Szóval csütörtök este viszonylag kellemesen és kényelmesen megérkeztünk Oviedoba, majd Gijónba (én egész repülőút alatt azzal voltam elfoglalva, hogy összeszereljem az újonnan megkapott telefonomat). A sidráról azt kell tudni, hogy úgy kell kitölteni (ezt általában a csapos végzi), hogy az ember egyik keze az üveggel a magasban, a másik lent a pohárral, és onnan magasról csurgatva töltenek bele kb 1-1,5 decinyit (a profik oda se néznek közben).
Egyszerre kell lehúzni ami a poharadban van (szerintem ebben rejlik a sidrától való berúgásnak a titka, mert amúgy csak kicsivel erősebb mint a sör, olyan kb 7%-os), és ha többen isznak egy pohárból, a végén egy kicsit ki kell borítani a földre (a pultok mellett vannak ilyen kis csatornák, direkt erre a célra), ezzel "tisztítják" le a pohár száját- ami szerintem iszonyat nagy pocséklás :D.
Pénteken bementünk a suliba, mondanom se kell, hogy nem sikerült odaérni 2ig, hogy bemehessünk megmutatni magunkat a tanulmányi osztályon(...). Az iskola kicsit úgy néz ki mint a Harry Potterben a Roxfort, csak kicsit kisebb. :D Nagyon szép, és nagy, belülről is természetesen minden új, modern tantermekkel, lifttel, könyvtárral, nagy belső udvarral és szép külső kerttel. És ma vettük észre, hogy a kerti alagsornál lévő nagy tó, vagy medence mellett, még napozóágyak is vannak kitéve, ahová le lehet ülni napozni, pihenni, enni. Ez aztán a kikapcsolódás, mit neked BGF-es kanapék...
Közben végig folyt a lakáskereső hadművelet, inkább kevesebb, mint több sikerrel. Eléggé el is voltam keseredve, főleg mivel már otthonról úgy tűnt, hogy mire megérkezek, lesz lakásom, de akit kinéztem (BuNkÓ!), vissza se írt később. Megnéztünk jó pár lakást, kettő közben jó helyen is lett volna, meg tetszett is volna, de az egyiknél szerintem az volt a gond, hogy túl fiatal voltam, a másiknál meg, hogy csak januárig maradok és nem júniusig. Utána már mindenhol azt hazudtuk, hogy egész évben itt maradok erasmusra. Ez a hajléktalanság azért is volt rossz, mert egy az, hogy bőröndből öltözködtem, majd' két hétig, kettő meg, hogy nem nagyon tudtam úgy venni addig semmi kaját, se semmit magamnak, míg nem volt saját helyem, ahová pakolhatom őket. De tény, hogy Noemiék nagyon rendesek voltak velem, majd meghálálom valahogy, amint lesz rá alkalmam.
Szombaton lementünk a tengerpartra, ami itt van az utca végén. Kicsit be volt borulva, de így is nagyon szép volt. Nem hagyhattam ki, hogy itt is belemártsam a lábam a vízbe. Bár mindig vannak olyan elvetemültek, akik még ilyenkor is fürdenek. Mondjuk ahhoz képest, mennyire felkészültünk, hogy milyen rossz idő lesz majd itt meg mindig esni fog az eső, eddig még csak egy nap esett, és mindig sütött a nap, szinte jobb idő van mint otthon.
Szombat este elmentünk bulizni. Először egy sidreríába, ahol real meccset néztek Noemiék, közben megittunk 2-3 üveg sidrát, meg ettünk pár tapast. Az itteni bárokban, nagyon sok helyen adnak ilyen kis szendvicskéket, vagy valami sós rágcsálnivalót, "ingyen", ami ugye már eleve benne van az árban, de azért jól esik az embernek. Aztán otthon elkészültünk, és bementünk a központba, az úgymond itteni bulinegyedbe. Az első helyen sidraautomatákból jött a sidra: a csap alatt pohártartó, a pultnál vásárolsz egy kártyát, azt feltöltöd valamennyi pénzzel, valamennyi pohár sidrával, aztán csak lehúzod az olvasón a kártyát és máris jön a sidra :) Nagyon modern, mondhatom. Aztán átmentünk a Cimavilla negyedbe, ahol szintén rengeteg bár, disco meg étterem található, és csocsóztunk az egyik helyen. Én Eszterrel voltam, és hát egyikünk se valami nagy tehetség, mint kiderült, én amúgy se szeretem a csocsót, mert nekem túl bonyolult összehangolni a két kezem mozgását. Közben hozzánk csapódott pár fiatalember akikkel átmentünk a szemben lévő bárba, ahol táncolni is lehetett, majd egy újabba, ahol szintén táncoltunk meg ittunk valami finomat, majd reggel 6kor végső állomásként egy diszkóhoz értünk, ahol annyian voltak, hogy nem lehetett normálisan táncolni. Ott nem is maradtunk sokáig, olyan fél7 körül taxival hazamentünk. Azt hiszem az első fiestánk elég jóra sikeredett, bár lesz ez még sokkal jobb is, úgy hiszem.
