Lassan kezd beindulni az élet. Előző szombatra az oviedoi egyetem egy ingyenes kirándulást hirdetett meg a nem túl távoli Cova Dongába, amire természetesen az ingyenessége miatt szinte majd' mindenki jelentkezett. Aztán jött a rossz hír, hogy csak két autóbuszt tudnak biztosítani, ergo a jelentkezőknek kb csak a fele mehet. Én már el is kezdtem tervezni, hogy akkor mit csináljunk szombaton, mikor is jött a jó hír, hogy mi is kiválasztottak vagyunk. Az egyetlen aprócska problémát már csak az jelentette, hogy péntek este Felixnél, az egyik német srácnál házibuli volt, ahová az összes erasmusost meghívta, nekünk pedig szombat reggel fél9kor ott kellett lennünk a busznál. Na de sebaj, egy ilyen hajnali kelés miatt csak nem hagyjuk ki a bulit, nem? Előtte átjött Eszter a lakásomra és kivégeztük az előző buliból megmaradt kis rumot meg kólát, mivel Laura lakótársam és az anyukája Inma (mint kiderült mégsem MariLuznak hívják) hazamentek Galíciába a hétvégére. Kicsit késve indultak, és nem volt idejük már enni, pedig az anyja halat sütött meg sult krumplit, meg minden ilyesmit, erre mondta Laura, hogy ő már nem eszik és induljanak, így otthagytak mindent megterítve, elkészítve, nekem már csak ennem kellett. Megkérdeztem az anyját mikor jön legközelebb? :D Amúgy vasárnap hiába vártam, még hétfőn se jött, végül felhívott, hogy a héten nem jön vissza Gijónba, mert nincsen órája, vagy otthon kell valami családi ügyet intéznie... úgyhogy ezen a héten (is) egyedül laktam.
Na de vissza a házibulihoz. Nagyon jó volt, mire elegánsan késve megérkeztünk már mindenki odaért és tök jó hangulat volt. Mindenki mindenkivel beszélgetett, volt vizipipa meg pár spanyol is. És azt vettem észre magamon, hogy bulikban sokkal jobban beszélek spanyolul mint amúgy. Vajon miért? :) Aztán akik nem mentek másnap a kirándulásra, azok még bementek a központba bulizni, mi pedig haza szerettünk volna menni, csak máshogy alakult. Lent az emeletes ház előtt még ott fényképezkedtünk a többiekkel meg beszélgettünk egy darabig pár spanyol sráccal, akik egy lenti kis szobában üldögéltek, játszottak meg ittak, és mint kiderült, azt a helyiséget mindig direkt erre a célra bérlik, hogy bulik előtt tudjanak hol találkozni. Mikor benéztem, hogy maradt-e még ott közülünk valaki, és rájöttem, hogy már csak Eszter meg én maradtunk, bocsánatot kértem a zavarásért és már épp menni készültünk, mikor megkérdezték miért nem maradunk. Hát végülis... Na aztán nagy nehezen engedtünk az invitálásnak, rögtön vendégül láttak minket és kb 3ig beszélgettünk meg játszottunk, mindenféle idióta, értelmetlen játékokat. Aztán mikor ők is indultak bulizni akkor már mi is végre hazaindultunk és -értünk, és 3 óra alvás után kelhettünk, hogy egész nap kiránduljunk aztán. :) Nagyon szép hely amúgy Cova Donga, ami arról híres, hogy a keresztények 722-ben itt nyertek csatát a mórok ellen. Csomószor már felhők között jártunk, bár kicsit esős idő volt, és akkor először fáztam itt. Szombat este Celine, Nicolo, Francesco meg Jacob (francia, 2olasz,német) átjöttek hozzám Eszterrel együtt és együtt készülődtünk majd mentünk be Simadevillába. Aztán kicsit mindenki elvesztett mindenkit, meg sokat tököltünk, hogy most ki kivel hová menjen, én el is vesztettem a türelmemet, és megígértem, hogy legközelebb egyedül megyek és nem fogok másra várni. Azért nem volt olyan rossz, utána vagy 3-4 helyet is kipróbáltunk a parton a kikötő mellett, csak sajnos 5kor mindegyik már zárt, így mi is hazamentünk. Vasárnap bár nem akartam, hogy elmenjen az egész napom, de mivel kettőkor keltem fel és amúgy is rossz idő volt, csak főztem meg este sétálni mentünk be a városba. A főzésről jut eszembe. Hétfőn megpróbálkoztam életem első önálló vörösboros marhapörköltjével, mivel arra számítottam, hogy Laura is itt lesz és le akartam nyűgözni. Őt sajnos nem sikerült, de magamat abszolúte, annyira eltaláltam, hogy nagyon! Na értitek. :D Eszter is átjött este és lemeózta a dolgot. Meg már elég rég ettem meleg/főtt/húsos kaját, mindig csak ilyen összedobós ételeket eszek, de most már többet akarok főzni. Csak sajnos a legegészségesebb és legfinomabb hozzávalók a legdrágábbak, lásd hús és zöldségek. :S
Ez a hetünk elég érdekesen alakult eddig, ugyanis csak hétfőn meg kedden volt óránk, és a többi napon nem volt iskolánk. Kicsit felcserélődött a hétköznap-hétvége 5:2 aránya :D ugyanis szerdán országos sztrájk volt (amiről én a tv meg a hírek hiánya miatt alig tudtam...), így SAJNOS nem tudtunk bemenni az egyetemre, mivel nem jártak a buszok, vagy csak alig, azt meg csak nem kockáztattuk meg, hogy feleslegesen felkeljünk, kimenjünk a buszmegállóba és ott várjunk... így kimentünk a strandra, mint mindig, a 14es lépcsőnél (escalera 14), és egészen 1től délután 5ig maradtunk. Én annyira sokat barnultam, hogy este egészen égett az arcom és most is tök jó színem van. Szemét vagyok vagy nem, szívesen küldtem volna egy MMS-t a BGF-re, hogy nézzétek, én szerda délben/délután a tengerparton napozok és pihenek, egész héten nincs órám- nektek milyen a suliban? :D De neeeem, nem tettem... És mivel előre tudtuk, hogy nem fogunk szerdán suliba menni, kedden egy Julio nevű spanyol srácnál találkozott mindenki, aki mindig erasmusosokkal lóg, így idén is megkeresett mindenkit facebook-on és ott szervezi a bulikat. 3 francia csajjal lakik együtt, mindannyian jó fejek, és szinte mindenki eljött a házibuliba. Aztán a kitartó maggal még egy bárba mentünk el olyan 1 körül, ahonnan mi 2 körül mentünk haza.
