Munka és nyaralás Menorcán

Hola.

Hát elkezdtem dolgozni is. Elég kemény, körülbelül reggel 7kor kelek, és éjfélkor végzek, utána vacsorázunk, aztán még haza is kell mennem, ami ugye felfelé vagy 10 percig tart, főleg ha fáradt is az ember. 8.15re kell az étteremben lennünk reggel, odatesszük az ételekhez a szedőket, szalvétákat hajtogatunk, és várjuk a vendégeket, akik fél 9től jönnek és általában fél11ig maradnak. Mondjuk akadnak néha olyanok akik nem veszik észre magukat és még 11kor is ott üldögélnek(csak közben egyfolytában itt csacsog mellettem Sabrina, és nem tudok írni :P). Büfés rendszer van, az asztalon csak a kés, villa, kiskanál szalvéta és egy teáscsésze van, a vendégek szolgálják ki magukat(hmm, most valamiért eszembe jutott, hogy Selbstbedienung). Kávét szolgálunk fel és teát csinálunk, ha kérnek, és mikor befejezték az evést, elvesszük előlük a tányérokat, ha pedig elmentek, újraterítünk. Az első napot azt hittem nem élem túl. Nagyon kényelmetlen volt a cipőm, rohangálni meg álldogálni benne, így Carmen és a többiek tanácsára délután el is mentem Mercadalba, és vettem egy nagyon ronda, de kicsit kényelmesebb cipőt a munkába. Hát biztos, hogy bulizni nem ebbe fogok menni :D. Szerintem én is elég sokat fogok itt autostoppolni, mert a buszjegyek elég drágák, 400 ft vagy több, a távolságok viszont elég kicsik. Este 8tól jönnek a vendégek, felvesszük az italrendelést, és ugyanaz mint reggel. Még egyelőre nem merek rendelést felvenni, mert félek, hogy beégek a vendégek előtt a bornyitással, vagy mondjuk nem értem mit kérnek. A legdrágább italunk egy 50 eurós pezsgő, az vagy 14 000 forint, tyűha. Aztán miután elmentek a vendégek, jön a legunalmasabb része, a törölgetés, pakolás, és megterítés másnap reggelire. Körülbelül 400 joint platet, plusz az ezekhez tartozó desszert tányért meg poharat kell eltörölgetnünk, és azt főleg a gyakornokokra, vagyis Aude-ra ("Od") meg rám sózzák.

Sajnos a rossz hír, hogy nem nagyon kapunk borravalót, szinte soha, ugyanis a reggeli és a vacsora is benne van a szoba árban (amit mellesleg megnéztem, körülbelül 95 euro most egy szoba - 1 fő, egy éjszaka - , jó mi?), így a vendégen múlik, ha úgy gondolja ad pluszba, ha nem nem. Rögtön a negyedik napon kaptam 5 euro borravalót! Összesen 30 eurot, amit most kivételesen 6 felét osztott Pepe. Nem akarok nagyképű lenni, de főleg nekem köszönhetően. Ugyanis az english vendégekkel nagyon jól kijövök, már körülbelül ránézésre kiszúrom ki az és ki nem, aztán amikor valahogy szóba elegyedek velük, rögtön a második mondatuk, hogy "Oh, you speak english very well!", és hát mit mondjak, ez igen jót tesz az egómnak :D. Ezúton is újabb köszönet Ms Uzonyinak. Aztán velük is nagyon sokat beszélgettem, meg mosolyogtam, a dolgozók többsége vagy semennyire, vagy alig, szánalmasan tud angolul, nem csoda hát ha örülnek nekem, hogy végre egy ember aki nem nyekereg folyton. Az is elég rossz mondjuk, hogy nem tudunk munka előtt vacsorázni, így az este 6 után már nem eszünk semmit szlogen itt nem betartható. Viszont olyankor olyanok vagyunk mint valami kis család, együtt leülünk enni, és beszélgetünk meg ilyenek. Ugyanazt a kaját esszük mint a vendégek, mikor elmentek szedhetünk mi is. Mondjuk biztos nagyon meg fogom unni, úgy kb már egy hónap múlva is, a többiek már unják.