Múlt hét hétfőn nem igazán voltak órák, igaz egész héten nem nagyon volt semmi különös. Minden órán, tipikusan mint az első órákon, elmondták a tanárok, hogyan épül majd fel az óra, mikből áll össze a jegy, mik a követelmények, stb. Mindegyiknek úgy ahogy bemutatkoztunk, hogy tudják, erasmusosok vagyunk, bár ezt szerintem néha az arcunkra van írva :D de azért próbálok mindig értelmes fejet vágni, még ha lövésem sincs miről van szó éppen (a BGF-en ezt már megtanultam). Az első elmagyarázós órákat annyira jól értettem, hogy magam is meglepődtem magamon. Mondjuk persze mindig így van ez, hogy sokkal jobban ért az ember, mint amennyire beszélni tud. Főleg ahhoz képest, hogy május óta elő se vettem a spanyolt, egészen mostanáig (mondjuk még most se volt rá időm, szégyelljem magam). Aztán persze kiderült, hogy a tananyag részét már kevésbé értem, főleg, hogy jegyzetelni is kéne néha, magunktól. Hát majd belejövök. Mindenesetre pár tantárgyból például tökre tudom/tudnám hasznosítani az eddigi tudásomat, a politica turística tanár, nagyon szimpi ember amúgy, tisztára mint MACRObi, supply- meg demand curve-öket rajzolgatunk (még jó, hogy egyszer miután megbuktam makróból, úgy megtanultam és viszonylag megértettem ezeket :D), aztán egy másik tantárgy tisztára mint a Tour Op, "intangibility" mint "intangibilidad", meg ilyenek, szóval hátha az is könnyebb lesz. Angol sajnos még nem volt, pedig már nagyon várom, de a tanár a héten még beteg. Azért remélem semmiből nem fogok megbukni és, hogy talán könnyebbséget jelent az, hogy én már eddig se magyarul tanultam (igaz egyes magyaroktól angol nyelven tanulni...), és az első napok/hetek a BGF-en emlékszem ugyanilyen kínaiul teltek. Rögtön belecsöppentünk az analízisbe meg a közgazdaságtanba, mikor olyan fárasztó sokáig odafigyelni, egy idő után elfáradsz, és utána már csak nézel ki a fejedből, hallod amit mondanak, de nem érted, és már csak azt várod, hogy legyen vége az órának. Na most kb ugyanezt érzem, nem tudok sokáig odafigyelni még, angolul már megy, hogy nem figyelek és tudom miről van szó, spanyolul még nagyon kell figyelnem, hogy legalább a fonalat ne veszítsem el. De legalább használom a fejem és ennek örülök. Bár voltak pillanatok mikor élveztem a pincérnősködést a Friday's-ben, azért jobban szeretem ha az eszemet is használhatom, és nem csak azt kell tudnom elmondani, mi van a Jack Daniel's burgerben.
