Megint eltelt egy hét. Mint ahogy említettem, múlt hét kedden Cala en Porterba mentünk este bulizni Yuke-kal meg egy Mitch nevű barátjával. Tök jó volt, mert volt ilyen tagsági kártyájuk vagy mi, így ingyen be tudtak vinni minket, eleve spóroltunk vagy 15 eurót. Kicsit extravagáns volt a hely, ugyanis a club egy szikla oldalába van vájva, a belseje ugye a barlang, és például a külső és a belső helyiségeket egy alagútszerű valami köti össze.

Meg például a tánctér egyik vége egy nyitott terasz ami a tengerre néz, és te ott táncolsz a víz meg a nagy semmi felett, nagyon jó!

Hát nem egy Morrison’s… Sajnos az italoknak is ilyen borsos az ára, de hát egyszer élünk. Amúgy nagyon jó buli volt, körülbelül 5ig maradtunk, utána még hazafelé menet Ferreriesben beugrottunk egy pékségbe, szó szerint, a sütőüzembe, mert éhesek voltunk J. Vagy 50 percet azért még aludtunk munka előtt, és jól is voltunk utána, bár az egész délután végig aludtuk. Most volt itt vagy két hétig a francia báros Lörón barátja, Bönoár, és csütörtökön ment vissza Franciaországba, így szerda este egy kis búcsúbulit tartottak neki. Összegyűltünk páran az apartmanban amit béreltek és chipset ettünk meg iszogattunk, disney mesedalokat hallgattunk franciául J. Olyan 2 körül fáradságra hivatkozva leléptünk Gyöngyivel és meglógtunk a Mississippibe, ugyanis nem akartuk megbántani őket, hogy utána még oda is megyünk,így is mi maradtunk legutoljára. A következő szabadnapomon csütörtök este Giannával elmentünk a Hotel Cala Galdanával, mert minden este valami tök jó show megy. Természetesen aznap este valami nagyon gagyi cirkuszi mutatványos volt, úgy nézett ki a pasi mint Conan a barbár. Így olyan 11 körül átmentünk a Black&White nevű karaoke bárba, ahol találkoztunk a skót Steve-vel a recepcióról, akinek a Ben nevű 19 éves öccse itt van látogatóban. Szerelem volt első látásra. Sajnos csak az ő részéről. De azért nagyon rendes srác. Megint karaokiztunk párat, és a bárostól kaptuk is ajándékba fosters-es pólót, ami tök jól néz ki. Utána még kicsit átmentünk a Missi-be az angol idegenvezető csajokkal, de aztán mindenki hazament. Szombat este végre mi is eljutottunk Ciutadellába, mert mindenki oda megy bulizni szombat esténként, de mi még egyszer se mentünk el. Szerencsére oda is meg vissza is kocsival mentünk, így sokkal kényelmesebb és gyorsabb volt. Egy olyan tipikus ibizás klubbot kell elképzelni, sok ember, sok külföldi, szemfacsaró füst, viszonylag jó zene. Amikor felcsendült a Funky cold medina a két pultos pasi(mellesleg az egyik helyes is volt) felpattant a pultra és elkezdett táncolni :P. Viszont ilyen (jó) mozgása csak egy buzinak lehet, sajna, gondoltam én, végül aztán megkérdeztem, és kiderült, hogy nem az XD. Nem gáz… Szinte egész Cala Galdana ott volt, Hugo, Karim, Steve, Ana a Sa Lluna bárból, aki először Hugoval volt, most viszont már Karimmal( a jó barátok mindent megosztanak egymással?), David munkatársam a brazil barátnőjével, aki úgy néz ki mint egy cigánylány, meg még sokan mások. Sőt, még a Pavel nevezetű cseh sráccal is összefutottam, aki Margit hoteljában dolgozik recepciósként. Tudtam én, hogy kicsi ez a sziget, de azt nem gondoltam volna, hogy ennyire. Kedden a barlangos helyen Karim egyik haverjával futottunk össze, pedig az a sziget másik végén van. Na viszont ez a buli utáni munka már szörnyű volt, öregszünk, nem csoda, 5 nappal idősebbek lettünk kedd óta… Megint vagy 50 percet aludtunk, de a fiatal szervezet szerencsére még sok mindent kibír J. Este már jobb volt a munka, egy angol családból nagyon előbújt a kreativitás. Utolsó vacsorájuk volt nálunk, és köszönetnyilvánításképp csokiszósszal és hurkapálcikával kidekorálták a tányér szélét: „Köszönjük Hotel Audax a remek nyaralásért”. Hát nem édik?Régebben még a negyedik emeleten valakik dinnyehéjból meg dinnyemagokból mosolygós szmájlit raktak ki nekem J. Az ilyenek talán jobbak is mint a borravaló(na jó,nem), mert olyan személyesek.