Mivel én már rájöttem, hogy mennyire költséges is ez a szocializálódás, mindig bárokba meg kocsmákba járni, ahol ugye fogyasztani is muszáj valamit, ha az ember nem akarja, hogy kinézzék, eszembe jutott, hogy akár nálam is találkozhatnánk ha már így enyém a lakás (...). Persze ez nem olyan házibuli volt mint a Felixé, csak olyan kis nyugis. Szerda este 9 körül át is jöttek úgy 9-10en, mindenki hozott valamit, épp volt elég ülőhely (bár az egészet egy kis asztalka egyik lába bánta a legjobban, ami a rá nehezedő nyomás hatására kicsit kitört :D), elég bögre, az egyetlen apparát ami funkcionál a lakásban az a rádió, úgyhogy szerencsére zene is volt. Nem vagyok valami nagy házibulitartó szakértő, de úgy gondolom jó lett, jól elvoltunk, és még egyik szomszéd se jött ma este reklamálni. :) Ma megjött a tévénk is, az előző lakó, Carmen hozta, mert a főbérlő nő, a dueńa, kicsit (nagyon) leszarja a dolgokat. Nem érdekelte az elromlott zár, se az elromlott víz, se az, hogy mennyit fizetünk és nincs se internet, se tévé. Bezzeg ha én beszélhetnék a vén fejével, azt mondják van már kb 80 éves, de félelmetes még mindig és, hogy mindenki rögtön beijed tőle. Na persze, mert még nem találkozott velem, azért engem se kell félteni... Nem hiszem, hogy kitehet a lakásból csak azért mert beszólnék neki, szóval egyedül csak nyelvi korlátai lennének annak, hogy jól lecsesszem miért ilyen mihaszna, mert 100%, hogy semmi más nyelven nem beszél. De még így is hiányzik egy dekóder a tévéhez, amit én úgyse vagyok hajlandó megvenni 4 hónapra, így legalább most már két tévét "lehet nézni", bár bekapcsolni egyiket se. Mindegy, annyira úgyse unatkozom soha, mindig megyek valahová vagy csinálok valamit. Kedd este például énekkaron voltam Peterrel, az egyik német sráccal. Jajj tök fura volt annyi év után megint énekelni, ráadásul rögtön egy nagyon nehéz darabot elsőre, de egész jól ment, a másodikra meg már egészen belejöttem újra a kottaolvasásba. Hmm, most eszembe jutott Katóné, a régi énektanárom meg a 8 év énektagozat. Aki tartotta meg valami nagy fejes, komponál meg Madridban zenélt nagyon sok ideig, de már visszavonult, egy nagyon szimpatikus 70es öregúr, és annyira kellemes karakteres hangja van, még beszéd közben is! De még meglátom, hogy majd hogy lesz időm eljárni, esténként vannak a próbák. :P A másik meg, mióta háztartást is én vezetek, sokkal kevesebb időm van unatkozni, mert vagy iskolában vagyok, vagy boltba megyek, vagy a kis lakásom szépítgetem. Komolyan mondom így, hogy egyedül lakom, annyit takarítok unaloműzésként, hogy csak na! Szinte minden nap mosogatok és soha sincs koszos edény a mosogatóban. Anya, büszke lehetsz rám, hogy végül sikerült embert nevelni a lányodból. :D Remélem ezt a jó szokásom később is megtartom. Bár eléggé változtatnom kell majd a mostani kis kényelmes életmódomon, ha majd tanulni is kell az iskolában, mert egyelőre csak eljárok. Most úgy érzem a tanulás már nem férne bele az életembe... Ma is például egész este a kínai boltokat jártam (hát igen, szerény ösztöndíjjal lentebb kell adni az igényekből), hogy végre vegyek táskát (mert ugye a másikat ellopták), meg futóspulcsit (mert azt is ellopták) meg tükröt eszternek (azt meg én törtem el :D), de szerencsére mindent sikerült beszereznem, viszont ezzel majdnem lenulláztam a készpénzegyenlegemet, így remélem mihamarabb lesz bankkártyám. Addig meg visszafogom magam, végülis ennivalóm lesz, a holnapi kirándulásra meg 20 eurónál többet remélem nem kell költenem. Következőnek arról is írok. Most lenézek a partra.