Lassan-lassan az összes többi erasmusossal is találkoztunk már, vannak olaszok, egy román csaj, rengeteg német, egy finn, pár francia, kb ennyi. Csütörtökön reunion (találkozó) volt Oviedo-ban az összes erasmusos diáknak, szinte mindenki elment, beszédeket tartottak meg az évközbeni programokról lehetett hallani. Ott elég sok emberrel összehaverkodtunk, számcsere, névcsere, facebook, majd beszélünk, kb ilyen szinten. Aztán együtt ettünk és jöttünk vissza Gijónba. Pénteken két olasz srác már meg is hívott minket magukhoz, hogy megmutassák a pasta-készítő tudományukat, carbonara spagettit ettünk, római módra, ami mint megtudtuk, egyáltalán nem az a carborana, amit mi otthon annak hiszünk/hívunk. Finom volt, és ők is nagyon jó fejek, már ki is gondoltuk Eszterrel, hogy mi is visszahívjuk őket egy gulyáslevesre meg palacsintára (azért az nagyobb cucc megcsinálni mint holmi kis tésztát... Anya hogyan kell gulyáslevest csinálni? :D). Szóval előkészületben a vacsoracsata , de tuti, hogy nem lesz hal a tortán... ez de rossz!
Csütörtök este Gijónban mentünk el a többi erasmusossal, bár kicsit mindenki külön vált, majd egy koncerten újra összefutott. Közben találtam magamnak egy lakást, viszonylag jó áron, péntek reggel át is cuccoltam ide, csak a nagy sietségben nem vettem észre, hogy mennyire koszos. Én nem vagyok egy tisztaságmániás (...), de azért ez még nekem is sok volt. A csempéken rászáradva az olaj, a konyhabútor is mindenhol ragacsos, a fürdőszoba szintúgy, úgyhogy a pénteken-szombaton kellemes kis házimunkával telt, nem kevés zsíroldót felszippanthattam közben. De megérte, úgy ahogy most már merem használni a konyhát :D Meg tegnap megjött a lakótársam, Laura, meg az anyukája, aki nagyon kedves, és elvileg azért van itt a héten, hogy segítsen kitakarítani a lakást. Aprócska probléma még, hogy a zár nem teljesen funkcionál, meg néha van meleg víz, néha nincs. Egyelőre úgy tűnik a tulajt ezek a problémák nem nagyon érdeklik, de hátha majd történik valami. Eddig egészen el voltam keseredve és már gondolkodtam is rajta, hogy októbertől új lakás után nézek (sőt, már kerestem is), de aztán gondoltam adok még egy esélyt ennek a helynek, és végülis Laura is jó fejnek tűnik, meg spanyol, vele lakva jobban lehetne spanyolul tanulni (ejj, néha úgy hadar, inkább mindig, hogy csak na), meg ő is takarít végülis, szóval lehet elhamarkodottan és rosszul vontam le a következtetéseket, mikor még nem volt itt. Na meg persze a szobám. Ilyen a kilátásom:
Azért nem rossz... Kinyitom az ablakot, és érzem a tengerillatot, amúgy az utcán is már lehet érezni, a saroktól kb, és hallom a tenger moraját, amihez azért még hozzá kell szoknom, bár ezerszer kellemesebb mint a 120-as busz hangja :D. Már voltam is futni vasárnap este a tengerpati sétányon, nagyon jó volt, fogok menni máskor is. Csak ez sajna eszembe juttatta, hogy hogy hiányzik a kick box :(.
Előző szombat este Oviedoba ment mindenki, fiesta volt a városban, koncertekkel, meg rengeteg emberrel az utcákon, ami jó is volt, olyan éjfélig, 1ig, de utána olyan túl sokan lettek, hogy moccanni nem lehetett, se bemenni akárhova is. 4 körül jöttünk haza busszal, de akkora sor állt, és épp felfértünk! Vasárnap a strandon pihetük ki az előző este fáradalmait, Eszterrel lementünk napozni, a vízbe csak bokáig mentünk bele, úgy is elég hideg volt, de tök sokat barnultunk. Utána a többi erasmusossal találkoztunk 4-fél5 körül, és strandröpiztünk! Végre! Igaz, csak így körben állva ütögettünk, de végre olyan emberekkel, akik tudnak is játszani! Annyira hiányzott már, vagy 2 órát játszottunk így (ma kiderült a suliban, hogy az egyik tanár látott is minket és megállt nézelődni :D), utána meg is éreztem a karomban. Holnapra megint programot tervezünk a többiekkel, folyamatosan zajlik az emberek megismerése, még annyira nem tudok senkiről véleményt mondani. Mindenki aranyosnak tűnik, mindenki próbál ismerkedni, barátkozni, beilleszkedni, és mindenki kb ugyannyira tud spanyolul mint én, ha nem rosszabbul. Hát ennyi. Most megyek a tengerpartra futni. :P
Jó éjt
