok is csatlakoztak, így sokan mentünk el táncolni. Aztán mikor 7kor zárt a hely az utcán folytattuk, mivel valakik csak úgy spontán megálltak a trendi kocsijukkal, tárva az ajtókat és hagy szóljon a zene! Nagggyon jó volt, annyira hangulatos volt, csomó ember összegyűlt ott az úttesten, néha kikerültünk pár kocsit ami arra merészkedett, és együtt táncoltunk. :D
Aztán reggel 8kor még elmentünk reggelizni, majd felsétáltunk egy kilátóba, ott elfilozofálgattunk az élet nagy dolgairól, majd reggel 10 körül hazaindultunk. Hát nekem negyed12kor sikerült is lefeküdöm... Na ezt azért nehéz lesz überelni. :D Vasárnap este még elmentünk tapasozni aztán otthon pakoltunk, mert hétfőn éjjel 1kor indult a buszunk Madridba. Hát nem voltunk a legfrissebbek mikor reggel 7kor megérkeztünk, ráadásul szakadt az eső, a csizmámban állt a víz, így kb 1 óra sétálgatás és fényképezés után úgy voltunk vele, hogy na, akkor már láttuk Madridot, most menjünk kávézni. Délután indult a gépünk Lisboába, ami baromi izgi volt, akkora légörvényekbe keveredtünk, hogy csak úgy rázkódott a gép, de örültem, hogy legalább valami ismerőssel fogok meghalni. Szerencsésen megérkeztünk, már csak szállásunk nem volt. Couchsurf-ölni akartunk, viszont akivel megbeszéltük végül nem válaszolt, magyarul átejtett minket. De sebaj, No para Be laza, így hát elindultunk találomra a városba, hogy majd csak lesz valami. Bár kicsit ott is esett az eső, sokkal melegebb volt mint itt, később meg egész héten szinte kánikula. Ha belegondolok, hogy otthon még szinte megfagytam, utána meg pólóban meg vékony kabátban is melegem volt... Szóval egy étteremben megvacsiztunk, mert ugye nyaralunk, aztán elmentünk egy szimpatikus hostel előtt, és végül úgy döntöttünk ott maradunk hétfő estére. A recepciós srác nagyon jó fej volt, este elvitt minket éjszakai városnézésre, elmentünk két nagyon klassz helyre is plusz egy illegális sütödébe (ami azért illegális, mert éjjel van olyan pékség ami kinyit és nagyon nagyon olcsón árulja a pékáruit, ami megmaradt, vagy ilyesmi, és ezt nem lehetne). Kedden korán felkeltünk, hogy ne alvásra pazaroljuk az időnk, és mivel közben befutott Milena is és couch-ot is találtunk, elhagytuk a hostelt és elmentünk a Ricardo nevű host-unkhoz, aki a belvárostól kb 15 percre lakik metróval. Délután elmentünk az ál-Golden-Bridge-hez, meg csomót sétáltunk és megkóstoltuk a pastel de Belént is, ami egy tipikus vaniliás krémmel töltött portugál édesség. Este visszatértünk a hostelbe, csak az ismerősök miatt, aztán Rickkel rögtön bevezetett minket a lisszaboni éjszakai életbe, vagy 4ig táncoltunk. Szerdán is városnézés volt a program, este pedig otthon pörköltet főztünk, így akartunk kedveskedni a host-unknak. Elvileg finom lett (hát milyen is lett volna ha egyszer én főztem...), bár nekem elég viccesen hatott ahogy koktélt ittunk hozzá. :D Amúgy egész idő alatt egyszer sem ettünk Ricknél (annyira nem illik mégse), ezt az alkalmat leszámítva, és mindenhol sokkal olcsóbb volt mint például Gijónban. Csütörtök délelőtt elmentünk Sintrába, ami kb 1 órára van Lisboától vonattal, mivel sokan mondták nekünk, hogy egy nagyon szép kisváros, és egy vár is van ott. Hát sajnos arra már nem jutott időnk, mivel délután indult a gépünk vissza Madridba, amit nagy rohanva ugyan de időben elértünk. A becsekkolás érdekes volt, ugyanis elromlott a számítógép, és így kézzel kellett megírniuk a boarding pass-unkat, kb egy órát késtünk így. Ha nincs ez az egy óra, talán máshogy alakul, talán nem számított volna ez se, de ami történt már megint velem, az hihetelen. Épp a legnagyobb tömegben értünk oda a metróba, és egy hivatásos ezt kihasználva valószínűleg egy mozgólépcsőn felvágta a táskámat és ellopta a pénztárcámat. :( Nem akartam hinni a szememnek, mivel a szeptemberi eset után tényleg annyira de annyira figyeltem, legalábbis ezt hittem, de erre még én se számítottam... Így épp, hogy megérkeztünk a bárba ahol az argentín couchsurfösünk dolgozott, mehettünk is a rendőrségre bejelentést tenni... De én most se törtem össze, talán már ennyire megedződtem? "Always look on the bright side of life...", vagyis örüljek, hogy ezúttal csak a pénztárcám lett oda, amibe szintén alig volt pénz és az útlevelem is más helyen volt. Viszont újabb bankkártya XD, ez már tuti, hogy a bankkártyagyárakat én látom el munkával. :D Találkoztunk Margit egyik ismerősével aki most épp Madridban dolgozik, elkísért minket, később meg ott maradtunk a bárban zárás után iszogatni. Pénteken 3asban ebédeltünk aztán egy parkot néztünk meg. Este Margit is ment a buszához, én meg a reptérre, kb egyszerre érhettünk haza. Én még hazafelé jövet benéztem egy házibuliba, de csak, hogy köszönjek a többieknek, nem maradtam sokáig. Igazából egész héten nem sokat aludtam és kedvem se volt. Ha nem Gijónba tértem volna vissza, akkor nagyon szomorú lettem volna, mint minden jó ha a végéhez ér, de így kicsit jó érzés volt "haza" jönni. Az biztos, hogy nem semmi egy út volt, örülök, hogy végül Portugália mellett döntöttünk. Durva belegondolni, hogy egy nap alatt szinte keresztülutaztam az egész Ibériai-félszigetet északtól délig, 1 hét alatt 3 nagyvárost és 2 időzónát is megjártam, és megint mennyi új embert ismertem meg! Áh, imádok utazni! És imádom ezt az életet. :)