Mondjuk azért nem panaszkodhatok, majdnem mindennap megyünk a beachre vagy a piscinahoz, vagy strandra vagy medencébe fürdeni. Kedden volt az első szabadnapom, Ciutadellába kellett mennem a rendőrségen NIE-t csináltatnom, ez gondolom valami tartózkodási engedélyhez hasonló. Aztán találkoztam Margittal és elmentem vele Son Xorgieur-ba megnézni hol lakik meg milyen a hely ahol dolgozik, aztán megebédeltünk és visszajöttem Cala Galdanába. Este Steve-vel még lementünk a strandra, aztán vacsorázni a hotelba, aztán végül én otthon maradtam, nyugodtan hajat mostam meg ilyenek, és korán, már negyed 1 körül lefeküdtem. Egész jól aludtunk volna Gyöngyivel ha Sabrináék nem törnek ránk körülbelül 1-fél2 körül, hogy mit csinálunk már ilyenkor... hát igen, aki másnap dolgozik, az néha szeretne hamarabb lefeküdni. Amúgy tegnap jött egy new guy, francia, a bárban fog dolgozni, szóval legalább mi már nem vagyunk újak többé. Sajnos még mindig nem sikerült rájönnöm, hogyan tölthetnék fel ide képeket (tudom, nagy PC guru vagyok), de majd teszek fel iwiw-re, vagy valahova máshova. Szeretném már bemutatni a többieket is, nagyon jó fejek. Hétfőn munka után épp hazafelé tartottam, vagyis már kedd volt, amikor a Delite nevű bárban megpillantottam Gianna-t és Laurenc-t. Behívtak, és összehaverkodtam Manoval, akié a hely, plusz a szakáccsal, Javierrel, aki nagyon csapja a szelet nekem. Mellesleg házas. Csomó mindenre meghívtak, pedig mondtam nekik, hogy nincs pénzem, de nem érdekelte őket. Aztán youtube-ról hallgattunk számokat, és mikor már bezártak még táncoltunk is, nagyon jó volt.

Na ezt írtam tegnap, ma már péntek van, csak véletlenül kiléptem, mert Sabrina megzavart és azt hittem kitörlődött az egész :D. Szerdán újra elmentünk a Mississippibe, most nem volt olyan jó a buli mint múltkor, de azért elment. Csináltam képeket is. Ilyenkor ott szinte mindenkivel össze lehet futni aki a városban lakik. Kb fél4kor feküdtünk le, reggel pedig már újra munka volt. Ebéd után hazamentünk Gyöngyivel és tartottunk egy kis sziesztát, végül este 7ig aludtunk, mikor is készülnöm kellett menni dolgozni. A főnökünk Carmen kicsit lebaszott minket, mondjuk mindenkit, csak nekem meg Kerimnek mondta személyesen, amiért hangosak voltunk éjjel 1 körül amikor indultunk bulizni, mert a többiek zenét hallgattak meg kicsit hangosan nevetgéltünk meg beszélgettünk. Eléggé megijedtem, még soha nem volt ilyen elbeszélgetésem a főnökömmel, mondjuk igaz főnököm se nagyon volt eddig. Aztán kb egész nap a nyomomban volt és minden sz.rt rámsózott, meg utasítgatott. Na de ma már normális volt megint, meg szülinapja is volt és felköszöntöttük, aztán fél 12 körül lejöttek a fenti étteremből is, és pezsgővel koccintottunk. Meg is hatódott rendesen.

David, Estefanía, María, Carmen

Mindenki magyaráz vagy figyel

Ma először esett az eső mióta itt vagyok, épp Aude segített nekem bevásárolni, mert vettem 8 literes vizet, amikor leszakadt az ég. De mi, mint munka közben is gyakran, csak énekeltünk (I'm singing in the rain...). Szombaton szabadnapom lesz, de a sokáig alvás valahogy megint nem fog összejönni, ugyanis 9.45től kajakozni megyek, ilyen kajak túrára vagy mire. A "sports&nature" részlegen kell jelentkezni, a hotel dolgozóinak ingyenes, ahogy majdnem minden más program is. Hát ennyi, elállt az eső, szóval lassan indulunk is haza filmezni vagy valami ilyesmit csinálni még az esti melóig. Pá

Ez tök furcsa, még soha nem írtam blogot, kicsit túl nyilvánosnak találom, de felbátorodtam Petra meg Margit példáján, és így próbálok hírt adni magamról. A szálláson nincs internetünk, így mindig útra kell kelnem a sok cuccal, ha netezni akarok.