Jut eszembe, még nem is mondtam, hogy különböző estek vannak a mi éttermünkben, az Alexandra étteremben. Pontosan még mindig nem tudom a napokat, de van menorcai est, itáliai/tészta/pizza, mexikói, tapas(az egy spanyol szendvicsféle), kebab, sushi, füstös karamelizálós és barbecue est.

Antonio egy mexikói estén :)

Így minden este megvannak ugyanazok az ételek mint a negyedik emeleti Cala Galdana étteremben, csak ott show cooking van(ami szerintem ráadásul elég uncsi is, bár a spanyolok szeretik), nálunk meg minden este valami különlegesség. Vasárnaponként például csokiszökőkút van, amibe hurkapálcán gyümölcsöket meg édes habpuffancsokat lehet mártogatni. „Imádjuk” ezeket az estéket, mert körülbelül az összes terítőt le kell utána cserélni, minden úszik a csokiszószban. Tegnap Antonio a chilei szakács félrehívott olyan fél9 körül és adott nekem egy helyben sült csokis muffint, mert vacsi végére mindig elfogy, és még nem tudtam belőle enni. Hát igen, jó is jóban lenni a szakácsokkal meg a konyhásokkal. És olyan jó volt mint az én muffinom szokott lenni, szóval ez azért nagy elismerés… J A kedves vendégeken kívül azért mindig akad egy pár bunkó is, például valamelyik nap egy spanyol férfi szinte odafüttyentett nekem, hogy „Kávét!” . Pff, ez kb olyan paraszt volt mint a volt statisztika korrepetálós tanárom, aki az illemről azt hitte, hogy az valami trópusi betegség. És akkor itt van ugye a kisfőnököm, Juan a főpincér. Iszonyat bunkó volt velem szombat este. Szóltam Diegonak, hogy lemegyek egy kicsit, hogy azért mégse tűnjek el szó nélkül, és vécén voltam meg ittam. Kb 2 percig, aztán már utánam is jött Juan, hogy mégis mit képzelek, mennyi ideig mentem el, hogy ezt nem lehet, tőle kell engedélyt kérni. Megjegyzem, senki nem kér tőle engedélyt, mert hát mi vagyunk mi? Valami hülye szupermarket lánc , ahol meg van szabva hány perc vécé, ivás, stb. „jár” egy dolgozónak? Már kezdettől fogva utál, ezt eddig is éreztem, mert Gyöngyi ugyanúgy jár le az étkezőbe inni meg minden másért mint én, mindenki más is, de mindig csak engem baszogat mindenért. Sőt ha a fiúk esznek az oké, de ha én akarok enni 1-2 falatot takarításnál már, akkor rögtön bejön az oficinába és rámszól. Ráadásul az egyik konyhás pasi épp ott volt és előtte kezdett el velem ordítozni. Diego nyugtatgatott, hogy csak szar napja van, de leszarom. Kis törpe, biztos azért nem csíp mert én magas vagyok, ő meg alacsony és már kopaszodik is. Úgy lehet őt a legjobban elképzelni mint a Hófehérke és a hét törpéből Morgót, ez tegnap esett le, hogy kire is hasonlít annyira. Mellesleg mindig lenyúlja a borravalónkat is, kb 2 hete épp hallottam, amint a vendégek előtt azt mondta, jajj, köszönöm, de nem fogom megtartani az egészet, szétosztom a barátaim között (igen, a többiek mi amigo-k, rám kb egyszer mondta még, hogy mi amiga). Hát azóta is osztja… az észt. Kicsit vigasztal, hogy mostanában mindenkinek gondjai vannak a főnökével, nem cska nekem, az Audaxban és a másik hotelban Margitéknál is. Meg nálunk is nagyon megy ez az áskálódás, meg kibeszélés. Ami számomra mondjuk gusztustalan, hogy az arcodba azt mondják ami szép és jó, de fordulj csak el… Bár sajnos ez megy mindenhol.

Sebaj, holnap kedden és szerdán is szabadnapom van, és Margittal, a munkatársával Nellivel meg egy cseh csajjal Kamillával Cala en Blanes-be megyünk aquaparkba, aztán megint ott alszom náluk, és majd szerda délután vagy este jövök haza valamikor. Szerda este pedig Gyöngyi szülinapját fogjuk ünnepelni, és egyben az államalapítás ünnepét is, én legalább is, majd letöltöm a himnuszt vagy ilyesmi. Jó fesztiválozást, nyaralást, gólyatáborra készülést mindenkinek!