Szóval az utazás viszonylag simán zajlott, csak kicsit untam magam, mert körülbelül 4 órát kellett várnom Barcelonában a következő gépre. Elmondhatatlanul jó érzés, mikor a lehető legidegesítőbb és legnyálasabb szerelmes pár áll sorban előtted a váróban, majd mikor már örülni kezdesz, hogy megszabadultál tőlük, leül egy másik melléd... De ha őket túléltem, akkor már akármi mást is túl fogok. Úgy este fél 8-ra értem a hotelba, taxival mentem, mert nem akartam elkeveredni, meg amúgy is iszonyat nehéz volt a csomagom. De mostmár sajnálom, hogy én hülye, annyi borravalót adtam a sofőrnek, most bezzeg jól jönne az a 2-3 euró. Mint később kiderült, a főnököm Carmen jött értem kocsival, és vitt el a szállásra, ami körülbelül 5-10 perc sétára van a hoteltól. Azért 5 vagy 10 perc, mert ez attól függ, hogy jössz vagy mész. Ugyanis egy dombos részen van, elég meredek az út néhol, tehát mikor jössz, lefelé, körülbelül 5 perc, de mikor mész, fölfelé, lehet akár 10 is. Legalábbis nekünk mindig hosszabbnak tűnik :), de ez függ a napszaktól is (este kellemesebb). De sebaj, a hegymászástól legalább kicsit kondiban lesz tartva a lábunk. Egy kis haceindán lakunk, egy U alakú nagy házban, egy szobában általában ketten. Mi ugye dolgozók vagyunk, nem a vendégek, akárhogy is 4 csillagos a szálloda, ez kicsit meg is látszik a szálláson. Nincs légkondi, se hűtő, ami aggasztóbb, de meg lehet szokni, hogy langyos vízet iszunk. Viszont van hátul két teniszpálya, amit elvileg mi is használhatunk, ahogy elvileg biciklit is meg kajakot is kölcsönözhetünk, vagy ha összehaverkodom addigra én is akivel kell, talán még ingyen is. Azt a kaját kapjuk amit a vendégek is, csak kevesebb fajtát, sütiből meg szerintem amit ők meghagynak. Mindig van sok saláta meg gyümölcs is szerencsére, viszont köretnek mindig sült krumpli van :S. Meg vannak furcsa ételek, tegnap például épp megörültem, hogy van leves, de majdnem eltántorított, hogy ilyen kis rákok úszkáltak benne, akiknek arcuk is volt (kicsit átéreztem, miért vélekednek úgy a vegetáriánusok, hogy nem esznek olyat, aminek arca is van...), meg mindenféle tengeri herkentyű. Megettem, de szerintem inkább maradok a gulyáslevesnél. Meg amúgy sok minden van a tengerből, azért mondom így, mert én a legtöbbnek még a nevét se tudom. De ma mintha füstölt lazacot ettünk volna. :)

Szerda késő este megjött a lakótársam, Gyöngyi is, aki szintén BGF-es, csak egy évvel felettem jár. Erasmusos, Spanyolországból jött, északról. Rögtön kaptunk két szabadnapot (jó munkahely, nem?), pénteken kezdünk reggel az étteremben, én az egyikben, ő a másikban (na ha ezt tudtam volna a hotel operation vizsgán...). Tegnap szieszta után lementünk a strandra, nagyon szép az öböl, majd próbálok feltenni képeket. Ezt el kell mondanom, mert elég vicces volt. Mikor már vagy derékig bementünk a vízbe, bevizeztem az arcomat, erre érzem a számon, hogy sós. Hangosan elkeztdem rajta gondolkodni, hogy vajon a naptejem ilyen sós, vagy én izzadok ennyire? Nem esett le magamtól, de végül Gyöngyi szólt, hogy a tengervíz sós. XD Hát nah, vidéki kislyány vagyok... Este (ami olyan éjfél, fél egyet jelent) az angol lányoknál barbecue volt, bár kaja az nem volt semmi, csak pia, elég sok mindenki ott volt, az animafestesek nagy része. Aztán átmentünk a Mississippi bárba, ami kb az egyetlen szórakozóhely itt Cala Galdanán. Elég jól éreztem magam, bár máskor sem fogok valami sokat fogyasztani, a magyar pénztárcának meglehetősen drága itt minden. Kb 4kor már le is feküdtem, mert mi elég hamar eljöttünk, bár sokáig tartott az út hazafelé. Nagyon rossz volt reggel 10kor felkelni, ugyanis 11re mentünk a hotelba, Carmen megmutatta nekünk mi hol van, a bárt és az éttermeket. Aztán Jackson (nem, nem Michael) gépén a This is England c. filmet néztük meg. Délután ilyen kis turista kocsi-vonattal körbevonatoztuk Cala Galdanát, mert itt szokott bent parkolni az udvaron, és megkértük a bácsit vigyen el minket ma délután, ingyé, mert ugye a szálloda dolgozói vagyunk. Aztán lementünk megint a playa-ra. Tudom, eddig inkább nyaralásnak tűnik, de holnaptól mostmár tényleg dolgozni fogok. :D Reggel 4 órát, aztán este 4 órát, heti két nap szabim lesz. Csináltam csomó képet, majd azokat is felrakom valahova. Na most megyek lassan, mert holnap van az első napom, és jó lenne nem túl fáradtnak lenni. Üdv mindenkinek!

 A strand, háttérben a Sol Gavilanesszel

Cala Galdana, a szikla mögött az Audax hotel